Kicsit. Inkább nagyon, felek a szüléstől igaz most leptem be a masodik trimeszterbe de a gondolattol is megilyedek mi var ram. Leirnatok nekem mit éreztetek mig pocakosak voltatok?

Én is nagyon féltem a szüléstől, utólag úgy gondolom, nem is alaptalanul. Szerintem nehéz szülésem volt, legalábbis marhára irigylem az "alig értem be a kórházba, 2-t nyomtam és már kint is volt" típusú nőket. 41. hét végén indított szülésem volt, reggel bementem (majd' bepisiltem a félelemtől), a dokim burkot repesztett. Amikor beindultak az események, már elmúlt minden félelmem. Mivel nem tágultam, oxitocint kaptam. 7 órát vajúdtam, leírhatatlan fájdalmaim voltak. Végül császár lett, mert a kicsi nem tudott beilleszkedni a szülőcsatornába. Akkor nagyon szenvedtem, iszonyatosan fájt, DE már pár nap múlva azt mondtam, hogy bármikor újra vállalnám, minden fájdalmával együtt!

Lehet, hogy érdemes lenne elmenned a kórházad szülésfelkészítőjére (ha van), nekem az segített valamennyit, hogy ismerős légkörbe, ismerős helyre érkeztem, mondhatni otthonosan mozogtam már a szülőszobában is. :)

Szerintem mindenki fél egy kicsit a szüléstől! Főleg a vége felé gondoltam rá nagyon sokat,féltem,hogy nem fog menni,aggódtam a babáért,hogy minden simán menjen!

Én 2 hétig feküdtem a kórházban mert cukros lettem terhesség alatt .Az alatt a két hét alatt már nem is féltem,hanem inkább már türelmetlenül vártam,hogy végre szülhessek és minél előbb haza mehessünk a kislányommal! Teljesen zárt voltam az utolsó napig! Szülés elött kaptam éjjelre egy tágító kúpot,azt mondták, éjjel görcsölhetek tőle,akkor tágulok.Hát semmit nem görcsöltem,bezzeg a velem szemben lévő szobában a csaj viszont igen,bár Ő nem is volt addig sem teljesen zárva. Szóval a nővér megmondta,hogy valószínüleg nem tágultam. Kisírt szemmel mondtam ezt el a dokimnak, kértem,hogy már valami legyen,mert nem bírom tovább! (tiszta kiütés lettem a kórházban,vagy az ágynemütől,vagy a stressztől már,se éjjelem,se nappalom nem volt a vakarózástól..aznap éjjel sem aludtam semmit) Aztán mentem a vizsgálóba,a főorvos vizsgált ,hogy tágultam-e. 4 ujjnyira sikerült kitágulnom,de Ő közben úgy megvizsgált (tágított kézzel már akkor) ,hogy láttam, tiszta vér a kesztyűje,azonnal 2 perces fájásaim lettek. Egyből NST, az is mutatta. Még két órát vártunk,hogy maradnak e a fájások. Aztán mentem beöntésre.Az kellemetlen,mert kaki ingerem volt tőle,de csak azért. Aztán szülőszoba,ott is NST, és labda (azt a két óra várakozás alatt is kaptam a kórteremben is már)Erősödtek a fájások,felfeküdtem az asztalra,kaptam oxitocint,közben homeos bogyókat,mert nem nagyon akartam tágulni és a doki az egész vajúdás alatt többsör is kézzel tágított. Na a leg fájdalmasabb nekem az volt.Mondta,hogy ha érzem,hogy nyomnom kell,akkor nyomjak.Nem éreztem,így Ő mondta,hogy már megpróbálkozhatunk nyomni.Segített Ő is közben,magyarul rákönyökölt a hasamra teljes súllyal és nyomta a babát lefelé,meg a farokcsontomat (vagy mi az ) feszegette mikor már a baba feje jött kifelé. Na az egy hatalmas nyomás érzés.Egyébként nyomás alatt kisebb a görcsös fájdalom,az már inkább olyan szétfeszítő érzés.Mondták,hogy kint a feje, (azt nem éreztem,hogy kijött volna akármije) aztán a szülésznőmegfogtra és húzta ki belőlem,én nyomtam egy utolsót és szinte kicsusszant a babó.Akkor tényleg minden fájdalom megszűnik.Kigomboltatták velem a hálóinget és rám tették a kis csomagot :) közben a doki elkezdett varrni.Kicsit a méhszájat is meg kellett,oda nem adhatott valamiért érzéstelenítőt,de annyira le volt ott bent strapálva minden,hogy nem is éreztem szinte. Kívülre adott egy jó nagy szurit és ott is varrt,azt nem éreztem. Ja szülés közben is adott szurit és úgy vágta a gátat.Varrás közben látom,milyen szép piros a cérna. Mondom neki, Jé de szép dizájnos piros cérnát kapok :D Erre Ő : Ez fehér volt :D:D Akkor vicces volt! :D Aztán elvitték a babát fürdetni és visszahozták még kicsit nekünk. Aztán Felvitték az oasztályra ,maradtam kicsit apával aztán engem is toltak fel.Azt elfelejtettem ,hogy nem kaptam érzéstelenítőt,mert a doki szerint mág másnap is ott lettünk volna,csak valami bódító szurit adtak.Nem sokat ért,csak egész nap szédültem tőle.Szóval ennyi volt.6,5 óra alatt volt meg az egész,de 1 órának tűnt kb.

