Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szülés » Mit tegyek, ha úgy érzem...

Mit tegyek, ha úgy érzem képtelen lennék még egyszer végig csinálni?

Figyelt kérdés

Kislányom négy éves. Lassan kezd bennem érlelődni, hogy jó volna egy tesó, de... De ha arra gondolok, hogy meg kell szülnöm, görcsbe rándul a hasam, és szorongani kezdek. Nem ragozom túl, 17 órát vajúdtam, mire kikönyörögtem a császármetszést, mert szó szerint a halálfélelem uralkodott rajtam. Nem volt egy pillanatig sem nyomási ingerem, ennek ellenére nyomi kellett, persze nem jött, erre nyomták a hasam, a doki húzta alulról, közben pedig már azon is bepánikoltam, hogy elvileg már 4 órája látta a doki a fejét, "és mindjárt kint lesz" felkiáltások rendszeresen elhangzottak, hogy ne hogy komoly oxigén hiánya legyen. Végül császár lett, mint utólag kiderül feltolta a kis arcát és ezért nem tudott kibújni.

Mindezek után jöttek a bunkó csecsemősök, a szoptatás teljes kudarca, és a rémálmok sokáig a szülés újraéléséről, szóval minden percét egy totális fájdalomnak éltem meg mind lelkileg, mind testileg. Volt olyan időszakom, hogy nem is szeretnék ez miatt az egész miatt még egy gyereket vallani, ám ez mára megváltozott. Most ott tartok, hogy a pár nappal ezelőtti rákszűrés is már kikészített, pláne, hogy előtte pár kismama szülésről beszélgetett a váróban. Én könnyes szemmel jöttem ki a dokitól, mert már ez elég volt ahhoz, hogy az emlékek vissza jöjjenek. Nem szépítek, rettegek attól a fájdalomtól, a kiszolgáltatott helyzettől, hogy azt érezzem soha sem lesz vége. Pedig olvasok én rendszeresen itt is, és tudom, hogy nálam voltak sokkal komolyabb és fájdalmasabb szülések is. Persze mondják a családi, baráti körben, hogy akkor kérj császárt, de már annak a dolgozata is valahogy kikészít. Érdemes így belevágni, vagy talán még nem "hevertem" ki és várnom kéne? Volt így, érzett így más is?


2014. okt. 29. 15:21
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
Igen, én is így érzek. Nem mesélem, sok szempontból neked volt rosszabb, sok szempontból nekem,és persze minden relatív. A trauma viszont trauma marad. Én/mi belevágtunk. Lesz, ami lesz. Most szülésfeldolgozó csoportot keresek, és készülök lélekben, és orvost és kórházat váltok, olyan emberekkel körülvéve szülök majd, akiket kedvelek és akik pontosan tudni fogják, mit akarok, mitől félek, stb. Nem tudom, neked mi a megoldás, mi a helyes válasz. Én úgy érzem, nem hagyom, hogy a félelmeim eltántorítsanak, és emiatt ne lehessen több babám.
2014. okt. 29. 15:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:

Lányom szintén 4 éves, és hasonlóképp jártam mint te, bár engem már fél nap után toltak a császárműtőbe.

No, akkor és utána még jó pár évig úgy voltam vele, hogy ezt soha többet nem akarom!

Most viszont 14 hetes terhes vagyok, és tőlem az orromon is kiszedhetik a gyereket, csak az érdekel, hogy legyenek nekem.

Van bennem félelem, viszont azt is tudom, hogy egyik szülés-császár sem ugyanolyan, eleve én is másképp állok hozzá. Az elsőnél felkészületlen voltam, nem is gondoltam a császárra. Most jól utánaolvasok, jól utánajárok mindennek és egy nagyon aranyos dokit választottam, akinél remélem biztos kezekben leszek, és nem hagy szenvedni, ha nem muszáj.


Szóval igen, éreztem én is így, ahogy te, de a gyermek utáni vágy erősebb volt. S le is fogom győzni a félelmeimet.


