Ti milyen érzésekkel mentetek szülni?

Bennem semmi félelem nem volt az elsőnél, annál több kíváncsiság és izgalom, nem tudtam elképzelni, mire számítsak, olyan más ez az egész mint akármi amit addig tapasztaltam. A másodiknál már a kíváncsiság kisebb volt, az önbizalmam meg nagyobb, úgyhogy sokkal könnyebben vettem az "akadályt".

Ne stresszelj, mindenképpen végig kell csinálnod, nincs mese. Gondold végig hideg fejjel, még most amíg ráérsz, hogy mit akarsz és mit nem (gátvédelem, oxitocin, vajúdási pozíciók, akármi), írd le (szülési tervnek is hívják), add majd oda/mondd el a dokinak, szülésznőnek. És ragaszkodj hozzá, nyilván, ésszerű keretek és a kórház rugalmassági lehetőségei között.

Ha bízol magadban, nem lesz baj. Fogd fel úgy, hogy ez egy bitang nagy teljesítmény lesz részedről (és még nagyobb a baba részéről), ne arra koncentrálj, hogy jajdefáj, hanem arra, hogy minden egyes összehúzódás közelebb visz a célhoz, tessék neki örülni, tessék átengedni a testedet a természetnek, hagyd hogy menjenek a folyamatok. Megállítani úgysem tudod, hát akkor meg segítsd magadat és a babát.

Nekem nem volt fogadott dokim, szülésznőm is csak a másodiknál (azt fogadtam meg, akit először kaptam ügyeletbe), na az pl sokat segített, hogy ott volt velem végig, igyekezett mindenben a kedvemre tenni, kérdezte, hogy kényelmesebb, nem fázom-e, stb. Beszélgettünk, nevettünk, együtt vártuk a leányzót. :) A férjem mindkétszer a finisre ért be, és az is pont jó volt úgy.

Zalaegerszegen szültem.

Gátvédelemmel mindenhol lehet szülni, ehhez joga van mindenkinek. Persze érdemes otthon is rákészülni (gátmasszázs, intimtorna, és persze agyban, lélekben is), meg ugye a szüléskor is. Hasznos hozzá egy olyan szülésznő, akinek van rutinja a gátvédelemben, és neki szót kell fogadni, ő látja alulról, hogy mikor lehet nyomni és mikor kell esetleg egy fél tolófájást ellihegni, hogy a baba feje szépen fokozatosan tudja magának az utat alakítani. Az sem hátrány, ha nem bikáznak meg oxitocinnal, mert olyankor gyakran túl gyorsan kényszerül ki a baba és a test képtelen alkalmazkodni. Én is kaptam mindkétszer oxit (itt a kórházban rutin a burokrepesztés, az oxi és amúgy a gátmetszés is), de a másodiknál kértem a szülésznőt, hogy csak egészen lassúra állítsa, mert minél természetesebben szeretném a folyamatot. Amúgy én azt látom, hogy sok szülészorvos azért végez gátmetsztést, hogy gyorsítsa a szülést, és hogy legyen miért elkérni a pénzt. oké, persze, nem vitatom hogy vannak indokolt esetek, de biztos vagyok benne hogy a nagyja felesleges.

Hármasnak

Érdekes én is zalaegerszegen szültem fogadott szülésznővel, gátvédelemmel.

Aznap mikor mehettünk haza, délelőtt szólt a nővér, hogy az orvos meg akarja nézni a sebet. Pedig nem is volt :-)

Ugye te is tudod, hogy miért hívott ki? :-)

Szia!

Az első valaszolonal jobban nem fogalmazhatnam meg en sem! Olvasdd el.többször az utolsó.előtti bekezdését!

Én is így mentem szülni! Nekünk a babank születését kell segíteni, nincs helye felelemnek!!!

Hidd el, ha az agyadban ezt így beprogramozod akkor erős leszel, és simán vegigcsinalod!!!

Nekem, gondolom ez miatt, abszolút pozitív élmény maradt a szülés (7 hónapja szultem).

Sok sikert, és próbáld elűzni a félelmet!

Nagyszerű dolgot fogsz véghez vinni! :-)

Kíváncsi voltam. Úgy éreztem, ez egy határterület. Kíváncsi voltam a fizikai erőmre, az állóképességemre. Pár nappal szülés előtt sétáltam, ott nagyon megragadott egy kép. Egy hatalmas viharfelhő közeledett, visszafordultam, kicsit megáztam, de a nagy zuhét megúsztam. Akkor arra gondoltam, hogy a szülés elől majd nem menekülhetek el, végig kell csinálni. Azt gondoltam, nem a fájdalomküszöb lesz a döntő, hanem inkább az, hogy hosszú távon hogy viselem a megpróbáltatásokat, tehát állóképesség.

Vártam is nagyon, hogy kint legyen a baba, kicsit már türelmetlen voltam, ugyanakkor nagyon élveztem a terhességet, valahol sajnáltam is, hogy vége lesz.

És féltem, nem a fájdalomtól, hanem a haláltól vagy a halvaszületéstől. Tudom, hogy nagyon ritka szövődmény, de sajnos két esetben is megtörtént az ismeretségi körünkben. Hála Istennek, ez csak előtte foglalkoztatott, menet közben eszembe sem jutott.

Nekem ott elmúlt minden előzetes szorongás, csak arra koncentráltam, hogy a fájás jó, mert minden fájással közelebb segítem a fiamat a megszületéshez. Képeket képzeltem el: nyitom neki az ajtót stb. A szülésznő azt mondta, hogy ki kell segíteni a barlangból, meg hogy a hálóingemen lévő medve ül rajta, és nyomja kifelé. Nagyon bugyuta dolog, de ott ezek a képzettársítások sokat segítettek.

Sziasztok!

Kivancsi voltam, nagyon! A terhesseg elejen volt, hogy bepanikoltam, hogy mi lesz. Aztan a terhesseg elorehaladtaval elojott a kivancsisag,es az izgalom, de nem felelem. Majd a kiirt nap is eltelt es az egesz egy nagy varakozas lett, hogy na ma hatha. Amikor tenyleg eljott a nagy nap, nagyon nyugodt voltam es vartam, hogy a kezembe lehessen a kislanyom. Nagyon kellemesen eltem meg es meg 100x vegigcsinalnam, ha ilyen lenne az egesz. (2 hete szultem,elso baba es 5 ora alatt meglett)

Én úgy mentem szülni, mintha vizsgázni mennék kevés használható tudással. Féltem, de kíváncsi voltam, hogy mi lesz. És a végén is azt éreztem, mint egy jól sikerült vizsga után, hogy nem tanultam, mégis sikerült.

A második szülésemre már úgy mentem, hogy nincs hozzá kedvem, mert már egyszer átéltem, és azért annyira nem volt kellemes.