Miért vannak fennakadva sokan azon, hogy valaki császárt szeretne KÉRNI? Pl. Pszichés okok miatt vagy akármilyen más betegség miatt.

Hát, én vettem a fáradságot, végigiolvastam a kommenteket... Ez már maga teljesítmény volt... :o

Én az első babámat természetes úton szültem, nem volt sem előtte, sem közben olyan ok, amiért ez ne lehetett volna kivitelezhető.

Most 30 hetes vagyok, a második babánkat várom, és kezdettől fogva úgy volt, hogy csak császár lehet, mert elölfekvő a lepényem...

Minden nap azért imádkozom, hogy elkerüljem a műtőt, és újra "normálisan" szüljek.

Amikor a pénz kérdést feszegette valaki, meg a félelmeket... A mai világunkban már annyira természetes, hogy minden egy szolgáltatás. A szülészet is. Magánkilinikák nyílnak gombamód, bármit "kérhetsz", ha ki tudod fizetni, lesz, aki meg is csinálja...

MŰköröm, Műszempilla, MŰszájkontúr, Műmell, Művádli, MŰhaj, MŰszülés.

TUDOM, hogy sokfélék vagyunk, és azt is tudom, hogy MINDENKI fél a szüléstől, aki még nem ismeri a természetét, de amint túl van az elsőn, már megismeri és a félelem jó része is elillan.

Nekem az első babámmal egy egyöltéses gátsebem lett, amivel egy óra fekvés után sétáltam, a karomon a kislányommal szoptattam, wc-re jártam, stb...

Én, ha császárra kerülne sor (még mindig bízom benne, hogy elkerülöm végül), biztos, hogy siratnám az elmaradt szülés élményemet... :(

Az az érzés, ahogy a baba feje, aztán a teste is elhagy, szinte kirobban Belőled, az a felszabadító, euforikus érzés soha, semmivel nem pótolható!!! Ahogy azonnal a hasadra teszik, szinte forró a teste, egybeolvadtok, és úgy is lehet maradni több, mint félórán át... csak sírtam, és azt mondogattam, hogy köszönöm, köszönöm... :) Én a császárt (mint mindenki) műtétnek tartom. A szülés szülés, a császár császár. Ezt magammal kapcsolatban is így gondolom. Hálát adok a Jóistennek, hogy egyszer már megtapasztalhattam!

Riogatják a nőket, hogy horror, ahogy fáj, meg meg akarsz halni... hát... ez úgy hülyeség, ahogy van. Akinek meg mégis, azon segíteni kell: akár császárral is. Nem vagyok ellene, de mellette sem. Ha KELL, akkor OK, ha nem, akkor fel kell készülni az ÉLMÉNYRE...

A vele szemben tá

Szóval...

a vele szemben támasztott félelem leküzdhető a megélésével... Ez is az EMBERI, NŐI mivoltunkhoz tartozik. Ezt pl. férfi soha nem élheti át... sok férfi irigyli is ezt az adományt... és nem a műtétet irigyli... gondolom...

Helyt kell állni és kész, keménynek kell lenni. Nem szoli-élmény, ahogy ott fekszel, az biztos, de a vége bombasztikusan jó, leírhatatlan, mámorító... :)

a természetes szülés nem véletelnül úgy van, ahogy van. természetesen. ha olyan borzasztó lenne, nem így alakult volna ki a természetben. a császármetszés egy műtét, és egyáltalán nem jobb az egészséges babának, mint a hüvelyi szülés. mivel hirtelen csak kikapják, nem tud felkészülni a kinti világra, miközben a természetes szülés során a baba a szülőcsatornán áthaladva átél annyi élettani stresszt, hogy utána könnyebben alkalmazkodik. nem beszélve arról, hogy a császár mindenképp érzéstelenítéssel vagy altatásban történik, amimindkettő meggátolja az oxitocin nevű hormon felszabadulását, ami pedig fontos szerepet játszik a kötődési kötelék kialakulásában.

az oké, hogy akinek valami betegsége van, császárral szül, vagy sürgősségi császárt kell csinálni az anya és a baba érdekében, de az igenis önzőség, ha kényelmi szempontból kér valaki császárt.

egyébként én természetesen szültem, és figyelmébe ajánlom mindenkinek, aki azt hiszi, hogy ezzel tönkretettem a szexuális életemet, hogy egyáltalán nem szakadt szét a gátam, egy darab öltés sem kellett, és a szülés után kb fél órával közölte a szülésznő, hogy úgy néz ki, mintha nem is szültem volna. az orvosom a hat hetes kontrollon ugyanezt mondta, a párom pedig készségesen tesztelte és megerősítette ezt.