Lányom amúgy az első évet végigüvöltötte, és akkor többször bele akartam betegedni ebbe. De lássunk csodát, már ez is halványodott, mert látom, hogy most 4 évesen milyen kis értelmes, aranyos, és azért a drága szempárért minden megéri. Lehet ez így nyálas, de hát na, tényleg így van! :)

2014. okt. 29. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
Ez az az érzés, ami vagy elmúlik, vagy nem. Várj vele még, ha 1-2 éven belül nem változik, akkor nagy esélyel nem is fog, bár ismerősöm 15 év után érezte, hogy fájdalmak ide-oda, ő akkor érezte, hogy túl tudott lépni a lelki és testi fájdalmakon. :) Sose késő, de én egyenlőre biztos, hogy így nem vállalnék. Egyébként amit leírtál, olyan, mintha én írtam volna, mi nem is tervezünk több gyereket, mert én nem tudtam ezeket magam mögött hagyni, nagy kín szenvedés volt az egész, a mai napig mintha érezném a fájdalmakat, pedig nem most volt. Lehet rám mondani, hogy önző vagyok, de a gyerekemnek egy kiegyensúlyozott, boldog anyára van szüksége és nem egy idegbetegre, aki fél, retteg, majd depresszióba zuhan. :)
2014. okt. 29. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 A kérdező kommentje:
Köszi nektek, gondoltam én, hogy vannak sorstársak :) Félek, hogy később tiszta szívemből bánni fogom, ha most úgy döntök, hogy a félelmem miatt nem vállalok még egy gyereket, de túl erősnek érzem a szorongást, talán képes lennék az egész terhességem alatt csak stresszezni magam :(
2014. okt. 29. 16:00
 5/14 anonim ***** válasza:

Nem nagyon értem a félelmed okát. Mivel császáros lettél végül, nagy a valószínűsége, hogy ismét az leszel. Még vajúdnod sem kell. Ha ennyire aggaszt a természetes szülés gondolata, akkor mielőtt belevágnátok az egészbe, menj el az orvosodhoz és tisztázzátok le, mire számíthatsz, és milyen félelmeid vannak. Valószínűleg azt fogja mondani, legyen császár a második is. És akkor nyugodt szívvel állhattok neki a babagyártásnak. :) Én tuti ezt tenném a helyedben.

Mondom mindezt úgy, hogy most készülök a második császáromra, pedig sokáig azt mondtam, csak egy gyerekünk lesz.

2014. okt. 29. 16:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:

Szerintem keress egy orvost akiben bízol, szimpatikus.

Nekem is hasonló élményem volt, bár halálfélelmem nem volt, de gondolom a fájások miatt nem. Szintén az arcát dugta volna ki :)

Azt hittem soha nem lesz vége.

De a doktornő akinél szültem egy angyal, a következőt is nála szeretném, bár megmondom őszintén szinte biztos vagyokbenne, hogy császárral, még egyszer nem szeretném végig csinálni.

2014. okt. 29. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
En sem akartam az elso utan ujra vegig csinalni. Nekem az EDA segitett. Minden nap vegigcsinalnam ujbol.
2014. okt. 29. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
Szomorúan olvastam a soraitokat, 34 hetes vagyok, és ez lesz az első szülésem. Természetesen van bennem szorongás, de nyilván nem úgy, mint azokban, akiknek már volt egy traumatikus szülésük. Szeretném megkérdezni tőletek, hogy ha ilyen borzalmas volt a szülés, miért nem kértetek EDÁ-t? Vagy abban a kórházban nem volt rá lehetőség? (Gondolom egyébként én is rettegnék, ha nem volna ott a tudat, hogy bármikor kérhetek fájdalomcsillapítást.)
2014. okt. 30. 00:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
100%
Keress olyan korhazat, ahol kaphatsz epiduralis erzestelenitest. Bar, valoszinu, hogy a csaszar miatt eleve kapsz. Sosem ertettem, miert kell egy szulo not szenvedni hagyni, ha mar egyszer feltalaltak a fajdalomcsillapitast.
2014. okt. 30. 02:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
100%
7-es vagyok. Az elsot az Istvanban szultem. Vegig hitegettek, hogy persze kaphatok, de vegul hiaba kertem nem adtak. Sot, mig a sajat szulesznom nem ert be le voltam tojva. Nagyon rossz elmeny volt! A masodiknal korhazat, orvost valtottam. Ott mar a felvetelnel kulon rakerdeztek, hogy kerek e. A szulesznok nagyon kedvesek voltak, mire elokeszitettek beert az enyem is, az orvosommal egyutt. Az orvosom megvizsgalt, bekototte az EDA-t. Onnan kezdve halk beszelgetesel telt a vajudas. Este 10-kor mentem be 5 perces fajasokkal es 2-kor megszuletett a lanyom, nulla szenvedessel. A kitolasnal az volt a legnagyobb bajom, hogy begorcsolt az egyik vadlim. De ezt is rogton megoldottak, hivtak meg egy szulesznot aki csak a labamat tartotta, hogy ne gorcsoljon.
2014. okt. 30. 05:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!