Császármetszés vagy természetes szülés epidurállal?

Az elsőt érzéstelenítő nélkül szültem mert akkor még nem volt csak úgy ilyenre lehetőség...

A másodiknál szerettem volna,de még a beöntésre se volt idő.

Amúgy szülés után 2 órával már jöttem mentem hajolgattam stb,de a császáros csak fekve jajjgattak napokig

Nálunk a hüvelyi úton szülők jajgattak, üvöltöztek, hogy hozzanak már jegelést... De ezt így fél óránként. Mi 3-an voltunk császárosok egy szobában, egyáltalán nem voltak fájdalmaink.

Én sem bírom a fájdalmat, nagyon nem. Egy kis mensis görcsnél már bőgtem... 2 napig jóslóztam majd vajúdtam, sos császár lett. Már a jóslóknál üvöltöttem a fájdalomtól, az igaziaknál többször összeestem... Hánytam, bekakiltam, bepisiltem... Szóval soha többet. De a császár jó volt.

Természetes, epidurállal.

Én nem szeretnék császárt, mert én sem bírom a fájdalmat, de inkább szenvedek pár órát, mint császár után esetleg napokat. Meg a későbbi terhességnél is esetleg gond lehet az előző császár hege miatt, stb.

Babának a természetes a jobb a tudomány szerint.

De olvass utána, nagyon sok cikk van erről.

Én természetesen szülte, edá-val. Baromira fájt, amikor beadták az edá-t, akkor már OK volt. SZóval újra ezt választanám, ha lehetne/kellene választani.

Szerintem simán kibírható fájdalomcsillapítás nélkül a szülés. Nekem a gázt odaadták, de annyira erősen kellett volna szívni,hogy nem ment, meg büdös is volt, émelyítő. Mondtam köszönöm nem, jobb nélküle.

Én az epiduráltól félnék, hogy túllövik és a gerincvelőmben landol. A császármetszés meg szintén elijeszt. Persze ha nincs más választás, akkor inkább császár, de az az utolsó, amihez a dokik nyúlnak.

A sorrend sem tetszik már. Maradjunk annál, hogy 1. A babának melyik a jobb? 2. Melyik fáj kevésbé... stb.

A babának az a jobb, ha a hüvelyen keresztül születik meg, ez a természetes módja, számtalan előnnyel bír (csak kiragadott példa a baktériumflóra, amivel találkozik, a préselés a tűdőből a vizet kimozgatja, nyomásváltozás, stb.) Ha nem bírod a fájdalmat, akkor pedig számtalan fájdalomcsökkentő módszer létezik már manapság. Csak azért, mert én érzékeny vagyok és félős, nem kérnék császárt. Mert ahogy írtam, első a baba!

En hagytam magam lebeszelni a csaszarrol (bar nem a fajdalomtol cali felelem miatt kertem volna) es megbantam.

Termeszetes uton szultem es egyaltalan nem vagyok buszke arra, higy fajdalomcsillapitas nelkul vegig csinaltam. Ugyanis az epi nem hatott. 50 ora vajudas utan (amiben volt pesszariumos inditas, zsele, burokrepesztes) vegul oxyval tagitottak, mert nem tagultam. 6 ora kinszenvedes utan jott vissza az anesztes, adott egy spinalist, de itt mar nyomni kellett. Szoval vegulis mar mindegy volt. Ket nyomas utan a gyerek bestresszelt igy vakummal majd fogoval huztak ki. Ehhez vagtak rendesen, ami 2 nappal kesobb begyulladt. Irigykedve neztem a csaszaros anyukajat, akiknek kutya bajuk nem volt, en meg a fajdalomtol a gyerekemet nem tudtam ellatni. Rosszabb volt, mint az oxy adagolas elotti vajudasom 50 oraja.

A gyerekem traumat kapott a szules alatt (hala neked termeszetes szules) igy nem evett es 2 napig infuzion volt vmint meg 3-4 napig egy az orran a gyomraba lekuldott csovon etettek.

Bennem egy nagy adag duh maradt. Duhos vagyok arra a hon dicsert termeszetre, de legfokepp magamra. Nem lett volna szabad elhinnem, hogy a csaszarnal jobb a termeszetes ut. Hulye voltam es nagyon megbantam. Se nekem, se a gyerekemnek nem volt igy jo.

Persze ettol meg nem biztos, hogy igy jarsz. Ha siman tagulsz, hasznal az epi, akkor lehet jobb. Csak hat ez lutri...az en esetemben orisz rulett volt es eletem egyik legszornyubb elmenye lett. Es meg azt az euforiat sem eltem at, amirol beszelnek, amikor eloszor meglatod a gyereked.

En azt javaslom valaszd azt, amit a szived es az eszed diktal es ne hagyd magad attol elteriteni.

Én már vagy több száz kérdést elolvasva arra jutottam, hogy a hüvelyi úton történő szülésnél sokkal több esetben lép fel gond (vákuum, fogó, repedés, -baba sincs jól - anya sincs jól), míg a császármetszésnél a babának nagyon ritkán esik baja, és a gyógyulás is csak a nők kisebb részénél tart sokáig, nem szenvednek tőle olyan sokan, mint a gátsebbel, aminek szintén lehet pár kellemetlen velejárója (vizelet/széklettartási gondok, esztétikai, szexuális problémák akár hónapokon át.)

Így, hogy én átéltem a vajúdást is azt mondom, hogy ott és akkor bármikor elcseréltem volna a vajúdás óráit egy akár több hétig is tartó császáros fájdalomra, bár császármetszésem után nem fájt, de volt már nagy gerincműtétem, ami után a gyógyulás tényleg elviselhetetlenül fájdalmas volt.