Ha szüléskor nincs probléma és jól vagyok, hazaengednek a kórházból saját felelősségre?

Kettő észrevétel:

1. Hazaenegdnek 12 óra után saját felelősségedre, és ha háziorvossal és védőnővel egyeztetsz, valamint a baba egészséges, akkor őt is, én sok-sok orvossal a családban, orvos férjjel nagyon is ambuláns szülés párti vagyok, Mo-n is lehetséges, nincsen vele gond.

2. A gyermeked sajnos bármikor kerülhet kórházba. Akkor mi lesz? Az én lányom 6 hetesen került be rövid időre, mert tejérzékeny lett és véres hasmenése volt. Akkor sem leszel bent mellette? Ezeket a traumákat fel kell dolgozni, akár szakszerű segítséggel. Nekem is van batyum, 2 évesen 1 hónapig voltam intenzív osztályon, gyakorlatilag totál tropára traumatizált sok tekintetben. Édesanyám nagyon ügyesen kikúrálta akkor ezt bennem, de még mindig rettegek a kórházaktól. De én is kibírtam valahogy kínkeservesen (nekem a császár miatt kizárt volt az ambuláns szülés). Neked is meg kell keresni a módot, hogy átlendülj ezeken a dolgokon.

Első babád lesz?

Mert én is nagyon tartottam ettől a kórházban léttől (bár nem fordult meg a fejemben, hogy haza jöjjek), én is írtóztam a kórháznak már a szagától is.

Aztán szülés után (császár lett) olyan természetesen ment minden, egyáltalán nem érztem rosszul magam, sőt, jó volt, hogy voltak más kismamák is körülöttem, biztonságot adott, hogy lehetett menni a csecsemősökhöz, ha volt valami, stb.

Szóval szívesen gondolok vissza az ott töltött napokra, egyáltalán nem volt olyan rossz mint amire számítottam.

Végül 5 napot kellett bent lennünk, mert a kisfiam antibiotikumot kapott, de nem is bántam, mert még kellett neki pótlás, mert nehezen indult meg a tejem, féltem, ha haza megyün kevés lesz.

De így pont megindult rendesen mire haza jöttünk.

Ja, WC-zni én is nehezen tudtam, csak kb. a 4. napon, mikor már beöntéssel fenyegettek :(.

De ne félj, nem lesz az olyan rossz mint amilyennek elképzeled.

Kifogás kifogás hátán, ennyi a véleményem.

Tedd azt amit akarsz, remélem majd a gyermekedtől visszakapod. Szükséged lesz majd rá ő meg majd szépen cserbenhagy.

Kedves kérdező!

A császármetszéses szülésem volt életem 6. műtétje. Annak idején rengeteget voltam beteg, rengeteget voltam kórházban, szóval el tudod képzelni, hogy mennyire utálom a kórházi létet...Ehhez hozzájött, hogy kismamaként pánikbeteg lettem, viszont a 36. héten sajnos véreztem és görcsöltem, így egyből kórházba kerültem. Mivel még korainak ítélték meg a szülést, nem tágultam, így nem indították meg a szülést, viszont bent kellett feküdnöm, ugyanis toxémiát diagnosztizáltak nálam, így kórházi felügyeletet igényelt az állapotom. A 38. héten született meg a kisfiam és nálunk a császármetszéssel született babákat a szülést követő 7. napon engedik haza, szóval akkor elkezdhetsz számolni, hogy mennyi időt töltöttem kórházban. De ez még nem a vége. Ugyanis a szülést követően epeköveim lettek, műteni kellett, több napra kórházba kerültem, majd pedig a fiam 4 hónaposan vesemedence gyulladással került több, mint 1 hétre kórházba, ahol végig mellette tudtam szerencsére lenni.

És SOHA egy percig nem gondoltam azt, hogy fogom magam és hazamegyek, csak mert sz.... nekem a kórházban!!! Érted? Ha ennyit nem tudsz megtenni a gyerekedért, hogy 3 napot kibírj a kórházban kényeskedés nélkül, akkor előttem bebizonyítottad, hogy te saját magadat fontosabbnak érzed, mint a gyerekedet. Ja és nálunk baba-mamás szobák vannak, vagyis a babákat nem csak 3 óránként hozzák enni, hanem napközben is a babák az anyukákkal vannak.

Szóval gondolkodj már el egy kicsikét és ne kényeskedj már! És mi lesz, ha olyan bajod lesz, hogy heteket a saját és a babád élete miatt kórházban feküdve kell töltened? Inkább feldobod a taccsot? Vagy veszélyezteted a gyereked életét, csak mert hú, de utálok kórházban lenni? Képzeld, más se szeret, más is jobb szeretne otthon lenni.

De hogy a kérdésedre is válaszoljak, ha semmi bajod nincs, akkor saját felelősségre hazamehetsz.