Be vagyok tojva a szüléstől. Nektek milyen volt, mennyire fájt?

életem egyik legizgibb és legcsodálatosabb élménye volt a szülésem. lehet, jól bírom a fájdalmat, az is lehet, hogy kicsi volt a baba, meg talán anyai örökség, de nagyon könnyű volt a szülésem.

szerintem csak a vége felé fáj, de nem a tolófájások, mert azok már megkönnyebbüléssel járnak, hanem még előtte, mikor felgyorsulnak az események, és kb. 1 percenként jelentkeznek az összehúzódások, azaz a fájások.

azt tudjad, hogy két fájás között tök nyugi van, tehát amikor kezdődik a görcs, az fél percig tart, ezalatt pedig valahogy kikapcsol ám az agy, tehát, ha fájáscsend van, akkor lehet relaxálni és erőt gyűjteni a következő "menetre".

nekem a burokrepesztésig /hajnali 4től kezdődött a vajúdás, akkor jöttek a 20 percesek, amik mensi szerű görcsöknek tűntek, én azt is hittem, csak jóslók/ azaz déli 12ig a fájások simán elviselhetőek voltak. aztán ahogy folydogált ki a magzatvíz és sűrűsödött három és egy percesekre az összehúzódás kezdett komolyodni, egykor már nem volt kedvem locsogni, meg nevetgélni, kettőkor jöttek be hozzám a szakik a szülésre, háromnegyen háromkor kirepült belőlem a baba négy nyomásra... talán egy és fél három közötti időre mondanám, hogy emlékezetes volt az érzés, de nem olyan elviselhetetlen a fájdalom, mint mondjuk egy vakbélgörcs /nekem az jobban fájt/

nyugi, nem vészes :)

a fájások olyanok, mint egy mensis görcs, a vége felé már azért egy hatalmas összegyűrő erő /mintha a görcs összehúzna téged, összerántana, bedarálna/

el lehet viselni, amúgy meg kérj edát, én is jeleztem, hogy fogok kérni, de aztán rájöttem, nem is olyan vészes az egész.

a szülés az egyik legtermészetesebb dolog, nem kell félni. készülj úgy, hogy te elbírsz a fájdalommal, és simán fog minden menni, és akkor úgy is lesz.

ügyes legyél :)

Én mondjuk egy csöppet sem féltem tőle, mint egy hatalmas, érdekes, megoldásra váró feladatként álltam elébe. Nem is csalódtam. Isten bizony jó volt.

Valami olyasmit képzelj el, nem a fájdalom szintjét, hanem az érzést, mikor pl, edzel, vagy futsz, és már majd belepusztulsz, lóg a beled, de csak azért is tovább csinálod, és ha sikerül a kitűzött célt elérni, a végén tök jó érzés, hogy kibírtad.

Ami nekem sokat segített, az az, hogy töviről hegyire utána néztem a szülés anatómiájának, mi, miért és hogyan történik. Mindig vártam a következő fázist, nem ért meglepetésként.

A vajúdás nagy részében a fájások közt van szünet, akkor nem fáj, lehet pihenni. Én már vártam a következő fájást, jöjjön minél előbb, haladjunk. A kitolás pedig már azért jó, mert tudatosan is segítheted a szülés folyamatát, míg a vajúdás csak úgy történik veled, hiába siettetnéd, nem igazán lehet.

szia!

ne félj!!! ki fogod bírni, és baromira büszke leszel magadra utána! :)

Fejben dől el, hidd el! Add át magad a fájásoknak, próbálj ellazulni. Most mondhatod azt, hogy könnyű mondani, de tényleg ez a kulcsa annak hogy valamivel könnyebb legyen.

Én mostanában olvasom itt, hogy oxitocinnal mennyivel jobban fáj. Hát pedig én, amint bekerültem a szülőszobára rögtön rá lettem kötve az oxira, sőt óránként emelték az adagot!

Én akkor ott nem tudtam, hogy ez mit jelent, most tudatosult bennem.

Plusz, én is nst-re voltam kötve kezdetektől, tehát elvileg feküdnöm kellett volna, de én közöltem, hogy márpedig én nem fekszem le!

Mert fekve, iszonyat fájdalmaim voltak, nem tudtam megmaradni a hátamon.

Szóval engedték, hogy felálljak, úgyhogy lényegében állva vajúdtam végig a 12 órát.

