Kinek milyen volt a császár? További kérdések lent!

Nekem is programozott császárom lett volna,de pár nappal korábban elfolyt a magzatvíz.Mivel gond van a gerincemmel,ezért engem altattak.Talán pont ezért,nekem pozitív élmény maradt a szülés.Műtét előtt megvizsgáltak,már kezdődtek a fájások,de mindenki nagyon gyors és rendes volt,nem hagytak feleslegesen szenvedni,tudták,hogy császáros leszek.A műtőben kikötötték a kezemet és a lábamat,megkérdezték,hogy mi lesz a baba neve,ha fiú,ha lány,beszéltem pár mondatot az orvosommal,aztán azt mondták most alszunk egy kicsit és innentől nem emlékszem semmire.Következő emlékképem,hogy egy ágyban fekszem,mellettem áll a férjem mosolyogva,másik oldalamon a szüleim.Nagyon homályosan láttam őket,pedig próbáltam fókuszálni.Kérdeztem őket a babáról,minden rendben ment.Mondtam,hogy fáj a hasam,aztán újra elsötétült a kép.Elaludtam.Éjfél előtt pár perccel szültem,hajnalban behozták a fiamat.Ráfektették a karomra,felülni és rendesen a karomba venni nem tudtam,mert az egyik kezemben kaptam a morfiumot vénásan a másik kezemen egy vérnyomásmérő volt,ami talán percenként mért.De nem volt rajtam ruha,csak le voltam takarva,ezért a nővér segítségével meg tudtam szoptatni.Pár percre kettesben maradhattam vele.Meg tudtam őt nézni,beszélhettem hozzá.Felejthetetlen pillanat volt.Aztán elvitték a babát és újra aludtam.Ekkor még az intenzíven feküdtem.Reggel egy látogató jöhetett be hozzám.Anyukám volt,mert a férjem egyéb okok miatt akkor nem tudott.A nővér és ő segítettek felállni.Az kegyetlen volt,nem tagadom fájt,húzódott a sebem.Menni csak apró lépésekben tudtam úgy,hogy kétoldalt fogtak.Fájt menni,de összeszorítottam a fogam és kimentem velük a fürdőszobába.Segítettek lefürödni,az fantasztikus érzés volt.Olyan tapasz volt a sebemen,amit érhetett víz.Aztán kerekesszékbe ültettek és letoltak az osztályra a végleges szobámba.Két napig nagyon szar volt.Kapaszkodva tudtam csak menni és fájt,ha mentem,ezért én inkább feküdtem,pedig állandóan rámszóltak,hogy keljek fel és mozogjak,akkor jobb lesz és nagy wc-re is csak akkor tudok majd elmenni,ha mozgok.Igazuk volt.Lassan,nagyon lassan összeszedtem magam.4 nap múlva mehettünk haza a kórházból,akkor éreztem először,hogy jobban vagyok,de kb. 2 hét kellett hozzá,hogy úgy érezzem visszakaptam az erőmet.Most 5 hónapos a fiam és olyan,mintha ezer éve lett volna,pedig tisztán emlékszem rá,csak ma már nincs jele,egy apró vonalon kívül a hasamon.Nem fáj,nem húzódik és újra a régi vagyok. Még egy dolog eszembe jutott,amit a többiek nem említettek és nálam előfordult.Mielőtt kiengedtek a kórházból levették a kötést és kivették a varratot.Utána már rendesen hordhattam a régi bugyijaimat.De egy nappal később kevés véres,gennyes váladék távozott a sebemből.Azt mondta a dokim,hogy ez normális,akár egy hétig is eltarthat,a szövetek közül távozik a folyadék.Engem megijesztett,ezért gondoltam megemlítem.