Szerintetek mi a jobb az otthonszülés vagy a kórházi?

10-es de aranyos vagy :) igen, én is laikus vagyok, ráadásul hiányzik a sufnibol az a 40 dolog, eszköz, gyógyszer, stb. ami szükséges egy esetleges császárhoz. ha kijönne 3 orvos egy teljes műtő felszereléssel és tartalek inkubatorral, valamint egy apolonő aki utana foglalkozik velem ha csaszarra kerul sor, illetve egy takarito nő, akkor talan szulnek otthon. de ugy gondolom, ha mar tb-t fizetek, és mindezt megkapom a korhazban, akkor inkabb ott szulok, akar laikus vagyok, akar nem :)

Én rettegtem a szüléstől több minden miatt is. A fájdalomtól is féltem, és a kórházi környezettől, a kiszolgáltatottságtól, gátmetszéstől, varrástól, vizsgálatoktól. Minden rosszérzésem alapja egy gyerekkori sérülés és az azt követő kórházi ellátás volt. A félelmem olyan szintet öltött, hogy ha már megláttam a dokimat, vagy a kórházba nst-re kellett mennem a vérnyomásom az egekben volt. Féltett a dokim és a szülésznőm is, hogy mi lesz. Őszíntén megmondom, megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha, itthon szülnék. Még nekik is felvetettem, és nem támadtak rám olyan vehemenciával mint itt teszik sokan, de egyértelműen azt az álláspontot képviselték, hogy ők a kórházi szülést pártolják, mivel nem tudhatjuk mikor lenne szükség sürgős beavatkozásra. Eljött a szülés ideje, a szülésznőm sajnos továbbképzés miatt nem tudott bejönni, de a dokim bent volt. Az élmény feles lett. Egyrészt nem fájt annyira, aranyos volt mindenki, de mégis rettegtem végig valamitől. Volt, hogy a haláltól (pedig minden rendben volt), volt, hogy attól, hogy durván fog megvizsgálni a doki, volt, hogy attól, valami baj van a fiammal, de féltem a gátmetszéstől, gátvarrástól is. Minden félelmem abszolút irracionális volt. A dokim soha nem vizsgált például durván, sőt. A gátmetszésről, gátvarrásról is rengeteget beszéltünk mikor van rá szükség, hogy csinálják, mit érezhetek, mit nem érezhetek stb. Emellett ami nagyon negatív élményként maradt meg, az a lábaim leszíjazása. Sajnos az ügyeletes szülésznőnek nem szóltam, hogy ezt mindenképp hagyjuk ki, a dokimnak pedig kiment a fejéből, annyira gyorsan történtek a dolgok, hirtelen jött a fiam, gyorsan kellett vágni, vigyázni a korábbi sérülésre, és erre már nem figyelt, de amint észrevette, levette rólam, ő maga. A végén a dokim mondta, hogy annyira simán ment minden, hogyha ezt tudjuk előre, megszülhettem volna otthon is, eljött volna oda hozzán, úgyse lakik messze. De ezt nem tudhattuk előre, és ezen van a hangsúly. Szeretnénk még gyereket. Néha előtör egy érzés bennem, hogy milyen jó lenne itthon, "meghitten" szülni, de félek a komplikációktól. Az jut eszembe, hogy még ott is pánikoltam, ahol kéznél volt a segítség, hát akkor mi lenne itthon. Pedig félek a következő szüléstől is, és még mindig félek a kórházi környezettől is. Azzal nyugtatom magam, hogy ott lesz a következő szülésnél is a fogadott dokim, akiben bízhatok maximálisan, és talán nem leszek még egyszer ilyen szerencsétlen, hogy nem lesz ott fogadott szülésznő, bár erre az esetre készülök pótszülésznővel. Én azt javasolnám neked, hogy keress támogató embereket a kórházban, tehát olyan orvost, és szülésznőt, akiben megbízhatsz, akik nem teszik horrorrá a harmadik szülésedet.

Otthon lehet hogy nyugodtabb, de ha közel van kórház, pláne ha nem kitudja lehet pont amikor bújuk ki a kicsi akkor lesz komplikáció, és megéri kockáztatni mire kiér a mentő?.. felelőtlenség otthon szülni.. a szülést azzal teheted szebbé ha ott van a párod pl., és elvonja a figyelmed a fájásoknál. Ha meg szülsz akkor édes mindegy hogy az ablakban épp csicsereg egy madárka vagy a másik szobában ordít egy nő mert a fájásra figyelsz és hogy nyomj.. sok a hülye ember a kórházban, engem 3 nő varrt de egyik se tudta hogy kell, ott beszélték 20 percnyi próbálkozásig majd hívtak valakit aki tudja is mit csinál... ez otthon is előfordulhat és hiába ridegebb a környezet, remélhetőleg 3-4 nap is kijuttok onnan, de a kérdés hogy kockáztatnád-e a pici egészségét ha esetleg történik valami csak azért neked a szülés picit örömtelibb legyen?.. igaz, sok otthonszülésnél nincs baj de ha még is lesz valami hiába sír az ember a baj megtörténik azért mert felelőtlen