Mennyire fáj a szülés? Kinek meddig tartott? Leírnátok szüléstörténetetek?

Semennyire. De tényleg. Ami volt, fájt, de azt a 20 percet kibírtam, plusz a kitolás is ennyi volt.

Bárcsak mindenkinek ilyen egyszerű lenne!

47 órát szenvedtem. Fiatal (26), sportos, egészséges nőként.

Azóta utálom a szőlőcukrot.

Első baba volt, nagyon vártuk :)

A dokim végig mondta a méretei alapján, hogy nagy baba lesz. Érdekes módon nem izgultam a szülés miatt, fejben készítettem magam erre. Hiszen úgy sem tudom mi vár rám/ mennyi ideig fog tartani stb. Mert mindenki más és más.

Egyedül amiatt aggódtam, hogy ne hordjam túl :)

39+2-re született a Fiam, minden előzmény nélkül este 11kor kezdődtek a fájások. Hajnali 1-ről vált "számolhatóvá", hajnali 3-kor irány a kórház, vizsgálat stb. 4-kor a szülőszobán voltam, 6:09-kor meglett a Fiam.

Én (lehet h UFO vagyok), abban a pillanatban amikor megérkeztünk a kórház elé megnyugodtam. Tudtam, hogy nemsokára babázni fogok, és a kezemben lesz a Fiam. Tudtam, hogy akármennyire fog fájni, annak a fájdalomnak egyszer vége, és az a pillanat mindent megér!!!!

Kérésedre válaszolva, nekem kb. az utolsó 20perc fájt, mikor a Fiam feje beilleszkedett és éreztem h feszíti a csontom. (na de 3.880gr lett). A vajúdás, a fájások is fájnak, de egyáltalán nem elviselhetetlen. A kitolási szakasz is csak azért fáj, mert hát ott jön ki a gyerek :)

A gátmetszést sem éreztem, a varrásnál talán az utolsó 2 öltést, de akkor már csak az érdekelt h végezzünk és hozzák be a Fiam :)

Összegezve, ez a fájdalom mindent megér, és az a pillanat mikor elöszőr rádteszik, mikor először megnézed....

A lényeg, hogy ne félj az "ismeretlentől" :) Sok sikert!!!

40+2 napon befektettek, mert már keveset mozgott a babám, szívhangja jó volt. Másnap reggel terheléses NST-m volt, nem lettek fájásaim. Utána volt egy méhszáj vizsgálat akkor egy ujjnyira nyitva voltam. Este kicsit fájdogált a hasam, olyan mintha megakarna jönni érzésem volt. Elmentem letusolni, hajat mosni, áztattam magam. Este nyolckor kezdtem érezgetni valamit, megvizsgáltak és másfél ujjnyira nyitva voltam. Aztán éjfélre kezdtek rendszeresen jönni a fájások. Hajnali egykor beküldtek szülőszobára előkészítésre (kúp, borotválás, tusolás) Két ujjnyira voltam nyitva amikor negyed háromkor burkot repesztett a doki. Onnantól indult be a "buli" úgy igazából. Még jó hogy békebeli vaságy volt a szülőágy mert különben széttéptem volna annyira fájt! Reggel háromnegyed nyolckor bújt ki a lányom. Kétszer vágták a gátamat, mert először kicsit vágtak és aztán még "igazítottak" rajta :) Azt hittem, hogy ott halok meg! A végén már annyira fáradt voltam hogy képes voltam két perces fájások közt elaludni. A férjem mesélte hogy már császárért könyörögtem. (erre a momentumra nem emlékszem, meg még egy két dologra...) Kaptam érzéstelenítő injekciót a varrásnál, de minden öltést éreztem. Mire végzett a doki a matyóhímzésemmel már nagyon nyomorultul éreztem magam. Legszívesebben sírva könyörögtem volna hogy végre hagyjanak már békén!

Két órát feküdtem még ott. Jött a szülésznő hogy kicsit összekaparjon hogy kitudjak menni a szobámba. Átmosta a varrataimat, ami megint egy élmény volt. Nagyon szédültem, így tolószékkel toltak ki a szülőszobáról. Nem kicsit fájt ülni. A szédülés miatt nem is tudtam letusolni. Pár óra múlva pisit kellett produkálni, mert ha nem akkor katéterrel fenyegettek. Nem sikerült... nem tudtam leülni a wc-re annyira fájt, feszült... Csillagokat láttam. Megakartak katéterezni, de annyira be voltam altájon duzzadva, hogy nem bírták felvezetni a katétert, amit negyed órán keresztül próbáltak belém tuszkolni. Kaptam két óra haladékot hátha sikerül. Mivel nem tudtam leülni, így megpróbáltam állva. Lábam közé kaptam a wc-t és láss csodát sikerült. Úgyhogy megúsztam az újabb szadizást. (Kb egy hétig állva pisiltem) Viszont másnapra még jobban bedurrant a sebem, szenvedtem vele, csak az oldalamon tudtam feküdni, a sétáról nem is beszélve... Kiszedett a doki egy varratot és akkor már kevésbé feszült. Nehéz volt ellátni a lányom ilyen állapotban, de összeszorított foggal, könnyekkel küszködve, de megoldottam. Két hét kellett ahhoz hogy kiegyenesedve tudjak járni és hogy már csak egy kis feszülést érezzek. Rettegve mentem a hat hetes kontrollra, de egyáltalán nem fájt a vizsgálat.

Akkor ott szülőszobám azt mondtam hogy én ezt még egyszer biztos hogy nem csinálom végig. De most már szülés után 4 hónappal már "szépülnek" az emlékek és majd lesz valamikor kistesó