Hamar meglesz,nyugi,pár nap múlva már a fájdalomra sem emlékszel majd:) Könnyű sülést neked!

10 hetes kislány anyukája

én rettegtem a természetes szüléstől, reménykedtem hogy császár lesz. de sokakkal ellentétben én nem a fájdalomtól féltem hanem mivel van enyhe ritmuszavarom féltem hogy megáll a szívem az erőlködéstől. nos 2 kardiológus is mondta hogy mehet természetes úton így nem úsztam meg (utólag belegondolva hál istennek!).

este 9kor kezdődtek a fájások akkor még csak 15 percesek, olyanok voltak mintha befeszülne pár mp-re. hajnal 1-2 körül már 5 percesek voltak és egyre erősebbek így betaxiztunk a kórházba. eleinte mondogatták hogy biztos csak jóslók (38 hetes+ 5 napos voltam), de én már éreztem hogy szülni fogok :) 9:15re született meg a kisfiam, összevissz 4 kitolással! nem vágtak, pedig első szülés volt, és szinte alig repedtem. maga a fájdalom borzasztó, és úgy éreztem hogy nem bírom lőjjenek le, vagy altassanak el, a szülés is nagyon fájt, azt hittem szétszakadok, nincs mit szépíteni. de hihetetlen szerencsém volt, hogy ilyen gyorsan szültem és 2. napon már rohangáltam, ellentétben a császáros szobatársammal.

friss az élmény, 2 hetes + 2 napos a babám :) összességében én is nagyon féltem, fájt is leírhatatlanul, de véges az időtartama, és minden egyes fájás közelebb visz a gyermekedhez. bennem ez tartotta a lelket.. :)

Szia!

Én akkor kezdtem félmi,amikor betöltöttem a 36.hetet,és akkor tudatosult valahogy iagzán,hogy szülni is kell...Sokszor úgy éreztem,hogy én képtelen leszek végigcsinálni,és féltettem a babát. És nem akartam császárral se szülni,de hát valahogy meg kell ugye. Aztán elegem lett magamból :-) és szépen meggyőztem magam,hogy minden rendben lesz,hiszen a nők erre vannak kitalálva :-) A végére szépen lenyugodtam,és az utolsó hét már boldog várakozás volt. Sokszor elképzeltem,milyen lenne a jó szülés,olvastam,hogy az első szülés általában hosszabb,én arra gondoltam,olyan 7-8 órával kiegyeznék :-)És végül olyan szülésem lett,amilyet elképzeltem. Hajnalban ébredtem fel az első fájásra,de még visszaaludtam. Aztán felébredtem a következőre,és elkezdtem nézni az órát,tíz percenként jöttek. Szóltam a férjemnek,hogy sztem valami lesz. Nemsokára ötperces fájásaim lettek,még ezzel is vártunk egy kicsit,aztán 6 körül bementünk a kórházba. Apás szülés volt,és az eleje egyáltalán nem volt vészes,szép rendszeres fájásaim voltak,de én nem éreztem őket nagyon erősnek. 11 körül erősödtek annyira,hogy már nem esett jól se a sétálgatás,se az ülés,se semmi. De még ezzel is úgy voltam,hogy pár órát még bírok. Nem folyt el a magzatvíz,úgyhogy negyed kettő körül burkot repesztettek. Még egy kicsit erősödtek a fájások,meg ekkor már szinte egybefüggtek,és erős hányingerem is lett,ami megijesztett,de a szülésznő mondta,hogy ez normális dolog. Ezután már nagyon gyorsan ment minden. Jött az első tolófájás,ekkor még nem nyomhattam,még nem tűnt el a méhszáj teljesen. Mire a szülésznő kiment az ajtón,küldtem is utána a párom,mert a tolófájás mellé erős feszítést éreztem a hüvelyemben.Visszajött a szülésznő,mondtam, mit éreztem,mire ő,hogy az nagyon jó,mert akkor szülünk.Eltűnt a méhszáj,és a babóm nagyon nyomult kifelé :-)Hívtak gyorsan egy orvost,sajnos az egyik legbunkóbbat a kórházban,aki ráadásul erős akcentussal beszéli a magyart,nem is értettem mindig,hogy mit akar,úgyhogy inkább a szülésznőre figyeltem. Nekem a kitolás közben nagyon feszítette a baba a hüvelyt,égető csípő érzés volt,nem túl kellemes,de valahogy az ember nem ezen gondolkozik ott tényleg.Nem is tartott sokáig,kb félóra alatt kint volt a baba. Gátmetszés nem volt,csak pár pici repedés. Utána tényleg abban a pillanatban elmúlt minden fájdalom :-)Én magam is meglepődtem,mikor megpróbáltam megmozdulni mert kényelmetlenül feküdtem a szülőágyon,hogy egyrészt tudok mozogni,másrészt semmim se fáj :-)Utána sem volt gond,az a pár kis varrat nem fájt,épp csak picit óvatosabban ültem le egy-két napig. Nekem pozitív csalódás volt a szülés,ahhoz képest,hogy féltem tőle. És ráadásul a babánk a férjem szülinapján született meg!

