Ikres anyukák, akik simán szültek! Leirnátok, hogy milyen volt a szülés? Az első baba után rögtön jött a másik is?

Ez egy barátnőm beszámolója, de gondoltam érdekes lehet számodra. (Nem hiszem, hogy megharagszik érte.)

A szülésem tényleg nagyon jól sikerült, csak kapkodtuk a fejünket, hogy milyen gyorsan történnek a dolgok. Konkrétan utcai ruhában feküdtem fel a szülőágyra, átöltözni sem volt idő. Persze csak felül volt rajtam ruha

A dokim motorral száguldott be a kórházhoz, nagyon sietett, hogy ne maradjon le a szülésről, mint ahogy Ónódi Eszterrel járt (egy ottani dúla mesélte, hogy sajnos arról lemaradt..a mázlista Eszter)

Szóval arra sem volt időm, hogy más tudatállapotba kerüljek, tehát végig magamnál voltam, és mindenre emlékszem..azthiszem.

Voltak azért így is nehéz helyzetek, pl mikor Tamara feje már kint volt, és éreztem, hogy jön a köv.fájás, de valahogy nem engedtem, hogy elhatalmasodjon, mert elegem volt a fájdalomból, aztán láttam a doki fején, hogy kissé aggódik, és mondogatja, hogy jöhetne már egy fájás..na akkor elszégyelltem magam...és én is megijedtem, mert van olyan, hogy egyszer csak elmúlik, és az nagy szívás. Úgyhogy a következőre már ki is nyomtam Tamarát egészen.

Aztán jött egy másik orvos is, aki segített Sára forgatgatásában.

ez abból állt, hogy a hasamat bekenték valami csúszós zselével, és a dokok két kézzel rátehénkedtek a hasamra és próbálták terelni a bennem fekvő babát jó irányba. Ez elég nehéz művelet, mert két fájás között lehet csakművelni. Sajnos nem sikerült, ezért teljesen feleslegesen szenvedtünk.

Végül megnyugtatott a doki, hogy farral is meg tudom szülni, mert a popsija puhább és kisebb, mint a fej, és ő meg figyel, hogy minden rendben legyen.

Nem repeszt burkot, tehát ne ijedjek majd meg, ha esetleg nyomás közben pukkanást hallok. Azért is lett Sára fehérebb, mert rajta maradt a magzatmáz emiatt. A burokban lévő víz pedig tényleg kirobbant egyszercsak, "vicces" hangja volt, egy nagy ploccsanás.... minderre pedig azért volt szükség, hogy egyben maradjon valamennyire a baba és ne vmelyik végtagja bukkanjon elő, mert akkor baj van. Itt is volt kis nehézség, mert az a szerencsés, ha a karjai a törzse mellett marad a kibújásrnál, de Sára egyik keze a feje mellett volt, és ezt meg kellett igazítani. Végülis integetve elköszönt az első lakhelyétől, így jött a világra.

Ezután kaptam méhösszehúzó infúziót, hogy a nagy méhem jól összemenjen, hát fájt is rendesen...közben a másik szülőszobában hallgatattuk Gyurival egy szülő nő sipákolását..nagyon szörnyű volt. "ezt kiabálta: nagyon fáj, nagyon fáj..jöjjön már ki...mire a dokija: a jövetkezőre már kijön...mire a nő: mindig a következő!!!

Aztán mikor lejöttem a szülőágyról, kissé megijedtem, hogy néz ki a hasam: látszódott ugyanis, hogy melyik oldalon volt a nagyobb baba. Szerencsére most már nem

Nagyon boldog voltam és a testem is megkönnyebbült.

Szia! :) Én ikerbaba vagyok, bár már egy 8 hós kisfiú anyukája! :D

Amikor anyu minket szült, azt mondta, én túl gyorsan akartam kijönni, ki is alakult két nagy bordó monokli a szemeim alatt. Mondhatjuk, hogy nem voltam egy minta újszülött! :D De azóta már kikupálódtam...;) Öcsi viszont olyan jól érezte magát a nagy helyen, hogy esze ágában nem volt kibújni. A doktorok 5 percig terelgették az Alagútba, mire nem sikerült megúsznia, és anci őt is kitolta a szűkös luxusvillánkból! Persze ez a különbség mai napig igaz ránk: én vagyok a zizi, mindig menőmanó, ő meg a kényelmes lajhárkoma! A súlyunk: én lány létemre 2600 gr, ő pedig 2400 gr. Hát ez a különbség is csak 5 napig tartott, aztán elhúzott kilóban mellettem! :D