Most akkor hogyan vannak ezek a dolgok? Bövebben lent!

állandóan a jeleket kutattam magamon én is, de igazán soha nem találtam. :-)

Az első babával pár napja már kórházba voltam, mert távol laktunk a kórháztól, és az nst se mindig tetszett a dokinak. A szobatársaimmal mindig azzal őrítettük egymást, hogy nem érzünk semmit, nem érzünk semmit!!!!!!!! Fogunk mi egyáltalán szülni???!!!

Aztán én kezdtem a sort, 40+1 hetesen arra ébredtem, ogy elöntött a magzatvíz. Semmi előzménye nem volt, ugyanúgy feküdtem le 2 órával korábban aludni, mint azelőtt bármikor.

Második babámmal szintén a kórházban üdültem már 1 napja a távolság miatt 40+4 hetesen, mikor a dokim 1-ről 2 ujjnyira tágított, amitől beindult a szülés. Szintén nem éreztem semmi különöset, ami már egészen biztosa szülési előjel lehetett.

Nyugi, már nagyon kevés az időd, hamarosan találkoztok!

Könnyű, gyors szülést és egészséges babát kívánok!

Szia!

A 36. héttől rendszeres 10-12 perces "jósló"-fájásaim voltak, elkezdődött a fészekrakás is, leszállt a hasam. 38. héten ment el a nyákdugó, a babát pedig egy nappal túlhordtam.

A sok fájdalom miatt én a 36. héttől már szinte imádkoztam, hogy induljon már be a szülés. A szülés napján éreztem, hogy "ma meglesz", nem tudom leírni milyen érzés, amolyan ösztönszerű :)

Én négy nappal később szültem, és semmi jelet nem vettem észre szülés előtti éjszakáig:) Akkor voltak jóslóim, de nem igazán fájtak, csak én akartam, hogy ez már az legyen, persze nem az volt:)

MÁsnap délutánig szinte semmi, aztán elkezdett fájni, és akkor ment el a nyákdugó, utána picit vérezgettem, minimálisat. A szülésznőmet hívtam kb 10 percenkénti fájásoknál, ő azt mondta feküdjek meleg vízbe, ha erősödik spuri befelé. Megerősödött, bementünk, szültem:)

Egyébként előtte biztos voltam benne, hogy nem fogom felismerni, ha kezdődik, és csak duma, hogy tudni fogom (mindenki ezt mondta) de Tényleg tudtam, hogy ez már az. Te is tudni fogod:)

Könnyű szülést, és sok boldogságot!

Engem a kiírt időpont előtt 2 nappal befektettek, mert farfekvéses volt végig a baba. A párom éjszakás volt azon a héten, messze lakunk a kórháztól, nem tudott bejönni látogatni. A kiírt napon reggel jött be munkából hazafelé menet, hozott nekem 1-2 dolgot. Mivel még sosem voltunk így külön, nagyon hiányzott, mondtam neki, hogy haza akarok menni. Ő azt mondta, hogy nem mehetek, míg egyben vagyunk. :))) Persze, tudtam én, hogy nem viccből tartanak bent, csak rossz volt, mert még sosem voltam kórházban.

Szóval a kiírt napon, amikor hazaindult, rá fél órára osztották a reggelit. Miután kézhez kaptam, fura érzésem támadt, hogy valami nem stimmel odalent. Elmentem wcre és sírva hívtam fel a párom (még a wcből), hogy valami kifolyt belőlem. Ő nyugtatott, és mondta, hogy menjek keressek egy orvost (nem volt fogadott orvosom), vagy nővért. Első baba lévén, mentem szólni a nővérnek, hogy valami jött belőlem és görcsöl a hasamalja. Azt mondta, hogy szól egy orvosnak, majd megvizsgálnak. A doki jött egy óra múlva, én addig tiszta ideg voltam és már nem folyt semmi. A doki megnézett, azt mondta, hogy ő nem lát semmit, ma nem lesz szülés ebből. De azért befektetnek a szülőszobára megfigyelésre. Ott jöttek mentek az orvosok, elküldtek háromszor UHra, az egyiken azt mondta a szonográfus, hogy szivárog a magzatvíz, megrepedt a burok, utána meg már mindent normálisnak látott. 11kor feltáró vizsgálatot végeztek, amitől elkezdett ömleni belőlem a vér. Erre azt mondták, hogy az csak vizsgálati vérzés, mert a ctg nem mutat semmit, hiába mondtam, hogy görcsölök erősen. Kérdezték, hogy elment-e a magzatvíz, vagy vannak-e fájásaim. Mondtam, hogy első baba, azt sem tudom milyenek a fájások, csak nagyon erős alhasi görcseim vannak. A nővérek letoltak, hogy görcsökkel nem kell szülőszobára rohangálni, mert ebből még nem lesz szülés. Majd újabb orvosok jöttek, vizsgálgattak, 1 ujjnyira voltam nyitva, közben 2szer lett tahikard a baba, hirtelen felment a szívverése 200ra, majd leesett 90re, de erre is azt mondták, hogy semmi gond. Kötöttek be infúziót. 6kor volt műszakváltás, a délelőtti doki mondta a nővéreknek, hogy ha nem lesz semmi változás, akkor rakjanak ki vissza szobára. Egész nap ott feküdtem étlen, néha ihattam egy kis vizet, 2szer engedtek ki pisilni. Az éjszakás doki jött, kérdezte, hogy van e valami változás, van e panaszom. Mondtam, hogy már eszméletlenül görcsöl a hasamalja. Erre a doki mondta a nővéreknek, hogy akkor nem mehetek vissza szobára, rakják rám vissza a ctg-t. A két éjszakás nővér flegmán odaszólt, hogy minek szóltam, mehettem volna vissza ki szobára, ha nem lett volna panaszom (más nem volt rajtam kívül egész nap a szülőszobán). Kis idő múlva megvizsgáltak megint, nagyon nagy görcseim voltak már akkor, tágulni nem tágultam semennyit sem a nap folyamán. A doki a baba sarkát fogdosta, mondta, hogy nem elég, hogy faros, lábtartásos is lett. Nézte a doki a ctg eredményt, enyhe változást látott, de már annyira erős görcseim voltak, hogy beszélni is alig tudtam. Hívta a műtőt, hogy azonnal visznek fel. Így nagy nehezen este 8kor megcsászároztak, reggel 8tól feküdtem a szülőszobán. Kiderült a műtét közben, hogy az én kicsi fiam belekakilt a magzatvízbe, nem sok hiányzott, hogy baj legyen belőle. Az a doki műtött, aki reggel azt mondta, hogy semmi bajom nincs, nem lát semmit, ma még nem fogok szülni.

