Miért van ez a téves elképzelés a császármetszéssel kapcsolatban?

A program császárnak is van indikácioja!

Első babám toxémia(210/130-as vérnyomás) miatt született császárral.

Másodikra szerettem volna simán szülni,de a méhlepény a méhszájnál tapadt,2x véreztem is,babám lábtartásos volt...emiatt program császár volt,ez annyira elítélendő?

Az emberek szeretnek általánosítani. Nekem 5 barátnőm szült császárral, mind az 5 más miatt! Csak egy volt programozott, ő a Telkiben szült pénzért, mert nem akart hüvelyi úton. Egy másik 10 órán át vajúdott, nem tágult, majd a baba oxigénhiányos lett. A harmadik kapott egy vödör oxitocint, de fájásai se voltak egyáltalán. A negyediknek faros volt a babája. Az ötödiknek meg a kitolás közben lépett fel komplikáció, sürgősségi lett belőle.

És a sok korlátolt erre csak azt mondja, hogy "császárosok". Pedig a zömük duplán szenved, mert vajúdás/kitolás közben után alatt van szükség a beavatkozásra. Tehát végig szenvedik a természetes első felét, majd a hasi műtét összes nyavajáját.

Ja és mellesleg programozott is lehet eü okok miatt, amit szintén nem tudnak az ostobák.

Én olyan pipa tudok lenni, mikor a császárosokat emiatt bántják. Nekem soha nem jutna eszembe.

Kedves kérdező, nyugodtan mondd el, hogy nálad mi volt, ha ezzel csesztetnek! Nyisd fel a szemüket!

És örüljünk mindannyian a babáinknak! :)

Én örülök a babámnak, pedig/és császárral szültem. De néha olyan rossz érzésem van avval kapcsoltban, amikor megtudják az emberek, hogy 2 óra vajúdás után döntött úgy az orvosom, hogy megcsászároz (gyorsan jöttek a tolófájások, még lefürdeni is alig volt időm. A fiam is elakadt). Mondják, hogy "biztos az agyadban eldöntötted, hogy császárral szülsz és az is lett", meg "áhh, az nem olyan rossz".

Meg a legjobb barátnőm is azzal jött, hogy az unokatsójának a felesége, aki törékenyebb mint én, hogy "ő nagyon akarta, és látod vághez is vitte!".

Rendesen szégyelem magam ilyenkor. Mondanám, hogy próbáld ki egyszer a vajúdást és a császár utáni problémákat. Nem utolsó sorban, amikor meztelenül a tükörbe nézek és látom azt a nyisszantást a hasamon, mindig elfog egy fájdalmas érzés. És hiába gyógyult szépen, olyan ijesztő (nekem).

Szóval lelkileg nehéz nekünk császárosoknak. Pedig mi is mindent végigvittünk a 9 hónapban. És ugyanúgy szeretjük a gyermekünket, mint azok, akik hüvelyi úton szültek.

Én azt mondom, próbálják ki! És az után szóljanak meg.

Amúgy gratulálok a kisbabádhoz!

Én is rettegek a császártól, féltem, hogy az lett, de nem lett. A másodiknál most még inkább félek, hogy valamiért szükség lesz rá, hisz a "sima" szülés nem volt kunszt...

Szeritnem sokkal rosszabb (lehet) a császár, fájdalmsasbb, nehezebben gyógyul, főleg aki előtte rendesen vajúdott, csak végszügség lett a cszászár.

Az ok nélkül programozott császárosokat elítélem, akiknek nem egészsgügyi okból van szüksége a programozott császárra (tehát nem a szeme rossz, vagy a csípőjével van gond, csak így egyszerűbb...)