Van olyan, aki szeret vagy van kedve szülni?

Igen,mert csodálatos dolog. Azt nem mondom,hogy szeretek,viszont nincs ehhez fogható dolog mégegy a világon.Persze akkor jó,ha nincs komplikáció.Nekem aránylag gyors szülésem volt. 3 óra burokrepesztés után. Most, hogy 10 hónapos múlt a fiam, vágyom egyre jobban egy pocakos állapotra, és arra,hogy a férjemmel újra átéljük azt,amit tavaly októberben :-)

Igen,akár minden nap szülnék.Nekem nagyon szép emlék maradt.Semmi fájdalmat se éreztem!!

mert kapott fájdalomcsillapítót...

Igen, igen igen. Ha olyanok a körülmények az élet legcsodálatosabb egyik élménye, a fájdalommal együtt. (Kétszer szültem, egyszer sem kaptam semmiféle fájdalomcsillapítást.)

Én az elejétől kezdve úgy álltam hozzá, hogy nem akarok félni, tehát nem fogok félni. És valóban sikerült egy olyan nyugodt állapotban átéljem az egész szülést, hogy nagyjából egy óra volt, ami kellemetlen volt. Fájt-fájt, de sokkal rosszabbnak írták le az érzést. :) A kitolás előtti egy óra volt nehezebb, mert akkor már elég sűrűn jöttek az összehúzódások és nem tudtam köztük kikapcsolni az agyam. Az utolsó 20 percre kértem ilyen bódító koktélt, ami ugye nem fájdalomcsillapító, hanem egyszerűen elbódít két fájás között. Aztán hogy ettől vagy sem, de nekem már a kitolás maga egyáltalán nem fájt. Feszítő érzés volt, de se a gátmetszést, se azt, hogy jön ki a Picúr nem éreztem fájdalmasnak. Szóval én már ott, a szülés után fél órával mondtam a férjemnek, hogy akár jöhetne a következő is. :D Persze a szülés utáni 6 hétben már nem ezt mondtam, nekem az sokkal rosszabb volt. Az aranyér, meg a seb húzódása... De szülni jó. :)

Nekem az elejétől kezdve szó szerint 2-3 perces fájásaim voltak, 4 órán át, ennyi volt és megszületett a lányom, a gátmetszéstől féltem a legjobban, DE mikor rámtették a kicsimet, abban a pillanatban semmi fájdalmat sem éreztem, és még csak gondolni sem gondoltam vissza, csak napokkal hetekkel utána hogy valójában hogy is fájt akkor az a 4 óra de megérte :) bennem nagyon szép élményként maradt meg, másképp nem is lehet :) mai napig imádok visszagondolni rá.