Aki kiabált szülés közben, nem érezte "cikinek"?

Nem ciki. Annyira fog fájni, hogy semmi sem fog érdekelni!

A végén már azon fogsz gondolkodni túl éled-e, nem azon hogy mesztelen vagy, kiabálsz, fetrengsz a fájdalomtól.

De igen, zavart volna, ha olyat teszek, amire egyébként nem lennék büszke...

Nagyon önérzetes vagyok és ugyan borzasztóan fájt a szülés minden perce, az utána következő atóniás vérzésről nem is beszélve, de végig önmagam maradtam és semmi olyat nem tettem, amit kellemetlennek éreznék. :)

Még azt is kérdezgetem a Férjemtől, h nem szorítom e túl erősen a kezét. :D

Minden jól ment és nem káromkodtam, szitkozódtam, nem ordítottam, szóval semmi gáz nem volt ezzel. Koncentráltam, fújtattam, esetleg lihegtem, de ennyi. :)

Végig fotóztunk is, a legtöbbön mosolygok, még egyből szülés után is szuper képek készültek. :))

De persze mindenki másképp tudja viselni. Nekem fontos volt, h ne legyen megalázó a helyzet és ne csináljak olyat, amire nem lennék büszke.

(Persze biztos senki nem direkt csinálja, de örülök, h nekem úgy alakult, ahogy alakult)

Jah és nem volt érzéstelenítés és semmi fájdalomcsillapítás sem. :)

Hihetetlen erőt kell kifejteni kitolás közben, ráadásul a legtöbb helyen olyan pózban, hogy ötször olyan nehéz, nem tudsz támaszkodni, nem tudsz kapaszkodni...

Nem, nem ciki.

Nézz meg egy súlyemelőt. Neki ciki, ha üvölt erőkifejtés közben? Naná, hogy nem, és erőt merít belőle!

Én azt hittem magas a fájdalom küszöböm... hát ennyire nem. :) Az elején még vigyorogtam én is, hogy húha elkezdődött, hamarosan hárman leszünk, nem is féltem, mert nem tudtam mitől kell félni... aztán elindult a hullámvasút és nem bírtam. Ordítottam igen, csitított az orvos, hogy hagyjam abba, mert nem lesz erőm kinyomni a babát, hát éppen annyi még volt szerencsére.

Cikinek nem tartottam, így sikerült, én így szültem.