Csak engem zavar ez ennyire? Hogyan győzhetném le, ha ennyire szégyellős vagyok? Csak én érzem megalázónak a szülés kitolási szakaszát?

Néztem szülésvideókat, főleg a Kandász Andi féle Szülőszoba műsor részeit, és én nem a fájdalomtól tartok, sokkal inkább attól, hogy kitolásnál végig mint valami kirakodó vásáron ott áll a doki, szülésznő (jobb esetben csak ők ketten, rosszabb esetben meg még egy csapat) és nézi a babakibújását. Szörnyű szégyellős vagyok, még a nőgyógyászati vizsgálatnál is rettenetesen cikin érzem magam, mint a kisgyerekek eltakarom a szemem, ha én nem látok, mások sem látnak - gondolom magamban vagy nem tudom, ezen mindig mosolyog a dokim. Nekem olyan idegen ez. Beszélgettem a fogadott szülésznőmmel, aki annyit tudott megígérni, hogy csak a legszükségesebb emberek lesznek ott, tehát pl. tanulókat nem hív be hozzám, ha ennyire megvisel ez engem, illetve pszichológust javasolt. Szívem szerint elküldeném a férjemet az orvosira, hogy gyorsan pár hét alatt szerezzen orvosi diplomát és legyen szülész szakorvos, mert ő az egyedüli, akit szívesen a lábam közé engednék. Persze tudom, hogy segíteni vannak ott, meg ha baj van, a babám és az én életem múlhat azon, hogy közel a segítség, ezért nem is szülnék itthon, de megkeseríti ez az egész a babavárásomat. A havi rutinellenőrzésekre is úgy megyek mint akinek a fogát húzzák, az orvosom azon szokott nevetni, hogy ő rá még senki nem nézett olyan tekintettel mint én, mikor mondja, hogy megvizsgál, szerinte ölni tudnék. És valahol igaza van. Ki nem állhatom, úgy érzem magam minden vizsgálatnál mint akit megerőszakolnak, pedig nagyon óvatos, rendes orvosom van, próbál mindig poénkodni, hogy egy kicsit elterelje a figyelmemet, meg igazából én is viccelődök, ha zavarban vagyok, és nála mindig abban vagyok.