Kicsit. Inkább nagyon, felek a szüléstől igaz most leptem be a masodik trimeszterbe de a gondolattol is megilyedek mi var ram. Leirnatok nekem mit éreztetek mig pocakosak voltatok?

Ez a félelem teljesen természetes, hiába hallgatsz meg 60 történetet sem fog elmúlni. Mindenki fél az ismeretlentől, a rossztól, a fájdalomtól ezzel semmi gond. De amikor ott leszel minden félelmed elmúlik, csak arra fogsz gondolni legyen már végre vége. Ezt nem igazán lehet elmesélni, az ott és akkor történik, utána elfelejtesz minden fájdalmat. Az egy másik dimenzió ahol akkora erőt vagy képes kifejteni, hogy magad sem gondolnád. Nyugi, felesleges ezen sttesszelni, baba bent nem marad :)

ez így van ahogy az első mondja! :-)

megilyedek??

Én nem féltem a szüléstől. 36+5 hetesen reggel vérvételre mentem reggel, majd 14:00-ra NST-re. Előtte való napokban már nem igazán tudtam mozogni, mert azonnal bekeményedett a pocim, de nem gondoltam, hogy hamarosan szülni fogok. Az NST nem lett túl jó, nem akart mozogni a baba sokat a csoki ellenére sem. Kicsit felzaklattak a rendelésen, ugyanis volt egy kis kavarodás és várnom kellett 2 órát! Miután hazaértem, ledőltem kicsit a kanapéra, mert nagyon elfáradtam. Tévét néztem. Este hat órakor gondoltam eszek, mert éhes lettem. Amikor felálltam a kanapéról, éreztem, hogy folyik le valami a lábamon. Pár másodperc alatt tudatosult bennem, hogy hoppá, ez a magzatvíz. Kiabáltam a férjemnek, hogy készüljön, megyünk szülni. Pár másodperc neki is kellett, hogy felfogja a dolgokat. Felhívtam a kórházat, azt mondták, zuhanyozzak le, aztán menjek be. Így is tettem, majd a férjem taxit hívott. A taxiban már elkezdtem görcsölni. Olyan laza mindjárt megjön érzésem volt. Közben törölközőn ültem, mert folyt a víz folyamatosan. A kórházban azonnal megvizsgált a doki. Mondta, hogy ez bizony a magzatvíz, beindult a szülés, de mivel teljesen zárt vagyok, csak előreláthatólag holnap délután babázhatok. A férjem olyan este 11-ig benn volt velem a kórházba, majd hazaküldték aludni egyet. Amikor elment, már erősebb menzeszhez hasonlítható görcseim voltak és elkezdtem vérezni. Ez ugye a tágulás része volt. Aztán éjféltől elég erős fájásaim lettek, Lefektettek, hogy aludjak kicsit, közben a CTG ment folyamatosan. Sajnos 1-2 órán belül nagyon erős fájásaim lettek. Aludni nem tudtam. Alig vártam a hajnali hat órát, hogy megkapjam a beöntést és hogy lásson doki megint, hátha mond valami jót. Hat órakor mondták, hogy lehet zselét kapok, mert nem tágultam jót. Hétkor a férjem is megérkezett. Végül begyorsult a tágulás, de 9 körül 2 ujjnyinál megállt, ezért branüllbe nyomatták az oxitocint. Elmondták, hogy ezután nagyon fog fájni, de ami jött, arra nem voltam felkészülve. Egyszerűen annyira fájt mindenem odalenn, hogy ordítottam, mikor a szülésznő tanácsára megpróbáltam felkelni az ágyból. Ez nem is sikerült...Az oxi hatására viszont 30 percen belül jöttek a tolófájások. Akkor azt éreztem, hogy nem érdekel semmi, most azonnal nyomok és megszülöm a kisfiamat. Az volt csak a gond, hogy a méhszáj még nem tűnt el teljesen, így a tolófájások közben kézzel tágítottak. Az rettenetesen fájdalmas volt. Végül 10 fájással bújt ki a kis buksija, aztán már a teste gyorsan megvolt. A lepényt nem is éreztem, hogy mikor jött ki. A kisfiam nyakán ott volt a köldökzsinór, ezért gyorsan kiszabadították, majd a mellkasomra tették. Ez a pillanat minden fájdalmat feledtetett. Míg a babát elvitték fürdetni, engem elkezdtek kitisztítani és összevarrni, mert gátat is metszettek, de azt nem is éreztem. A varrás picit fájt, olyan mintha csipkedtek volna. Az viszont rossz volt, mikor kitisztította a doki a méhemet belülről. Ez után jött a két órás lepény utáni szakasz, amikor pihenhettem, ehetettem, bár az utóbbit nem javaslom, mert hányingerem lett nagyon. Körülbelül így zajlott a szülésem. :)

Én nem féltem. Röpke 2,5 óra alatt meglett a baba. Burkot repesztettek, úgy indultak meg a fájások. Nem kaptam rásegítést és fájdalomcsillapítót sem, nem is kértem volna, mire már baromira fájt, nem lett volna értelme adni.A kitolás előtti 40 perc volt durva. Csak azt sajnálom, hogy hirtelen erősödtek fel nagyon a fájások, így azért megijedtem, hogy mi lesz. Nem figyeltem a levegővételre, így majdnem elajultam egyszer, fájás alatt nem vettem levegőt, hanem benn tartottam. Azt mondják, próbáld az ajkaidat lazán tartani, akkor laza lesz a méhszáj is. Nálam ezt méhszájlazító oldotta meg. Vágás volt, de pici, nem érezrem. A varrás kellemetlen volt, és a katéter is, de amúgy hihetetlen nagy élmény a végén, ha nyugtázom, hogy meg tudtuk csinálni. Várom a következőt, felkészültebb leszek. Már tudom, hogy mi segíthet.