Van olyan magánklinika ahol földszinten,1. Emeleten van a szülészet?

Én is erre gyanakszom, de nagyon nem akartam gyógyszert szedni, eléggé természetesség párti vagyok. Egész kisgyerek korom óta rámjön, szűk helyeken, vagy ha lefognak, még egy szorosabb pulóvert sem szeretek, rosszul vagyok benne. Én céltudatosan küzdök ellene, hosszú évek óta keresem a helyzeteket, ahol rámtör az érzés, szándékosan belemegyek és erőnek erejével igyekszem megnyugtatni magam közben. Nem akartam, hogy befolyással legyen az életemre, hellyel-közzel sikerült is. Mára odáig jutottam, közel 20év alatt, hogy liftezem, akár egészen kicsi,zárt liftekben is, és kibírtam egy MRI vizsgálatot is, ami azért meglepett, mert az tényleg kemény menet volt, lekötözve az asztalhoz egy nagy fém csőben. De sikerült, még ha rosszul is voltam, nem teljesen kiborulni. Igyekszem koncentrálni és elnyomni a dolgokat, relaxálni és szembemenni vele. Azt viszont el sem merem képzelni, hogy ébren lekötnek, elérzéstelenítik a testem és ébren, élve felvágnak, ez nekem visz mindent, amit rémálomban meg tudok fogalmazni. Szükségem lesz nagyon lelki segítségre ha odakerülnék, és talán nyugtatóra is, nem tudom. Nagyon fogok küzdeni a természetes szülésért, és mindent megteszek, fájhat bármennyire, csak bújjon ki magától! :) Ez motivál.

Ne félj te sem, biztos vagyok benne, hogy sikerül a babára koncentrálnunk mindkettőnknek és hamar túl leszünk azon a pár napon a kórházban! :) A Róbertben családi szobát szeretnénk, apa bent maradhat abban a négy napban, kap egy ágyat ő is mellettünk. Esetleg ez is segíthet neked is, leküzdeni a félelmed! :)

Nálunk is apás lesz, első perctől tudtuk, fel sem merült más alternatíva. Ő is így állt hozzá, nagyon ott akar lenni, látni, tapasztalni, szeretni minket első perctől. Hozzá közel áll az eü, nem félek, hogy gond lesz a látvánnyal :)

Az pedig, hogy egy ilyen szokatlan, kiszolgáltatott helyzetben ott van mellettem az, akiben a világon a legjobban bízom, nagyon sokat számít. Önzőségnek tűnhet, de a babának is az szolgálja érdekét, hogy ne pánikoljak be, hogy tudjam, hogy ott a társam, aki figyel rám, mindent megtenne értünk, engem ez megnyugtat. Épp néhány napja esett le, hogy mióta megismertem a férjem évekkel ezelőtt, azóta nem is sírtam. Egyszer-kétszer volt, hogy majdnem, mert olyasmi történt az életemben, ami bántott és érzékeny vagyok nagyon, de megölelt és elmúlt minden bajom, félelmem, fájdalmam. Nagyon szeretem őt. Nekem ő az igazi nyugtatóm :) és viszont is így van. SZegény szorult már kórházi ellátásra, végig vele voltam, otthon is ápoltam, és csak közelebb hozott minket egymáshoz az "élmény". Talán egymásra támaszkodásnak tűnik a kapcsolatunk, de nem így van. Külön-külön is erősek voltunk, mielőtt találkoztunk, de úgy érzem, ketten együtt "verhetetlen" páros vagyunk :) Alig várom a babát. Te mikorra várod? :) Nekünk még 5 hét van hátra.