Be vagyok tojva a szüléstől. Nektek milyen volt, mennyire fájt?

Ne legyél! Tapasztalatból mondom, hogy ha félsz, nem érzed magad biztonságban, sokkal jobban fáj, mert befeszülsz!

Bízz magadban és a babádban, és persze az orvosodban is! Készülj fel alaposan, tudd, hogy mikor mi történik. Vigyél szülési tervet is, mert adódhat olyan helyzet, hogy döntened kell valamiről és nem leszel olyan állapotban, hogy tiszta fejjel gondolkozz.

Nagyon sok tapasztalatot, tanácsot le tudnak írni,amit elolvashatsz, ha akarod megfogadod, ha nem akkor nem, de a tuti úgyis az lesz, amit majd átélsz:) nagyon függ attól, kinek milyen a fájdalomküszöbe és a hozzáállása, de az tény,hogy a szülések nagy része, azért fájdalmas "móka" :)

de hidd el, amint a mellkasodon lesz a babád, azzal a lendülettel el is felejted az egészet :)))

nekem két gyerkőcöm van, az első 29óra volt, a második 12óra, de simán szülnék újra, mert abszolút nem maradt meg bennem rossz élménynek :)

drukkolok,hogy könnyű szülésed legyen! :)

Ketszer szultem, viszonylag gyorsan, bar eleg fajdalmasan.. Nem megyek bele a reszletekbe, mert a Te szempontodbol most mindegy is. ;)

Amivel elotte biztattam magam, az az volt, hogy akarmilyen is lesz, max egy nap, es tul leszek rajta. Es tenyleg!! :)

Amivel utolag lettem okosabb; hogy sokkal, de sokkal tobbet birunk ki mi nok, mint amit valaha hittunk magunkrol.

Piszkosul elfaradtam, de kozben meg hirtelen olyan erosnek ereztem magam, mint meg elotte soha.. Lehet, hogy hulyen hangzik, de en akkor olyan buszke voltam magamra, hogy en azt egyedul vegigcsinaltam... :D

Es a "legenda" igaz, abban a pillanatban, ahogy megszuletik a babad es meglatod, nem fogsz erezni semmilyen fajdalmat, minden elmulik! :)

Egy kalappal; ugyes leszel!! :)

De légzéstechnikával, relaxációval készülhetsz :)

Nekem a vajúdás nem fájt egyáltalán, éreztem a hullámokat, de a fájdalom más...

Sajna kértem epidurált, attól leálltak a fájásaim, nyomták belém az oxitocint, na akkor már fájt :(

De Nálad ilyen nem lesz! :)

én nem is gondoltam a szülésre egészen addig, amíg nem álltam a szülészet ajtajában :) na akkor betojtam, de úgy voltam vele, hogy most már mindegy, ez a gyerek bizony kijön

a fájások az elején egészen elviselhetőek voltak, még pihenni is tudtam valamelyest kettő között. Aztán végül oxitocint kaptam, na az durva volt. Ott már nem álltak le a fájások, egy nagy fájás volt végig, ráadásul rám tették az nst gépet, így fel sem tudtam állni, csak az oldalamon feküdhettem. Azt hittem, ezt már nem élem túl, ennél durvább nem lehet. De lett, és csak néztem, hogy még ezt is bírom, nem ordítok a fájdalomtól (és ez nagy szó, mert azt hiszem, nekem elég alacsony a fájdalomküszöböm)

Inkább a kiszolgáltatottságtól féltem, de az meg bevallom, marhára nem érdekelt közben.

Rohadtra elfáradtam, de valahogy nem éreztem egyáltalán, csak mikor már megszültem. Mire hazajöttünk a kórházból, már tényleg el is felejtettem a fájdalmakat (pedig volt bőven, nem volt egyszerű szülésem)

Volt már párszor vesegörcsöm, vesekövem, akkor azt mondta a dokim, simán túlélem a szülést, mert a vesegörcs jobban fáj. Na ez nem igaz :) Máshogy fáj teljesen, meg máshogyan is éltem meg.