Még csak most tervezünk gyereket, de már előre félek a szüléstől?

Szia! Nincs mitöl félned, ott a szülőszobán már csak az számit majd neked, hogy kezedben tarthasd a babád :)

Persze, horrorsztorik vannak dögivel, énis tudnék mesélni. Szerintem fogadj majd szülésznőt, hidd el ez meg fog nyugtatni

A világ legtermészetesebb dolga!! De mégis annyira hihetetlen, hogy egy kicsi ember "onnan" jön ki!!

Igaz én már szültem de még most is fura! Egyébként a többi dolgot nézve (fájdalom,tű) nem kell félni! Amikor ott tartasz nem ezen fogsz kattogni hanem azon hogy mindent jól csinálj és mihamarabb láthasd a kicsit. :)

A szét repedős dolog pedig ne foglalkoztasson!! :) nem te leszel az a millióból egy!! Mert én is ettől féltem és nem én lettem! :D

Nálam jobban nem félhetsz. Én már a nőgyógyászom látványától is rosszul vagyok, annyira félek meg tőle is. A.szüléstől rettegtem. A nőgyógyászom, szülésznőm pszichológust javasolt már. Végül minden gond nélkül lezajlott a szülés. Nálam mondjuk egy gyermekkori trauma húzódott a háttérben.

Azt nem tudom mondani, hogy emiatt még nem állsz készen az anyaságra, mert én a következő szulestol is ugyanúgy rettegek, mégis jó anyának tartom magam.

11 hetes a lányom, én csokorba szedtem az összes horror szövődményt szülés közben, szanaszét repedtem, stb.

A 6. heti kontroll után (érzésre már a 4. hét környékén teljesen jól voltam, csak nem akartam kockáztatni) még aznap a szex is olyan volt, mint előtte. Semmim nem fájt, minden ugyanolyanra visszaállt.

Néha találkoztam egy darab cérnával fürdés közben, de tényleg semmit nem éreztem. Az alvázam is csak a szülést követő fél napban sajgott, utána már az sem. Duzzanat volt, de két hét alatt lement - abban a két hétben meg hidd el, nem az esztétikai résszel foglalkozol, örülsz, ha van fél órád aludni.

Viszont annak ellenére, hogy tényleg nagyon horrorfilmes szülésem volt, nem éreztem olyan durvának a fájdalmat. Volt már vesegörcsöm és begyulladt (ki is kellett húzni) fogam, na azok százszor rosszabbak voltak.

Engem is le fognak pontozni, de én nem is az, hogy félek tőle, meg a fájdalomtól sem, azt leszarom. Én egyszerűen kizártnak tartom, hogy nekem az alfelemen bármi megváltozzon, toldozzák, foldozzák, kiforduljon, lógjon, végbélig varrják stb. Császárom lesz magánkórházban. Fájni fog, katétereznek majd, meg gerincen szúrnak, meg felvágnak stb. de nem érdekel. Az én picsäm nem arra van, hogy azon kinyomjak egy csomagot. Nekem az a gondolat szinte már természet-ellenes. Gyereket akarok és nem szülés élményt. A baba szempontjából pedig nem rosszabb, ha nemzetközi statisztikákat nézel meg, akkor sok tekintetben elenyészően de jobb értékeket ad ki a császár. Itt mindig azzal ijesztgetnek, hogy micsoda bajok lesznek a babával meg a mamával a császár miatt, de mindenki elfelejti, hogy kétféle császár van. És az max. a sürgősségire igaz, ahol már eleve valami baj miatt csinálják, nem pedig arra, amit szépen nyugodtan terveznek és optimális időben hajtanak végre.

Nagyon tisztelem azokat, akik természetesen szülnek, de én a magamrészéről el sem tudom képzelni.