Anyukák, miben volt más maga a szülés, mint ahogy gondoltátok? Tényleg a világ legnagyobb fájdalma? Milyen?

Én azt hittem, hogy a kitolás kb 5 perc, egy-két nyomás és kész. Hát nem egészen :-) Nem tudom pontosan mennyi volt, de arra emlékszem hogy folyton arra gondoltam hogy valami baj van, hogy ilyen sokáig tart és ilyen sokat kell nyomni.

Én kaptam EDA-t, így a fájdalomról nem nyilatkozok. A szoptatás sajnos sokkal fájdalmasabb volt :-(

Én azt hittem, hogy a méhem és a hüvelyem fog fájni, ehelyett a derékfájás vitt mindent!

Annyira fájt, hogy nem éreztem semmi mást.

A kitolás gyors volt, mert rásegített a dokim (nyomta a hasam, mert leesett a pici szívhangja), még a gátszakadást sem éreztem.

Előtte el sem tudtam képzelni ilyen fájdalmat.

De túléltem, itt vagyok!

Én túl vagyok egy 7 órás vajúdáson, amiből 3 óra a kitolás volt, utána sürgősségi császár, utána szoptatás!

Ebből a szoptatás eleje volt a legrosszabb! Komoly gyomorgörcsöm lett, ha megnyekkent a fiam, mert tudtam, hogy szoptatni kell, ami elmondhatatlanul fájt.

A császár utáni állapot a második helyezett. Bár talán holtverseny! Felállni a műtét után, és ki kellett totyogni fürdeni...jajjj.

A szülés könnyen lazán ment. Mosolyogni is tudtam. Sokat segített, hogy a fájások között van szünet, így tudsz pihenni is, nem olyan vészes. Persze fáj, nagyon! De eléggé módosult tudatállapotban vagy akkor. Hidd el nem olyan vészes. Nekem is hátfájás volt. Semmi mást nem éreztem, csak iszonyatos derékfájást!

Utolsó vagyok!

Ha újra kezdhetném kérnék EDÁt. Szerintem úgy maradt volna erőm, hogy természetesen megszüljem. és az jobb lett volna sokkal!

Én azt hittem, bírom a fájdalmat és hős leszek. Na, hát nem... 14 óra volt, legszívesebben meg akartam volna halni. Mondjuk nekem oxit kellett (???... ) bekötni,mert lassan tágultam. A hasam fájt, mint amikor megjön, de nem is tudom...100-szor jobban. A fájdalomtól a gyomrom is begörcsölt és hánytam. EdÁ-t kaptam, az nem volt olyan vészes, tompította a fájdalmat, de a végén már az sem hatott, csak fél oldalra.

Eldöntöttem, hogy meg sem fogok nyikkanni, szépen csendben szenvedek, de sajnos nem bírtam, és nem érdekelt senki és semmi és a végén már kiabáltam :(

Szóval nekem ez a fájdalom része a szülésnek igencsak más volt, mint ahogy képzeltem előtte. :(

Én nagyon rosszul tűröm a fájdalmat, úgyhogy féltem tőle. De úgy gondoltam, nem parázok előre, úgyis át kell rajta esni. Igyekeztem nem foglalkozni vele.

Nem tudom, hogy ezért vagy másért, de iszonyú szerencsém volt. A fájások borzalmasak voltak, és tényleg inkább a derekad fáj, mint a hasad, viszont két órán belül megúsztam az egészet minden fájdalomcsillapító nélkül. Nem tudom, hogy bírtam volna tovább. A kitolás már sokkal kevésbé fájt, mint a tágulás közben.

Viszont én is azt tudom mondani, amit előttem: LÉGZÉS. Ne húzd össze magad, csak fújtass, mint a ló. Nekem ez sokat segített, és meg vagyok győződve róla, hogy a gyors tágulást is (részben) ennek köszönhetem.