Szülésnél mindenki tágítanak kézzel?

Ez a gát metszés rossz szokás nagyon ócska duma és hülyeség is. Nem kell a világ másik tájára menni elég a kisebbséghez itt, belőlük potyognak a gyerekek, nem igen kinlódnak a szüléssel és a szoptatással sem.

Egyébként amikor mi bementünk a kórházba kb 1 ujjnyira volt nyitva a méhszáj, aztán meconiumos magzatvíz miatt volt burokrepesztés meg oxitocin egyre nagyobb adagokban és nem tudom mennyi idő múltán, már nem jóindulattal egy ujjnyira volt nyitva, hanem pontosan egyujjnyira volt nyitva és fájásaim se voltak. Úgyhogy nem tágítottak hanem császár és még így is oxigénhiányos állapotba került a kisfiam.

Alkat kérdése meg genetika. Csinálhattam volna én ott bármit az elhalt méhlepénnyel, fájások nélkül, szinte zárt méhszájjal. Mondjuk így legalább én is elmondhatom gátmetszés nélkül hoztam világra egy négy kilós babát.

Engem tágított kézzel a doki, úgy, hogy előtte nem mondta, mit akar csinálni, azt hittem, szimpla vizsgálat lesz. Majdem becsináltam, annyira fájt!

Mire visszaértem a szobámba, 2 perces fájásaim lettek, és 4 óra múlva meglett a baba. Tágítás nélkül szerintem több idő kellett volna, de azért nagyon haragudtam a dokimra!

Hát akkor én előre szólni fogok, hogy ne merjen kézzel tágítani :P Mi az, hogy nem rajtam múlik? Az ÉN szülésem lesz! Listával fogok odaállítani, szülési tervet készítek, ahogy ajánlják, és ez is szerepelni fog benne, mint kerülendő dolog.

Mindenkinek könnyű, problémamentes és gyors szülést kívánok, aki még előtte áll! :)

7:49-es, az előtted lévő vagyok.

Nekem azért volt gyanús a dolog, mert aznap volt ügyeletes a dokim.....és nagyon úgy tűnt, szeretné, ha beleférnék az ügyeletbe. Legalábbis más indoka nem volt, teljesen rendben voltunk a babával, tiszta volt a magzatvíz, 2 napos túlhordás volt csak, jó volt a CTG, és másfél ujjnyira már nyitva voltam.

Egyszerűen csak be kellett férnem az ügyeletbe szerintem, és ezt így elég etikátlannak érzem.

9.30-as ez hülyeség. Mert az oké. hogy az orvosod meg te elkészítesz egy tervet, és azt próbáljátok betartani. De a babával, hogyan fogod betartatni és a természettel?

Mertha nem akarsz tágulni, ha nincsenek fájásaid és a babának meg kell születnie minél gyorsabban mert elhalt a méhlepény, akkor mit érsz a szülési terveddel? És rengeteg felvetődő problémát említhetnék, amikor nem minden úgy zajlik, ahogy előre eltervezték.

Ha meg nem kell tágítani, mert minden rendben zajlik, hiszen ilyen is van, megint felesleges a terv.

Csak arra jó, hogy előre eltervezz mindent és ha nem úgy alakul a dolog ahogy a tervben le volt írva, rosszul érezd magad és csalódótt legyél. Van itt másik topic: miért érzem magam rosszul a császár után, hát pont ezért.

Hasonlót akartam írni, mint az utolsó, bár kicsit finomabban.

Szóval értem én, hogy az én saját szülésem, meg hogy rózsaszín, romantikus gondolatokkal övezve ezerszer elképzeltem, milyen lenne az ideális.....de nekem szuper ciki lett volna kis papíron tételesen pontokba szedni mi történhet, mi nem történhet velem, mert a Kismama magazinból ezt tanultam. Oda se merném adni a dokinak.

És ha komplikáció adódik, és mégis valami olysmit kell csinálni, amit én eleve kizártam? Ha életet mentenek vele?

Ja, amúgy bírtam, mikor egy előre megírt szüléstervben valami ilyesmi volt, hogy semmiképpen nem kérek fájdalomcsillapítást. Aztán, ha szülés közben meggondolom magam, és mégis kérek, akkor adjanak!

Nem vicces ez egy kicsit? Persze, gondolhatom ezt, de hogy pontokba szedve le is írjam, és az orvosom orra elé toljam, mert most ez a divat....háááát, nekem kínos lenne.

Nekem mindkétszer az számított, csak minél hamarabb és minél biztonságosabban legyünk túl rajta, épségben, egészségben. Tágítottak, vágtak, varrtak....akkor szVr volt, de mikor rámtették a kisbabámat, már marhára nem érdekelt, mi történt előtte.

Én hiába írtam volna szülési tervet...

Olyan gyors szülésem volt, hogy még az orvos sé a szülésznő is győzött "kapkodni". Ebből a szempontból feleslegesnek tartom a szülési terv írást. Mert ugyebár tervezgetni lehet, de 99% hogy nem úgy fog történni, hanem ahogy a babád és az ott levő orvosok akarják, és ugye a sors...