Csaszarmetszesrol tapasztalatok?

Jajj tényleg, a remegés. El is felejtettem... Az engem is váratlanul ért. Nem fáztam csak remegtem elég hosszú időn keresztül. Ez az érzéstelenítő mellékhatása, de nekem sem szóltak előre, így váratlanul ért. Negyedóránként megnéztek minket a nővérek, hihetetlen milyen munkát végeznek, nagyon jólesett a törődés még ha így is kell csinálniuk. Az volt még rossz hogy csak 6 óra után hozták fel a babákat. Ami érthető mondjuk a remegés miatt. Az nagyon muris volt mikor először megláttuk egymást, ott feküdtünk együtt a többi csajszival az őrzőben és órákon át csak egymás hangját hallottuk. Nekem szerencsére a fejem egyáltalán nem fájt utána. Furán èreztem magam, mert egyáltalán nem volt szülésélményem, nem i tudtam úgy beszélni mint szülésről. Valamiért igy rendelte a sors, de már elfogadtam :).

Nekem du 5-kor volt császár, baba kissúlyú volt, így ő azt az éjszakát inkubátorba töltötte, én meg alvással. Hatkor jöttek segíteni,kivették katétert, de inkább magam keltem fel, és mentem el a babáért, utána pisilni. Tejem másnap beindult, mivel második gyerek , így nem csináltam ügyet szoptatásból. Lefejtem magam, és üvegből adtam neki, fekve sosem tudtam szoptatni, ülve meg azért eléggé fájt. Szóval én így oldottam meg. Mindig egy adott cselekvés megkezdése volt nehéz. például:sétálásnál első lépés.