Anyukak! Miert van ez?

Én már dolgozom a fél évesem mellett, tehát nekem úgymond minden nap jól kell kinéznem. Hát mit ne mondjak, ég és föld amilyen baba előtt voltam és amilyen most. Előtte reggelente fél óra smink, hajam besütöttem, elegáns ruha és magassarkú.

Most 10 perces gyors smink, hajammat csak megfésülöm és valami elegánsabb ruha, amibe még bele is férek. Nem mondanám igénytelennek magam, de egyszerűen a munka, az esti babázás és az éjszakai kelések mellett kifacsart citrom vagyok és a kinézetem a legkisebb problémám. (Karácsonyra egy folyamatos 3 órás alvást kértem a páromtól.)

De persze vannak alkalmak, mikor viszonylag kipihent vagyok és erőt is sikerült gyűjtenem hozzá, akkor nagyon szépen el tudom készíteni magam...bár ez már korántsem mindennapos mint régen. De valahogy ez már nem is olyan fontos...ápolt, tiszta vagyok, lakkozom a körmöm, felrakok egy szemceruzát gyorsban, de inkább a babámmal és a férjemmel vagyok ezután.

Két kisgyerekem van, 1 és 3 évesek.

Úgy vagyok vele mint a többiek,itthon régi felső,mackó,aminek nem árta,ha leeszik a gyerek,rápisil,böfi, akármi,mikor elmegyek odafigyelek mit veszek fel,dobok magamra egy kicsi sminket(azelőtt 20 perc minimum,most max 5:))és megcsinálom a hajam.De így is becsúsznak káoszos napok,mikor nem érdekel,hogy a játszón nincs rajtam smink,és ha a hajam zsíros,felveszek egy sapit:)

Körömlakkozást sajna nem tudom megoldani,mert 1 évesem elég rosszul alszik,ha ébred nem mondhatom neki,hogy bocs de szárad a körmöm :D

Amúgy tényleg nehéz beszervezni az ember életébe ezeket,főleg első gyerekkel,nekem akkor nehezebb volt kicsit "elvonulni" mint most, mert most elvannak a fiúk együtt:)

Én is ismerek pár ilyen nőt, de szerencsére bőven vannak olyanok is a környezetemben, akikről meg nem mondanád, hogy már szültek!

Nekem mindig is nagyon fontos volt a külsőm, de persze normális kereteken belül, tehát nem sminkeltem agyon magam stb, inkább az ápoltságra és az igényességre gondolok.

Szóval én a terhességeim alatt és a gyerekeim születése után is nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy ápolt legyek és normális ruha legyen rajtam. Inkább nem ettem vagy takarítottam, de bizony lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem stb. ha arra volt igényem. Enni és házimunkázni utána is tudtam és így legalább nőnek/embernek éreztem magam.

Itthon ugyan melegítőnaciban vagyok, de nálam ez nem azt a tipikus kitérdesedett, foltos, szakadt pasiriasztó bőgatyát jelenti, hanem kb. ilyet: [link]

Akár még utcára is kimennék benne, de nem szoktam, akkor mindig átöltözöm. Felülre olyan felsőt veszek itthonra, amiben ugyancsak nem kell szégyenkeznem, ha valaki hirtelen betoppanna. Sosem hordok foltos, szakadt, bőszabású pasicuccokat, mert egyszerűen nem érzem jól magam bennük.

Mondjuk az tény, hogy gyerekek mellett sokkal nehezebb időt szakítani magunkra, de amíg picik és ott maradnak, ahová leraktam, addig minden sokkal könnyebb, utána majd kb. 3-4 éves koruk után lesz megint egyre könnyebb velük, addig viszont az egyik szemünknek folyamatosan rajtuk kell lenni :)

Nekem már 7 és 4 évesek a fiaim, tehát nem kell egész nap rájuk figyelnem, simán el tudok menni hajat mosni és szárítani, le tudom gyantázni a lábam, ki tudom lakkozni a lábamon a körmöt stb.

Amíg kisebbek voltak, addig ezeket az alvásidejükben oldottam meg, na de akkor kellett házimunkázni, főzni és pihenni is, mindre meg sajnos nem jut idő...