Szerintetek elfogadható dolog, ha szüléskor nem szólunk a nagyszülőknek, csak akkor, amikor már megvan a baba?

Nálunk kinek-kinek mit mondunk. Anyósomnak majd utólag szólunk, de nem is rögtön. Ő egy nagyon erőszakos egy nőszemély, nem ért meg határokat, bármit mondunk nem foglalkozik vele, megkérjük valamire szarik rá, így biztos ott lihegne mindenhol és engem nagyon zavarna. A negatív csúcsot mondjuk már elérte a sógornőmnél. Nagyon nehéz szülése volt szegénynek, vért is sokat vesztett, a világáról sem tudott sokszor közbe sem, meg utána sem, anyósom meg ott verte magát a kórházban, meg utána kitolatta a sógornőmet, hogy megnézze. Szegény meg azt se tudta mi van, nem még tiltakozzon, meg ez egy vidéki hülye kórház volt, ahol amúgy sem úgy tartják tiszteletben a szabályokat, kéréseket, hanem ismerősi na meg "adok egy ezrest" alapon mennek a dolgok. Értitek nem az unoka érdekelte, vele nem is foglalkozott, hanem azt nézte, hogy milyen mosott szar a menye. Na köszi, nekem erre nincs szükségem. Eleve azért vágtatott be, mert a telefont lerakták nem lehetett folyamatos telefonos kapcsolatban, mert neki nem lett volna elég, ha tájékoztatják, ha fejlemény van, ő az egészet akarta élőben, aztán gondolta, hogy majd bemegy, ha már ott lesz. Szerencséjükre azt azért nem tudta elintézni. De nem tudom amúgy miért szóltak neki, mert pl. mikor bejelentették, hogy unoka lesz ő már kerek perec közölte, hogy ő bent lesz a szülésnél, nem kérdezte, közölte...

Anyukámnak szólok, és majd hívom, ha van valami, de tudom, hogy ők majd csak akkor jönnek, mikor hívjuk őket, hogy jöhetnek, ők tiszteletben szokták tartani a kéréseinket, ezért mondjuk meg nekik.