Ha szüléskor nincs probléma és jól vagyok, hazaengednek a kórházból saját felelősségre?

otthonszülésben nem gondolkodtál?

Én is rettegtem a kórháztól, de 2 terhességgel összesen 10 hetet voltan bent, tény hogy nem egy leányálom, de ebben a helyzetben nem én voltam az első, hanem a babák. Arról nem beszélve, hogy egy újszülött nem 3 óránként kér enni, ha sír szerinted ki fogja nyugtatni, ölbe venni, elmondom neked , senki. Éjszaka is bejárnál 3 óránként? Gondolkozz!! Frissen szülten akár természetes, akár császár, 3 óránként ugrálsz? Otthon szerinted mit tudnál csinálni, ha egy egy órára hazamensz?

Kerdezö, eleg rossz helyre irtal, mert itt mindenki rossz, aki 1 orara magara hagyja, tapszerezi, vagy hagyja kicsit sirni a gyereket. :D

Nem is tudnád otthagyni azt a babát. De egyébként kiharcolhatod, hogy hazavidd 12 óra után, csak papír kell a védőnőtől és a gyerekorvostól.

Nem biztos, hogy van vip szoba, nálunk például nincs. Én megértem, hogy nem szeretnél bent maradni, de ez nem megoldás, hogy a babádat ott hagyod. Az elején sok baba nem 3 óránként éhes, és nem csak szoptatni kell, hanem egyszerűen hozzábújni. És ha nem maradsz bent vele, szinte 100%, hogy nem kapsz ágyat a szoptatáshoz, sőt fotelt sem, esetleg adnak egy semmire sem való széket. Amikor én szültem, akkor a legtöbben (én is) fekve szoptattunk. Ez a legkényelmesebb, gátmetszéssel például rengetegen nem tudnak ülni (én mondjuk tudtam, nem volt gond), de kényelmesebb volt feküdni. Én is gyűlöltem a kórházakat, orvosokat, az én esetemben ennek egy rettenetes gyerekkori baleset és az azt követő műtét, felépülés volt az oka, de a babámat ott nem hagytam volna semmi pénzért. Pedig én olyan szinten irtóztam a kórháztól, hogy nst-k alkalmával a vérnyomásom felment, a pulzusom szapora volt, szédültem, sokszor levegőt is alig kaptam (kisebb pánikrohamok fogtak el) de valahogyan a szülésnél és a gyerekágynál ezek nem jöttek elő. Haza pedig nem hoztam volna a fiamat, mert rengeteg vizsgálatot el tudnak ott bent végezni, és biztosabb megfigyelés alatt van mint velem otthon, mert nem vagyok sem ápoló, sem orvos.

Elképzelésed nem életképes semmilyen szempontból. Javaslom keress fel egy kineziológust, vele jutsz leghamarabb eredményre, hogy oldja ezt a hatalmas félelmet benned. Remélem minden rendben lesz.:)))