A császármetszést lehet?

ez attól is függ, h programozott e vagy nem. nekem 2 volt. az első nem volt betervezve.utolsó pillanatba vittek a műtőbe. gerincérzéstelenítés volt, abszolút semmit nem éreztem. sem a szúrást, sem a műtétet. csak az iszonyú fáradtságot.

a második programozott volt. előző nap kaptam hashajtót, éjféltől se enni, se inni nem lehetett. másnap 10-kor fel kellett menni, borotválás, papírok kitöltése, katéter felhelyezése. fél óra múlva vittek a műtőbe. gerinc érzéstelenítés, vérnyomás mérések, meg a kezembe is bekötöttek 1 csövet. csak annyit éreztem a műtét alatt, h ide-oda rángatnak. kiemelték a babát, megmutatták, gyorsan összevartak, szobába toltak.

első alkalommal nagyon szarul voltam műtét után (21 órája voltam előkészületben, folyt az oxitoxin, 13 óra vajúdás volt ebből. aztán elmenőben volt a pulzus... kifáradt a szervezetem)

második alkalommal 2,5 óra múlva hozták szoptatásra a babát, 6 óra múlva kivették a katétert.

mindkét alkalommal másnap 3 emeletet gyalogoltam a büféhez. az ágyból való felkelés egy kicsit nehéz, de ha nem hagyod el magad, és mozogsz, akkor nem tudnak letapadni az izmok- amitől fájdalmasabb lenne az egész. volt aki nehezebben, volt aki jobban tűrte. a varrat szedés sem fáj.

Nekem is császárom volt 3 hónapja. Spinális érzéstelenítés a gerincbe, én aki rettegek a tűtől, bár a terhesség alatt megszoktam hogy szurkálnak, azt kell mondanom hogy nem fájt!!! Még én is meglepődtem rajta. Aztán 1-2 másodperc múlva éreztem hogy melegszik a lábam és már le is fektettek a műtőasztalra. Onnantól fájdalmat nem éreztem de azt igen hogy matatnak, majd mikor kiemelik a gyereket akkor azt hogy rángatnak, de ez sem fáj. Ahhoz tudnám hasonlítani mint a fogorvosnál, érzed hogy matat a szádban de nem fáj. :) Én a katétert is akkor kaptam, amíg nem kellett felkelni azt sem tudtam hogy van. Csodás volt, amikor meghallottam a hangját, majd mikor odahozták, leírhatatlan! :) Majd vittek fel az örzőbe. 6 óra után fel kellett kelni zuhanyozni, meg addig is az oxitocin infúziót adták, hát erős menstruációs görcshöz hasonlítanám, és amikor fel kellett kelni, na az rettentően fájt. Úgy éreztem soha nem fogok tudni felülni, azt hittem szétnyílt a sebem, ülni, állni borzalmas volt. Egy nővér segített kimenni és tisztálkodni. Majd a következő megpróbáltatás, a visszafekvés. Nekem 2 napig borzalmas volt felkelni, de a 2. nap egész nap le sem ültem nagyon (lefeküdni meg végképp nem mert akkor fel kell kelni), jöttem mentem a babámmal egyenes háttal, és így nagyon gyorsan gyógyultam! 1 hét után szinte semmi bajom nem volt, és végig el tudtam látni rendesen a lányomat. A tejem is 3. napra belövellt, addig előtejem volt.

Szóval azt az 1-2 napot ki kell bírni és mozogni sokat, de amúgy nem vészes.

Minden jót!

Nem jól írtam, nem a 2. nap hanem másnap már jöttem-mentem.

Utolsó voltam! :)