Kedves Kismamák, Anyukák, esetleg Nagymamák! Melyik családtagotok volt bent a szülésnél - ha egyátalán valaki bent volt? Miért? Nem volt "ciki" úgy szülni, hogy valamelyik rokonod (még ha közeli is) lát titeket szülés közben?

Szerintem az ember ezt érzi, hogy mi lehet neki a jó. Én akartam, hogy a férjem bent legyen, jó is volt. Anyukámat kérdeztem, nála nem volt bent apu, akkoriban szerintem nem is lehetett még, de nem is választotta volna azt, hgy bent legyen. Nem szereti ha látják,hogy szenved, maga akarta így is lett. Engem az sem zavart volna ha más bent van a családomból elsősorban azért anyura gondolok, de nem jött, Ő vigyázott a másik babánkra. Az hogy bent van valaki nem azért van, hogy lásson ott alul, nem kell odanézzenek, csak fogja a kezed, beszél hozzád, egyszerűen csak jó neked, ha ott van (ha jó). Semmi nem ciki, ami neked jó érzést ad.

Mit tervezel ?

Én nagyon akartam, hogy a férjem bejöjjön, és ő is akarta. Eleinte voltak ellenérzései, de mondtam, hogy nekem nagyon megnyugtató lenne, ha ott lenne, és vigyázna rám, így számára onnantól nem volt kérdés, hogy bejön.

Nekem nagyon jó volt, és állítása szerint neki is:) Mai napig meséli, mindenkinek, hogy mekkora élmény volt, és minden tisztelete a nőké.

Már alig várja, hogy a tesó jöjjön, és újra jöhessen:)

Nekem a párom volt bent. Ha ő valamiért nem jött volna, akkor senki mást nem engedtem volna be.

Igazából azért volt nagyon jó, hogy bent volt, mert így a babánk világra jötte közös élmény lett, nemcsak az enyém. Segíteni nem tudott, mindenfajta érzéstelenítő nélkül szültem. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de ha nekem komoly fájdalmaim vannak, akkor idegesít ha valaki szól hozzám, vagy megérint. Szóval a vajúdás alatt (kb. 2 óra hosszan) ő ült a sarokban, én meg kapartam a falat. Neki nagyon rossz érzés volt (ezt utólag mondta), nekem meg nem volt energiám figyelni rá.

Utólag nagyon jó volt, hogy összeraktuk az emlékeinket hogy kinek milyen volt, mi játszódott le. Nekem tényleg sokat jelent, hogy ő is láthatta hogyan születik meg a picink, nem "sajátítottam ki magamnak" ezt az élményt.

Férjem előtt semmi nem ciki. Egyedül nem akartam, nem vagyok én macska, hogy elbújjak :)

A férjemnek is megszületik a gyereke, nem csak nekem, miért zárjam ki ebből? Amúgy bent is akart lenni, de én is ezt szerettem volna.

Az elsőnél bent volt, és zavart.

Most a második születését lekéste, mikor hívtam már javában aludt a nagy fiunk mellett, fel sem fogta, nagyon gyors és szép könnyű szülés volt, fel sem tűnt a hiánya, észre sem vettem, hogy 2órája a szülészeten vagyok, bent az áhított helyen, a szülésznő 1óra55perc után közölte megy szólni a dokinak, mert megyünk szobára(folyosón sétáltam), jön a manó.

Ha nem lett volna ilyen szép, vagy gyors nem tudom akkor akartam volna, hogy ott legyen, tény úgy indultunk ott van, de ha nem tetszik a viselkedése, akkor hazazavarom. Én most a babámból, gyerekeimből merítettem az erőmet, hogy Várvavártat végre megfoghassam, hogy kapjon egy hatalmas puszit, és pirosra paskoljam azt a pici popót, amiért sokat váratott magára, hogy hamar lássam a nagy fiam.

Első szülésemnél benn volt a férjem és az az anyósom.Ő az egészségügybe dolgozott és ,,erős" egyéniség.Anyukám lelkileg nagyon gyenge nem bírta volna végig nézni a szenvedésem.Ezért őt nem szerettem volna hogy benn legyen.Ő kinn várakozott és még a takarítónőbe is belekötött.

Második szülésnél csak a férjem volt ott, mert anyós kinn támogatta anyukámat.Majdnem a dokiba is belekötött.Még tesómat is felhívta éjszaka kettőkor.

Nem egyszerű ilyenkor az anyukáknak!:-)

Én még nem szültem, de nem szeretném, ha bárki ott lenne velem. Csak magamra szeretnék figyelni.

Ismerem magam - félek, hogy közben megbántanám azt az embert akit szeretek.

Nem szeretem, ha látják, hogy szenvedek.

Idegesítene, hogy körülugrálnak.

Remélem, nem bánom meg! Szülésznőt fogadtam.