Természetes,hogy félsz az ismeretlentől. Amikor megindul,nem fogsz már félni,visznek magukkal az események. Boldog babavárást és szép szülést kívánok!

Nekem igazi horrorszülésem volt egy teljesen problémamentes terhesség után.

Elfolyt itthon a magzatvíz két nappal a kiírt dátum után. Komótosan zuhany, borotválkozás, pakolászás, be a kórházba.

Akkor már voltak fájások, de annyira nem erősek és rendszertelenek. Letámasztottak a vajúdóban miután megvizsgált az orvos.

Ez este 11-éjfél körül volt. Egy óra körül hirtelen két percesek lettek a fájások, újra vizsgálat, hoppá, két ujjnyi a méhszáj, telefonáltak a saját dokimnak.

A férjemet behívták, bevittek a szülőszobára aztán ott hagytak minket. A fájások nem voltak kellemesek, de szerintem a kibírható kategória, főleg, ha lehet testhelyzetet választani. A férjem pechjére én az állva az ő nyakában lógást választottam - terhesen kb 60 kilót akasztottam így a nyakába.

Eddig tök rendben volt minden, amikor már nyomni kellett, akkor a kb tizedik próbálkozás után érezhetően kezdett ideges lenni mindenki. Az amúgy "megalszik a tej a szájában" dokim is kapkodott, anyázott. Hirtelen beözönlött egy csomó ember, egyikük, egy nagy darab férfi tényleg nagy kedvesen elmondta, hogy ő most rá fog feküdni a hasamra, bocsi, de orvosilag szükséges, ő is sajnálja, hogy ezt kell tennie.

Mint kiderült, forgási rendellenesség miatt elakadt a baba, ezért vákuummal húzták, gyomor irányból tolták. Igenám, de a szülőcsatornában elakadt gyerek fejét meg kellett nézni, így a lapátkezű orvos még benyúlt és körbesimította a fejet. Aztán az állítólag szép méretes vákuumsapkát tolták be. Ezekkel a külső segítségekkel két nyomásra meglett, szerencsére semmi baja nem lett.

Közben még elhangzott a "nem igaz, hogy nincs egy k..a olló ebben a kórházban, ami rendesen vágna, ezzel csak nyaszatolok" mondat az amúgy halk szavú, úriember dokim szájából. De komolyan nem éreztem, ott már annyira szétnyomkodtak mindent, hogy marcangolhatták is volna.

Utána második pánik: nem válik le a méhlepény és nincs szabad műtő. Ezért érzéstelenítés nélkül tépkedte le az orvos. A szülés ahhoz képest élvezet volt... Végül lett mátő, altatás, ott fejezték be.

Ennek ellenére azt mondom, hogy nem volt vészes. Egyrészt kb lottó ötös esélyéhez hasonló valószínűségű ilyen halmozott komplikáció, másrészt tényleg egy hét alatt elhalványult az érzelmi emlék.

A szétbarmolt alvázam 3 hét alatt 90%-ig rendbe jött. Gondolom pár hónap alatt teljesen vissza fog állni ezek alapján, pedig kapott rendesen.