Felek a sajat babamtol? Depresszio vagy megorultem?

Szia!

Én is depis lettem szülés után, de ennyire durva azért nem volt. Szerintem ehhez doki fog kelleni.

Szereted a babát? Érzel szeretetet?

Tudom, hogy nehéz most, de foglalkozz vele minnél többet. És el fog múlni ez az érzés:)

Velem egyébként pont a fordítottja volt. Én annyira féltem, hogy vmi baja lesz, hogy egész nap mellette ültem és figyeltem. Még a páromnak sem szívesen adtam oda. Aztán pár hét alatt rendeződött.

Ez nagyon súlyos szülés utáni depresszió! Fordulj orvoshoz minél hamarabb, mielőtt kárt teszel a kicsiben, vagy magadban.

Hogy biztos légy benne, írd le ezeket pl. a webbeteg.hu oldalán, ahol online ad tanácsot doki. Én már kaptam ott hasznos útmutatást egészségi problémára.

Ne várj tovább, baj lehet ebből.

nem őrültél meg, jobb esetben ez "csak" baby blues, rosszabb esetben depresszió :(

azért "félsz" a babádtól, mert sokat sír, és úgy érzed nem tudsz vele mit kezdeni, nem tudod megnyugtatni, nem tudsz mellette semmit csinálni, teljesen felfordult az életed, ráadásul hulla fáradt vagy, kimerült, és nem is eszel+ mellgyulladás..... azt hiszem én is éreztem ilyet, hogy félek a babámtól

a szülés utáni depresszió nagyon csúnya dolgot is művelhet, próbálj meg segítséget kérni!

de addig is, próbáld meg egyik éjjel kialudni magad, és másnap menj oda a babához, feküdj mellé, bújj hozzá, gyönyörködj benne, szagold meg, öleld meg, szeretgesd meg, ne idegeskedj, minden rendben van, minden baba sír, de ha te nyugodt vagy akkor sokkal könnyebben megnyugszik

én is teljesen ki voltam, és állandóan aggodalmaskodtam, nem tudtam elengedni magam, és egyszerűen átadni annak az érzésnek, hogy itt ez a gyönyörű baba, aki az enyém, a páromnak sikerült, ő sokkal jobban meg tudta nyugtatni, jobban tudott vele bánni, és ebből az lett, hogy a kisfiam iszonyú apás lett, már 3,5 éves, de még mindig az, és ez az első 1-2 hónapban alakult ki, nekem szent meggyőződésem, mert a baba érzi minden rezdülésünket hidd el, és ha ki vagy borulva, akkor ő is sokkal többet sír!

meg a mellgyulladásod miatt is el kéne menni orvoshoz!

nyugodj meg, és pihend ki magad, ha lehet!

kitartás!

egy szempillantás alatt véget ér a csecsemőkor, majd meglátod, élvezd ki!

Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél.Szerintem nem akar itt téged senki bántani.Nem szándékosan teszed ezt és meg akarod oldani.

Először is tudnod kell hogy nem tehetsz róla és segítségre van szükséged.

A kötődés (imprimting az embereknél is van korai bevésődés) és ahhoz hogy kialakuljon kölcsönösen az kell hogy együtt legyetek. Ezt megvonták tőletek.Innen jön minden egyéb baj.

Megteheted hogy tapasztalt segítséget fogadj? Úgy értem a gyerek mellé pót nagymamát? Az is sokat segít ha kialszod magad.Majd ha pihentél , a pót nagyi segít neked a baba körüli teendőkben.A kötődés úgy erősödik ahogy te foglalkozol a kicsivel,de ha pihent vagy akkor ez kellemes élmény lesz és nem fog frusztrálni.

Ami még nagyon fontos hogy fordulj orvoshoz ,és kapsz gyógyszer a depidre. Sok a hormon változás és döcögősen indult a dolog.

Agyban dől el minden ,gondolj arra hogy mennyire szereted a kicsit,milyen jó illata van.

De segítség az kell ,elsősorban orvosi -s nem szégyelld- másod sorban ha lehetőséged van amit említettem pót nagyi.

És jelentkezz ,bízom benne hogy hamarosan túl lesztek ezen.

Ismerős az érzés én is keresztül mentem rajta igaz én más formában. Én pánikoltam mindentől és néha jött egy érzés aminek az volt a következménye, hogy az adott helyről el kellett mennem és valahová mennem. Nekem ez volt a mázlim, hogy erre a testvérem rájött és nem engedett az én "kis" világomba süllyedni. Nem kérhetnéd meg a szüleid, hogy egy pár napra menjenek ki hozzád egy kicsit segíteni? Nincsenek kint barátaid? Nekem ez vált be nagyon, hogy mentem a barátnőmhöz és tudtam beszélgetni. Igaz voltak dolgok amikre nem voltam büszke amikor rákiabáltam a lányomra és akkor volt az a pont amikor szakemberhez mentem. Nem bántottam de őszintén ott éreztem valamit, hogy nem sok kellett volna. Akkor nagyon nagyon megijedtem saját magamtól. Az az orvos amikor elmeséltem az én történtemet(mindjárt le is írom neked) Akkor azt mondta, hogy most kezdek kijönni belőle és csináljam azt amit idáig, hogy az emberek társaságát keresem. Azt is elmondta, hogy az az egyik legjobb most, hogy észrevettem, hogy baj van és próbáltam ellene tenni. Amikor megkérdezte, hogy mit csináltam akkor sírva mondtam, hogy vissza tettem a kiságyba és kint a konyhába zokogtam, hogy mi fordult meg a fejembe.

