Ert mar valakit megalazo, lekezelo elmeny a szulesnel vagy nogyogyasznal? Ha igen mi?

az első gyerek születésénél amikor beértünk a szülészetre,már az ajtó előtt fel kell venni a cipőre a "zacsit".Óriási hasam volt,utolsó hétben már csak oldalazva,kitekeredve tudtam hajolni.Szék persze nem volt.Mégis könnyen felkaptam.Mondom a férjemnek-nem a szülésznőnek-egész jól tudok még hajolni,és nevettem.Mire a szülésznő:Miért,mit gondolt,nem reumás csak szül!Mi lesz még itt ha a hajolás se akar menni?Nevetett volna akkor amikor a gyereket csinálta,mert itt jajgatni fog!

Köpni-nyelni nem tudtunk.soha nem voltam még kórházban,de bizakodva mentem szülni,nem volt pánikhangulatom.Na ez jó kis köszöntés volt.Szerencsére fél óra múlva leváltották,dolga volt valahol.Még jó hogy nem vele kellett szülnöm, ez így is megmaradt bennem.

2 császárom volt, egyik terhesség és szülés alatt sem volt szerencsére semmi problémám senkivel. Viszont az első szülésnél (SOTE I.) volt egy nővér, aki akárhányszor bejött hozzánk, annyiszor lehurrogott, hogy: Jajj anyuka, nem úgy tartjuk szoptatás közben a babát, nyomja oda a cicihez a fejét.

Persze nem nyomkodtam csórikám fejét a mellemhez, és egyszercsak odajött a nő, megfogta a kisfiam fejét, úgy odanyomta, hogy azt hittem megfullad. Na, akkor beszóltam neki, többet felénk sem nézett... :)

Én nem szüléskor jártam pórul, hanem egy petefészekciszta-gyanú miatti műtét előtt, 23 évesen. Egy budai kórházba (terüetileg illetéskes) műtöttek, a felvétel előtt az osztályvezető is meg akart manuálisan vizsgálni (UH-al diagnosztizálzák a cisztát, kézzel nem lehetett érezni, erről ennyit), a főorvos kiküldte az én dokimat, megvizsgált közben rettntő sikamlős kérdéseket tett fel, és olyan arcot vágott vizsgálat közben, mint aki mindjárt elmegy. Köpni-nyelni se tudtam, amilyen gyorsan lehetett, kimentem, sajnos a műtét se sikerült a legjobban, mert felébredtem műtét közben, szörnyű élmény volt. Ez az egész olyan nyomot hagyott bennem, hogy 2010 végéig nem voltam hajlandó nődokihoz menni (közben egyik kolléganőmmel szóba került ez a doki, ő ugyanezt élte át ugyanezzel a dokival, szóval nem hiszti...).

Végül terhesség miatt kerültem dokihoz ez az oka annak is, hogy későn szültem, rettegtem az összes dokitól, a kórházaktól, végül egy tümenényes idős doktornővel szültem, nem állami kórházban és monst végre elmondhatom, hogy túl vagyok ezen az egészen, mert mindenféle szorongás nékül megyek nőgyógyászati vizsgálatra.

Olvasgatom a sztorikat és nem tudom,hogy én szerencsés vagyok vagy nagyon jól tudok bánni az emberekkel.

Amikor bementünk a kórházba egy hihetetlenül bunkó szülésznő fogadott,de nem hagyott maradandó emléket,csak amikor megvizsgált kb 2x azt hittem állba rúgom (na mindegy).Nem szólt be 1x sem,ha kérdeztem válaszolt,ha látta rajtam hogy jön a fájás,akkor nem járkáltatott szólt hogy álljak meg nyugodtan.

Utána már kedvesebb szülésznőkkel,nővérekkel találkoztam.Legalábbis velem kedvesek voltak,a szobatársaimmal meg bunkók!