Csaszarmetszesrol tapasztalatok?

utcsónak

azt nem írtam h én emeltem be - ezt a párom csinálta :-)

csak azt h vezettem mivel a páromnak nincs jogsija viszont én 5 perces fájásokkal simán be tudtam vezetni

éjszakás volt akkor a párom reggel 7re ért be hozzám a kórházba

este 10kor indultam mire átjött anyum a két nagyhoz

reggel óta voltak fájások, 15 percesről indult estére lett 5 perces

bent leállt az egész, és éjjel próbáltak még ezt azt alakulgatott is mikor a dokim a császár mellet döntött reggel mert nem ment a kitolási szakasz (azt inkább nem írom le miket csinált szerintem lenne aki elájulna tőle)

kb 6 óra alatt ment ki az érzéstelenítő utána kaptam valami szurit és még éjjel még egyet ... gondolom fájdalomcsillapító volt

jan 2án császároztak de még a folyóson is kismamák voltak, volt aki ott is szült mert annyira telt ház volt, engem meg várt otthon 2 gyerek még mikor kérdezték szeretnék e menni mondtam h igen

az már más kérdés, h mint kiderült tényleg nem engedhetett volna el, csak a nagy kavarodásban eltévesztetek valamit :-) ez aznap délután derült ki mikor felhívtak :-D

mint írtam magas a fájdalom küszöböm az első gyereknél mikor mosolyogva bementem akkor sem hitték h 3 perces fájásokkal mentem be és 30 percen belül baba lesz ...

a másodikkal is ez volt csak ott 1 óra múlva lett meg a gyerek ....

volt h nem vettem észre h elvágtam a kezem és kerestem h honnan vérzem :-) mert h véres lett a deszka, rendszeresen szerzek be lila foltokat és nem tudom honnan vannak

Az 5. válaszoló szerintem nem Magyarországon szült, vagy valami fizetős magánklinikán, mert szerintem sehonnan nem engednek haza szülés másnapján még sima szülés után sem, nemhogy császár után... :)

Nekem progis császárom volt. Katéter, infúzió nem fájt. A spinális sem, pedig nekem még fájásaim sem voltak, csak végtelenül szomorú voltam, hogy császározni kell. A műtét alatt éreztem a húzást-vonást, ami nem fájdalmas volt, de kellemetlen. 12 órát kellett feküdni, közben kiment az érzéstelenítő, fura zsibbadást éreztem a lábamban. 12 óra után fel kellett állni, na, akkor azt hittem soha többé nem tudok lábra állni, iszonyatosan fájt a sebem, a nővér semmit nem segített, azt mondta egyedül kell. :( Az ágy nagyon magas volt, kis dobogó volt odatolva, hogy arra szálljak le, semmi kapaszkodó, úgy kellett magam alá vergődnöm a kezem is, hogy legalább valahogy fel tudjam magam tornázni, mert hasizomból semmire nem voltam képes. Kb. fél óra sikerült felülnöm, mentem zuhanyozni. Helyhiány miatt másnap kerültem az osztályra. A hasam 2-3 napig brutálisan fájt, aztán kezdett jobb lenni, az első napokban az ágyban megfordulás is kész rémálom volt. 3. napon kezdett a fejem fájni a spinális miatt, akkor megint azt hittem meg fogok halni! 5. napon hazaengedtek, de a fejfájásom miatt még 2-3 napig csak feküdni tudtam otthon is, mert ahogy felültem jött a fejfájás. Derékszögben jártam pisilni is. A babám egyébként 24 órában velem volt már a kórházban is, őt is el kellett látnom, műtét után egy pár órát vitték csak el. Szóval nekem borzalmas volt a császár, kívánom, hogy neked sokkal-sokkal jobb legyen!!! :)

...már nem tudom hanyadik voltam...

azt kihagytam olyan hasi görcsök, pukikázások...sőt inkább robbantások voltak császár után az intenzíven, hogy vörös voltam a szégyentől, és a fájdalomtól is, mikor egy-egy levegő buborék végigfutott a bélrendszeremen...Uh.......azt hittem megint szülünk....

az 5.-ös válaszoló a Szent Imrében szült :-) mind a 3 alkalommal

nem magán nem külföld

tényleg én is vittem hasszorított magammal, sima szülés után is jó de császár után egyenesen szuper volt a használata

am az első két szülés után saját felelősségre mentem haza még aznap délután/este -- hát igen csak harcolnom kellet de némi felemet hang és belementek h mehetek, a másodiknál már egy szó nélkül készítette a papírokat a doki nekem :-)

Sürgősségi császárunk lett végül, mert nem tágultam, a baba szívhangja romlott.. Az egyik válaszoló írta azt, hogy mentálisan, fizikailag már kellőképp elfáradt a vajúdásban, mire meghozták a döntést, hogy akkor műtét. Na nekem is így volt, megváltásként éltem meg, hogy végre történik valami, ami nem fáj. :)

A katéter felhelyezését annyira nem éreztem, hogy mikor az örzőben voltam megkérdeztem a férjemet, hogy hogy fogok pisilni?

A szuri nagyon picit volt csak kellemetlen, mint bármilyen vérvétel igazából, semmi extra.

A műtét után jól voltam, remegtem ugyan, de nem fáztam.Fáradtság lehetett inkább. Éjjel 1-kor szültem, az örzőben már nálam volt a kislányom 2*2 órát. Szerencsére végig aludt. Aztán délelőtt átkísértek a szobámba, ahol segítettek lezuhanyozni, kivették a katétert.

Innentől gyakorlatilag mindent egyedül csináltam, igaz nem gyorsan. Felállni az ágyból első nap kb. negyed órába telt. :)

Napról napra lett könnyebb.

A legnehezebbnek úgy emlékszem azt találtam, hogy mivel bababarát kórházban szültem, így első naptól elvárták, hogy 0-24-ben velem legyen a kisbaba. Ez mind szép és jó komolyan, csak amikor magamat is alig tudom felkanalazni egy pisi erejéig, akkor problémás egy majd' 4 kilós gyerekkel a kezemben lefeküdni az ágyba és megszoptatni például. De mivel nem segített senki a családon kívül, így kénytelen voltam megcsinálni.

A szülés utáni 5. napon engedtek haza. Egy hét múlva kiszedték a varratokat, onnantól nem is fájt, húzódott már.