Van olyan anyuka aki császár után 16-17 hónappal simán szült?

Szülés közben is szétnyílhat.

De ha mered kockáztatni hogy Anya nélkül nőnek fel a gyermekeid, vagy hogy beteg gyermekedlegyen a szülés alatt fellépő komplikációk miatt, akkor hajrá!

Első: először tanulj, aztán ítélkezz! Igen, lehetséges. Ajánlom a facebook-on a VBAC támogató fórumot, sok hasznos tanácsot kaphatsz ott olyanoktól, akik szültek már természetes úton császármetszés után.

Első: a hegszétválás esélye 0.9%, a második császármetszés utáni összenövések okozta problémák, ill. harmadik baba esetén a lepénytapadási komplikációk esélye 60%. Az, hogy mivel riogat az orvos, mert nyaralni szeretne menni, és mi a valóság, sajnos két különböző dolog.

Az orvosok általában min. egy évet javasolnak a két szülés között. Az én orvosom inkább kettőt mond. A hegnek össze kell forrnia, regenerálódni a szervezetnek.

Elhiszem, hogy szeretnéd megtapasztalni a hüvelyi szülést, de a helyedben, ilyen előzményekkel a legkisebb kockázatot sem vállalnám.

Ha az orvosod a császárt javasolja, akkor legyen császár. Próbálj meg úgy gondolni rá, hogy ez az útja, hogy legyen egy élő, egészséges kisbabád. Amint megszületik és felsír a gyermeked, már egyáltalán nem fog számítani, hogyan jött a világra!

"Amint megszületik és felsír a gyermeked, már egyáltalán nem fog számítani, hogyan jött a világra!"

Ez sajnos nem igaz, élő példa vagyok rá. Szerintem megéri küzdeni azért, amit az ember szeretne. Én már egy éve szültem, de még mindig nem dolgoztam fel a császárt. A heg pedig egy év alatt bőven helyrejön, minden más csak kifogás, hogy a dokinak kényelmesebb legyen (ez pedig tapasztalat).

Őszite részvétem a korábbi veszteséged miatt! Légy kitartó, és kérd, amit jogodban áll kérni, hogy vajúdhass és megpróbálhasd, mert hátha simán megy, meg tudod csinálni! Ne avatkozzanak bele, amíg megy magától! A heget pedig lehet követni közben, ha gond lenne. De erre kicsi az esély.

Szerintem meg rohadtul nem számít, hogy császár, vagy hüvelyi szülés!

Az, hogy te lelki problémát gyártottál magadnak, a te dolgod, de nem kell úgy beállítani, mintha ez lenne a világ legrosszabb dolga! Gondolom, azért volt császárod, mert te vagy a baba veszélybe kerültetek. Akkor meg miért nem tudsz a babádnak örülni?! Él és egészséges! Jobb lenne, ha elmondhatnád, hogy hüvelyi úton szültél, de a komplikációk miatt meghalt a babád?!

Legyen inkább ezer császárom, de aztán minden reggel az egészséges gyerekem szobájába menjek, mint minden vasárnap a temetőbe!

21 hónappal a császár után szültem simán, senki sem mondta, hogy ne lehetne. Fogadott orvosom nem volt. Komplikációmentes szülés volt, egészséges, nagy baba. (Az előző császár magzati okok miatt volt, elöregedett méhlepény + rossz szívhangok.)

Azért a 21 több, mint a 17, de nem tudom, hogy ez mennyire releváns, és azt sem, hogy az orvosod miért tartja kockázatosnak esetedben a sima szülést.

Vitázni rajta én sem szeretnék, de nem is anonim fórumozókra hagyatkoznék ebben. Nekem majdnem 3 év volt a két császár között. Mind a kétszer hüvelyi szülésre készültünk, mind a kétszer beleszólt a természet. Mindvégig csak az járt a fejemben, hogy a babának semmi baja se legyen, miután végigvittük a 9 hónapot, jó sok komplikációval. Boldogan fogtam a babáimat, akik éltek, egészségesek lettek és gondozhatom, nevelhetem őket.

Persze, a nők nagy része hüvelyi úton szeretne szülni, keveset vajúdni, rövid kitolást, gátvédelmet...De az, hogy mi mit tervezünk és a szülés rögös útján hol kerülünk szembe akadállyal, arra már nincs befolyásunk.

Ne beletörődés legyen! Formáld át a gondolataidat! (Az előző különösen fájdalmas lehetett, hiszen nem volt utána kiért úrrá lenni a fájdalmaidon.)A babád fogadására, megismerésére készülj! A karodban tarthatod, a melledre veheted, simogathatod, őrá vártál hónapokig, ne hagyd, hogy negatív gondolatok, félelmek elrontsák a legszebb, legfontosabb időszakotokat!