Aztán a saját családom ebben nagyon sokat segített. Sokat is voltam otthon. Párom családja ezt nem tudta nem is akartam elmondani nekik, hiszen nem voltam rá büszke. Mind a mai napig nem is tudják. Legalább is én nem mondtam el de szerintem a párom sem.

A mi történetünk a lányom 1 hónapos korában kezdődött. Az egyik éjjel nem aludt, hol ott már két hetes kora óta végig aludta az éjszakát és előtte is csak egyszer kelt fel. Kihívtuk az ügyeletet ahol a doktor úr közölte velem, hogy éhes és tegyem mellre. Megtettem és a lányom akkor nagy hévvel el is kezdett szopizni. Mondta is nagy lendülettel, hogy ez a baj Anyuka tessék igény szerint szoptatni. ( előtte is ezt tettem) Aztán még szerintem hallhatta a lányom sírását, mert még hallottam ahogy köszönnek el egymástól a párommal és a lányom elkezdett fájdalmasan és keservesen sírni. Akkor telefonáltam Anyumnak sírva, hogy már nem bírjuk. Akkor ők tanácsolták, hogy vigyük be az ügyeletre és ott is mutassuk meg valakinek. Akkor én már úgy mentem oda, hogy végig fogjuk járni a lehetőségeket, hogy mi lehet. Kiderült középfül gyulladása volt a lányomnak. Kapott gyógyszert és már másnapra teljesen normalizálódott is az étvágya is és az alvása is. Onnan gondoltam, hogy nem éhes mert 3-4 szívott utána üvöltve köpte ki a cicit a szájából. Aztán előtt január amikor is kellett mennem tanácsadásra. Kiderült, hogy új védőnőnk van stb. Lemérték a súlyát és kiderült alig hízott a lányom. Először a betegségére fogtuk biztosan másra használta a szervezete a tejet. Mentünk még a héten próba szopira és kiderült, hogy a korának megfelelően eleget szopott a lányom. Mivel a védőnőnk nem jelentkezett ezért személyesen mentem oda és mutatkoztam be. Mivel mondták, hogy még várjunk tutira menni fog csak nagy körzete lett és idő, hogy még hozzánk oda ér. Na mivel esedékes volt a következő státusz vizsgálat azért elmentem hozzá időpontot kérni. Bár akkor ne tettem volna így utólag ezt gondolom. A tisztelt szakember úgy mondott véleményt a lányomról, hogy teljesen fel volt öltöztetve tél révén kabát kezeslábasba és csak a kezét kis arcát láthatta csak. Erre ő megjegyezte, hogy sovány a gyerek. Én lelkeztem mondani, hogy a doktornő mit mondott mit néztünk milyen eredményekkel és ami számomra legfontosabb volt, hogy akkor már boldog kiegyensúlyozott baba lett és átaludta az éjszakát. Erre közölte velem, hogy hozzászokott az éhezéshez a gyerek ezért alussz át az éjszakákat. Gondolhatod sírva mentem haza. Anyuék telefonba nem győztek nyugtatgatni, hogy hülyeség stb. Az ép eszem tudta, hogy az de még is elhittem. Reggelente sírva keltem amikor a lányom végig aludta az éjszakát, hogy biztos éhes stb. Párom nem győzött megnyugtatni, hogy ez nem így van. Tudod mi hozta meg nekem a változást? Hogy lett lehetőségem elmenni baba-mama klubba. az lll liga szervezésében, mert nem akartam tápszert adni, mert én éreztem és tudtam, hogy nem azzal van a baj. Na ők adtak első körben egy olyan löketett aminek az lett az eredménye, hogy kezdtem észhez térni és kicsit telkeztem kilábalni ebből. Persze voltunk gasztroenterológián, kapott sűrítő tápszert mert bukott de az annyira megfogta a kakiját hogy később leálltam róla és szerencsére minden lelete, jó lett a lányomnak. Tudod mi volt a gond nála? Semmi fizikális, csak az, hogy az apjától valószínűleg olyan géneket örökölt ami nem teszi még hízékonnyá a lányomat. Nem volt soha kövér most sem az, de soványnak sem mondanám illetve mondtam volna. Ha ránézek a lányomra régebben is és most is egy életerős eleven és szépen fejlődő kiegyensúlyozott gyereket látok.

Sajnos előfordul azoknál az embereknél ahol valami nem megy flottul, hogy megszokják egymást kialakul az anyánál a depresszió. Lányom császárral született azt is fel kellett dolgoznom. Amit nem is értettem miért okozott olyan nagy gondot, hiszen nekünk így volt már a legjobb.

Szóval próbálj közösségbe menni segítséget kérni. Ha van a közületetekben baba-mama klub elmenni főleg olyanba ahol volt hasonló probléma is. Hidd el, ha más anyukákkal tudsz beszélni sokkal sokkal könnyebb lesz.