Szerintetek elfogadható dolog, ha szüléskor nem szólunk a nagyszülőknek, csak akkor, amikor már megvan a baba?

Erről már mi is beszélgettünk, mert az egyik nagyi közölte, hogy ő ott akar lenni.

Mi úgy beszéltük meg, hogy ha bemegyünk a kórházba és lesz idő, akkor telefonálunk, de nem jöhet be senki, majd ha meglesz a baba. Remélem tényleg így lesz, mert én sem akarom, hogy ott tobzódjon a fél család a folyosón.

Programozott császárral szültem reggeli időpontban (eü. okokból, de ez most mindegy is) és direkt megkértem mindkét nagymamát, hogy ne jöjjenek be, csak délután/estefelé. Anyukám kibírta, pedig az ő lányát műtötték, de anyósom gyakorlatilag előbb bent toporgott a kórházban, mint ahogy mi beértünk és amikor kitoltak a műtőből, konkrétam rámfeküdt és elkezdett puszilgatni, hogy jaj de szép unokát szültem neki, stb. Férjem oda sem fért, pedig én csak rá és a babára voltam kíváncsi abban a pillanatban. Szerettem volna, ha ezt a csodát (mégha császárral is érkezett) mi együtt élhetjük át, erre anyósom mindent tönkretett. :( Soha nem felejtem el az élményt, és soha nem bocsátom meg neki. Így semmi meghittség, boldogság nem volt a születés pillanatában és az azt követő órákban, mert a kedves mama gyakorlatilag végig ott lihegett. Pedig tudta jól, hogy csak egy gyermekünk lehet és ezt az egy alkalmat is elrontotta az önzőségével.

Figyelj, ez a ti életetek, a ti babátok, és ha úgy gondoljátok, hogy együtt szeretnétek csak ti ketten a férjeddel átélni a születés körüli órákat, hát szívetek joga. Ne szóljatok, csak ha megvan a baba.

Szerintem elfogadható.

Első szülésemkor szóltunk nekik amikor kezdődött a dolog.

Na, szinte egész szülés alatt csörgött a telefon, h naaaa mi van? Egy idő után már rászóltam a páromra, h kapcsolja ki a telefont. Nagyon zavaró volt!!!!!!

Úh most a második babánál akkor szólunk csak mindenkinek, ha megszületett.

nálunk anyu volt az, aki hónapokkal a szülés előtt elkezdte pedzegetni, hogy ő bejönne, akár a szülőszobába is, ne fárasszam ezzel a férjemet (aki egyébként magától döntött úgy, hogy be akar jönni)

majd kitalálta, hogy ha megindul a szülés, akkor anyósomékat is felpakolja, és bejönnek. Sőt, majd beosztja a rokonságot, hogy mindig legyen ott velem valaki a kórházban látogatóban, amíg bent vagyunk...

Próbáltam szépen elmondani, hogy jó lenne úgy megélni az egészet, hogy nem csörgetnek ötpercenként, hogy mi van, hanem majd szólunk, ha megszületett a baba.

Meg sem hallotta.

úgyhogy mi nem szóltunk senkinek, csak mikor már megszültem. Szégyen, nem szégyen, ez van. Ez a ti babátok, a te szülésed, csináljátok úgy, ahogy nektek jó.

Szerintem se önzőség, ti babátok, ti életetek, úgy legyen minden, ahogy ti akarjátok.

Nekem indított szülésem volt, tudta az egész család, hogy mikor indítják, de csak párom jöhetett velem, és ezt el is fogadták, otthonról izgultak. Persze amint meglett a baba, rögtön értesítettük őket, hogy mindenkivel minden a legnagyobb rendben. Senki nem sértődött meg, pedig látogatókat se voltam hajlandó a kórházban, még anyumat se :)