Ha tényleg annyira pokolian fáj a szülés akkor miért nem kérnek epidurális fájdalomcsillapítást?

Azért mert az epidurális érzéstelenítés a gerincbe történik és elég egy hajszálnyival arrébb nyomni a tüt és már is meg van a baj. Akár lebénulás is lehet belöle.

A másik pedig, hogy ha a természet úgy akarta volna akkor fájdalom mentesre csinálta volna a szülést, de nem arra csinálta, valószínü mindennek meg van az oka miért.

Amúgy a szülészetek sem rajonganak érte, habár lehet kérni, de nem nyomják beléd egyböl.

Több oka lehet:

- fél a mellékhatásoktól

- valamiért nem kaphat (nincs olyan orvos aki beadja, már nem lenne értelme stb)

- el akarja mondani magáról hogy ő jól szült, hogy ő igazi anya

- azt hiszi nincs rá szüksége, amikor meg mégis kérne már késő

- nekem egy ismerősöm kapott az elsőnél de nem hatott, ezért a második és harmadik szülésénél nem kért

Meg még egy tucat oka lehet.

Egyetértek a kérdezővel, az anyaságnak semmi köze a fájdalomhoz. A szülés nem egy emberfeletti magasságos dolog.

Az egy gyermek világra hozatala ami fáj. Attól senki nem lesz teljesebb és jobb anya hogy természetesen szül. Szerintem a nők túl sokat látnak bele a szülésbe.

Például én videóra sem venném soha, nemhogy vissza nézzem.

Ettől nem hiszem hogy rossz anya leszek.

És hány anya szült már természetesen, aki utána eldobta a gyerekét? Vagy megölte?

ETTŐL FÜGGETLENÜL mindenkinek szíve joga eldönteni hogyan szül, de nem szeretem amikor a természetesen szülők felsőbbrendűnek érzik magukat.

hááát... nekem volt 16 óra vajúdásom 42 hetesen 58 centis 4310 grammos gyerekkel (aminek császár lett a vége) azt nem felejtem el ahogy az orrom alá dugják a műtőasztalon a papírt hogy írjam alá, hogy felelősséget nem vállalnak a következményekért (WTF???) senki semmiért... Ha egy olyan ember szurkálja a gerincem aki azért nem vállal felelősséget akár a takarítót is felhozhatták volna hogy szúrjon már egy epidurált...

Második terhességemnél (sajnos ő nem maradt velünk 14 hetes terhesen elment) kérdezte a doki, hogy mit szeretnék majd ha szülünk császárt? ááááááááá mondom! semmit! nekem a gátmetszés is szimpatikus csak a henteskésük ne kerüljön a hasam környékére... Pedig nem fáj! Csak a tudat, hogy hegszakadás stb minden lehet belőle egy későbbi terhességnél!

Én úgy gondoltam jól bírom a fájdalmat meg így is gondolom és én azt mondom, hogy nem halálos fájdalom volt.. Nem olyan amiért én a falat vakarnám... Arra emlékszem, hogy a 3 perces fájásoknál már néha kicsúszott egy-egy b.. d meg és, hogy nehezen kaptam levegőt mert fájt minden (főleg a hátam), de mivel tudtam, hogy csak ideig óráig fáj míg ki nem jön a gyerekem úgy gondoltam, hogy nem kell...

bár még nem szültem, van még egy-két hónapom, de már most nem a szüléstől rettegek, hanem attól, hogy császár lesz, vagy akármi, és tűt szúrnak belém.

Őrültes tűfóbiám van, tényleg szégyen, de sírni tudnék, ha közelítenek felém. Mondom ezt úgy, hogy nem kevés injekciót kaptam életemben - sőt, és véradásra is jártam, hogy sokkolódjak. De nem ment :)))

Nem, nem ettől lesz valaki jobb, vagy rosszabb anya szerintem sem.