Végülis szerencsésen alakultak a dolgok. Ilyenkor elgondolkozom, hogy ha lett volna dokim, akkor hamarabb léptek volna-e, vagy akkor is hagytak volna szenvedni? Ha tovább várnak, akkor a fiamnak komolyabb baja is lehetett volna.

Még mindig nem tudom, hogy milyenek a fájások, milyen a vajúdás, milyen, ha elmegy a magzatvíz.

Azt tudom, hogy a kisfiam hallgatott az apjára, hogy csak akkor mehetünk haza, hogy ha kibújik. 4 nap múlva már mentünk haza.

Ezt nem azért írtam, hogy megrémítselek. Távol áll tőlem. Előtte semmi jele nem volt. Pedig mondták, hogy lehet hasmenés, nekem nem volt. Előző napi NST-n is normális volt minden. Viszont valahogy legbelül tudtam, hogy az az a nap, mikor megláthatom a fiam. Úgy is lett.

Könnyű és gyors szülést kívánok!

Nekem egyik szülésem előőt sem voltak semmilyen jelek,

max egy kis keményedés, de se josló, se nyákdugó, se rámolás, pakolás. F

iam ráhúzoot 6 napot, akkor indítottáák (jó is mert szép nagyra nőtt bent,4,4 kiló lette)

A lánykámmal meg a terhességi cukor miatt a kiírt napon índítottak, ő csak 4 kilóig "fejlődött"

Szia

Első babánál nekem ételmérgezési tünetek jelentkeztek(hasmars,hányás még a víztől is )hívtam a dokit és mondta menjek a korházba mert jön a baba :) igy is lett még aznap megszültem.

Másodiknál vizsgálaton voltam a 39. héten és nem volt már elég magzatvíz meg 3 cm-re kivoltam tágulva a doki mondta bármikor jöhet várjak,azt nem igy lett és rá 3 napra megindították.

Szia

Én a 14.héttől veszélyeztetett voltam, mert kivették a vakbelemet, ahogy nőtt a baba, egyre csak feszítette a belső varratokat, nem volt túl kellemes. Császárra készültünk, mert valószínűnek tűnt, hogy nem bírnák ki a varratok a vajúdást, ezért nagyon a lelkemre kötötték, hogy figyeljek minden apró kis jelre ami a szülés megindulását jelezheti :S jó fejek, nem? :)

kb a 7. hónaptól voltak rendszeres jóslóim, a hasam kb a 35. héten szállt le, nagyjából ekkor kezdett a nyákdugó is távozás mezejére lépni, darabokban, kb egy hét alatt ment el teljesen. Amúgy tök jól bírtam magamat, nem vizesedtem, nem fájt semmim a műtéti hegeken kívül, nem volt légszomj, vagy emésztési probléma, semmi...

Aztán egyik este olyan 22 óra magasságában felfigyeltem, hogy mintha rendszeresebbek lennének a jóslóim. Mmérni kezdtem, és 5 percesek voltak. Lépcsőztem a 10. és a fsz. között vagy fél órát, vettem forró fürdőt, csináltam guggolásokat... semmi változás, ugyanolyanok maradtak erősségben és időtartamban is. Felhívtam a kh-at hogy szerintük mi legyen, mondták, hogy hidegfront van meg telihold úgyhogy menjünk be mert potyognak a babák(a dokim lábtöréssel feküdt otthon...).

Hajnal kettőkor értünk be, a fájások egészen reggel nyolcig változatlanok voltak és már épp haza akartak küldeni, mikor hirtelen elment a magzatvíz, ekkor 1 ujjnyi voltam, aztán itt begyorsult/bedurvult minden és 10.40kor meglett a kislányom.

Jött mint a rakéta :) tulajdonképpen egy kanapén szültem a vajúdóban, mert nem számítottak rá, hogy iylen hirtelen meglesz a baba.

Mivel pont aznap töltöttük a 37. hetet, már nem számított koraszülöttnek és bár picike volt (2370 gr és 49 cm), hamar behozta magát idekint.

(az már más kérdés, hogy akár meg is halhattunk volna, mert hiába hívtam fel a figyelmet rá és mutattam a papírokat hogy a korábbi műtét miatt gáz is lehetne, egyáltalán nem törődtek vele. A szülésznő összesen 3x vizsgált meg egész idő alatt, az ügyeletes orvos meg akkor mikor felvett, meg mikor épp elkapta a gyereket a lábam között :S )