Ez vajon szülés utáni depresszió? Hogyan küzdjem le?

Tuti nem depi, csak még nem rendeződtek a viszonyok. :)

Belejöttök hamar és a nagyot vond be a kicsi körüli teendőkbe. :)

A férjemre én is extra mód vágytam szülés után, jujjj, 1000 fokon égtünk!! :) Jó kis időszak!

A kutyusos kismamát kérdezném, miért ne bújhatnál össze a kutyáiddal?

Ha férgehajtva vannak, és egészségesek, tiszták, semmi bajod nem lesz, és a kicsinek sem. Nekem is van kutyám a másfél évesem mellett és lakásban él. Minden séta után lábtörlés, évi 4x féreghatás, stb. Tisztább, mint sok ember és a gyerek is szereti, tiszteli. Néha puszit is kap tőlem és a gyereknek is ad ritkán. :) Szóval egyensúly mindenhol és mindenki boldog lesz! :)

Ó nekem is így volt,egyfolytában sírtam,kőkemény időszak volt.Ráadásul én nem kötődtem még annyira a babámhoz az elején.Szóval kezdtünk a gyerek miatt eltávolodni egymástól,mert nem volt egymásra egy percünk sem,és ő meg csak nézte,ahogy bőgök,és próbálok hozzászokni az új életünkhöz,és elengedni a régit.Aztán hirtelen hideg zuhanyt öntött rám,lesokkolt,mert azt mondta,mikor egy hónapos volt a pici,hogy nem bírja tovább,vagy befejezem ezt,vagy itt hagy mindkettőnket.Ekkor erőnek erejével kénytelen voltam a gödörből kimászni,és saját erővel talpra állni.Ha nem teszem,egyedül maradtunk volna,nem lenne apja a gyerekemnek.Mindezt a fránya hormonok miatt...Szörnyű időszak volt,és megtanultam,hogy az ember csak saját magán segíthet,és a ha a gyerekek az elsők,akkor önállóan kell talpra állnia.Nekem legalábbis senki sem segített.De megerősödtem!Még egy hónapig tartott a depim,de nem mutathattam.Belül felőrlődtem,ráadásul még elvesztettem közben az egyik dédit is,aki nem láthatta meg a dédunokáját így...Teljesen kivoltam,a végére belül szinte megüresedtem.

Mára viszont új életet kezdtem,a fiam betöltötte az életemben az űrt.

Sokáig tartott,nagyon nehéz időszak volt.De az idő múlik,az ember napról napra feldolgozza a rosszat,még ha évekbe telik is.

Szóval szerintem légy erős,és a legjobb,ha önmagadtól vagy az.Erőt veszel magadon,és felállsz.

Egy ismerősöm nem ezt tette,másokra bízta,hogy húzzák ki a gödörből.Most 2 éves a gyereke,de még mindig gyógyszert szed,pszichológushoz jár,és a gyereken is látszik,hogy az anyjának baja van...

én azt nem értem miért nincs időtök (többen is írtátok) a férjetekre/másik gyerekre a szülés után? nem alszik a kicsi? menjetek el közösen sétálni. nekem mindkét lányom az első hónapokban nonstop ordított és nem aludt mégsem lettem depis, pedig nekem aztán nem volt időm tényleg a család többi tagjára.........szerintem ti csak unatkoztok és megvisel titeket a szar idő és a változás......

ez nem depi!!!!