Próbáld ki esetleg te is hogy nem fekszel, hanem állsz. Szerintem sokkal-sokkal elviselhetőbb volt úgy.

Igaz, a szülésznőm csodálkozott rajtam, mert ő azt mondta, hogy mikor ő szült, akkor őt szinte vonzotta az ágy, és képtelen lett volna felkelni. Szóval embere válogatja, de egy próbát majd megér!

Egy nap alatt bőven túlleszel rajta, onnan pedig kezdődhet egy teljesen új élet mindkettőtök számára! :)

Könnyű szülést kívánok!!!!

Szia!

Hazudni nem fogok, nagyon fájt! Ennél nagyobb fájdalmat ÉN soha nem éltem át, de mikor megszületett mindennek vége lett!

De tudod, nem mindenkinek fáj annyira, függ attól, hogy mennyire gyorsan tágúlsz, mennyire rövidül a méhnyak. Nos, nálam mind a kettő hosszú fájdalmas folyamat volt.

Mindezek ellenére, mikor most 7 hónap után visszagondolok, simán átélném újra.

A kitolás nekem olyan érzés volt, mintha meggyulladtam volna lent. A vajúdás része a legfájdalmasabb!egyértelműen.

Én konkrétan, 7 órát keményen vajúdtam.

De ne izgúlj, ki fog jönni. A menzeszhez kicsit sem hasonlít, maximum a jóslók.

De az a boldogság, mikor meglátod, semmi sem fájt:-))

Látod, nem halt ki a világ, mai napig rengetegen szülnek:-)))

Gyors szülést kívánok neked!

(Ha, a szülési tervek megbeszélése jó, de nagy általánosságban úgysem azt akarod ott)

Hazudni én sem fogok. Életem legnagyobb fájdalma, az élve nyúzáshoz tudnám hasonlítani. Ráadasul nehezen tágultam, véreztem, kaptam oxitocynt ezért nem adtak fájdalomcsillapítót hiába könyörögtem érte... 4 óra volt az egèsz de èn azt hittem sose lesz vége. A kitolás már a megkönnyebbülés volt. Ja és a gyerek kicsi volt, 2750 grammal született, tehát erre se lehet fogni, hogy emiatt.

Most a másodikat várom 4 év után (ki kellett heverni) és most még jobban félek mint anno, mert már tudom mi vár rám. Pluszba a mostani baba úgy tűnik nagyobb is lesz.. hát...

De nem mindenkinek ugyanolyan van olyan ismerősöm aki alig érzett valamit. De normál esetben kérhetsz EDA-t ami mások szerint sokat segít a fájdalmon.

Könnyű és viszonylag fájdalommentes szülést kívánok neked! :-)

Én viszonylag nagyon könnyen szültem mondhatni nem is féltem úgy a szüléstől csak a vége felé mikor már mindenki azzal jött ˙(nem félsz?) meg hogy menyire fog fájni hát köszönöm szépen persze mire oda értem én is féltem . De egy kedves barátnőm csak annyit mondott azt csináld amit mondanak és akkor simán fog menni :) Meg én esküszöm a málnalevél teára :) szerintem nekem az segített napi 2-4 dl . Szóval első baba este 10 kor mentőt hívtunk 5 perces fájásoknál . Bementünk megvolt a beöntés stb éfél körül kerültem fel a szülőszobára nekem onnan volt nehéz teljesen egyedül voltam a fájásokkal néha jött valaki megnézet . Olyan hajnal fél 2 körül elfolyt a magzat vizem szóltam hogy elfolyt mert senki nem volt mellettem jöttek megnézték és ismét ott hagytak. Majd olyan negyed 3 körül jöttek a nagyon durva fájások hát őszintén végig azt hajtogattam nem szülök többet :D Nagyon fájt . Elkezdődik egy nagy sugarú körben és ez zsugorodik a méhed felé majd tetőpont és egyszer csak megszűnik majd újra és újra ez ismétlődik . A kitolás már könnyű volt 4 tolásra kint volt az én óriás bébi 4100g 54 cm . Büszke voltam magamra hogy egyedül csináltam végig :)

eltelt 2 év 39 hetes kismama vagyok Május 3 ra vagyok ki írva szóval mégsem volt az annyira szörnyű :) de bevallom félek a szüléstől de még annál is jobban félek itthon hagyni a kislányom . Ha tehetném szülés után 2 órával már itthon lennék.