Rosszabb a szülésmegindítás, mint, mikor magától indul be a szülés? Mivel indítják meg? Mit adnak be?

Szia!

Szerintem rosszabb a babának is és Neked is.

Nekem az első babámnál nem indították, itthon vajúdtam szépen annak rendje-módja szerint, és a kiírt napon született. Összesen 4órán át tartott az egész. A második babámnál már átléptük a 40hetet, naponta jártam NST-re,és az egyik ilyen alkalommal, 40+6naposan nem engedtek haza, hanem átküldtek az osztályra OTT terhelésre. Amikor átmentem, kapásból felvették az adataimat, és csak ott tudtam meg, hogy oxitocin terhelésre küldtek, és nem is szándékoznak hazaengedni (aludt a babám NST alatt, ezért küldtek át). Majd a szülészeten is csináltak NST-t, ott már minden rendben volt, ennek ellenére bekötötték az oxitocinos infúziót, amivel beindították a szülést, kb. du. 2-kor kötötték be, és este 7-kor született meg a kisfiam. Az infúzió végig bent volt, vajúdás-szülés alatt, sokkal intenzívebbek voltak az összehúzódások, és végig az ágyon kellett feküdnöm... Így sokkal jobban fájt, mint az első babámnál, amikor sétálhattam stb. Szóval nekem rosszabb volt. Nem jó az senkinek, ha beindítják, kivéve persze, ha muszáj, de sajnos az itthon a gyakorlat, hogy nem várják meg azt a 42hetet, hanem a 40. hét után automatikusan indítják, mert csak úgy... Én a helyedben nem engedném, hogy beindítsák, ha minden rendben van, hanem saját felelősségemre hazajönnék. Legközelebb, ha lesz ilyen, biztos ezt fogom csinálni.

Nekem volt mind a kettőben részem. Az első simán született, elfolyt a magzatvíz, és szépen folyamatossan tágultam. A másodikat indítani kellett magas vérnyomás miatt. Oxitocint kötöttek be, nagyon gyorsan tágultam, sokkal jobban fájt, mint az első szülésnél (és egész végén). Aztán, mivel a baba nem fordult be és magasan is volt, elakadt, úgyhogy sürgősségi császár lett belőle.

Én azt gondolom, hogy rosszabb, ha indítják, de van, amikor elkerülhetetlen. (Még annyit jegyeznék meg, hogy a sikeres szülés előtt 2-szer próbálkoztak indítani, de csak 3-szorra jött össze.)

Úgy látom, mindenki egyetért abban,aki átélte mindkettőt, hogy az indított szülés sokkal-sokkal fájdalmasabb, mint a sima. Én az első kettőt simán szültem, a harmadikat indítottan. Ami a gond ebben az esetben: bekötik az oxytocin-infúziót, fokozatosan adagolják, és várják, hogy reagál rá a szervezet. Ezek a mesterségesen keltett fájások iszonyatosan erősek. Az én szervezetem úgy reagált rá, hogy 4 óra szenvedés után kezdett csak kinyílni a méhszáj, és még ezután jött a java. Ez azért nehezebb, mert a szervezetre ráerőltetnek egy folyamatot, amely nem magától indult be. És biztos a babának is egy drasztikus dolog. Engem a 41. héten indítottak, mert nem akartak tovább várni. Pedig minden eredményem rendben volt, Nst, magzatvíz, méhlepény, áramlás, minden oké, csak túlhordtam. A baba olyan fent volt, hogy az orvos belekönyökölt a hasamba, szó szerint taposták ki belőlem. ebből is látszik, hogy ő még nem akart megszületni, nem volt itt az ideje. Ki tudja, lehet, hogy két nap múlva jött volna magától...

Ha még egyszer kezdeném, nem egyeznék bele, és neked is azt javaslom. Ha minden eredményed rendben lesz, és nincs semmi kockázati tényező, kérd meg az orvost, várjon még, ha lehet. Ha befektetnek, az nem baj, mert folyamatosan tudnak figyelni. Ha Nst-n vagy bárhol találnak valamit, ami indokolttá teszi a szülés beindítását, akkor oké, de ha csak túlhordod és minden rendben, akkor érdemesebb várni szerintem.

Kitartás és szorítok neked!

Szia!

Másfél hete szültem, indítottak mert szépen nyíltam (38+5). Bekötötték az oxit, rá 10 percre már 5 perces fájásaim lettek,majd kb egy óra múlva már 2 percesek lettek. Összesen 3 óra alatt meglett a babánk, nagyon fájt, ez tény. Én örülök hogy meggindították, így gyorsabb volt. Úgy tudom hogy van aki 12 órát is vajúd, nekem csak 2 és felet kellett, majd nyomhattam is. Jó volt így.

5-ös vagyok, nem azt javasoltam a kérdezőnek, hogy ne engedje meg az indítást, csak kérje meg az orvost, várjon még, ha minden rendben van, és lehet. Hogy mire várjon?

Én az első két gyermekemet túlhordtam, mindkettő a 42. héten született, spontán, abban a kórházban vártak eddig. De utána költöztünk, és a 3. gyermekem már egy másik kórházban született, ahol előre megmondták, hogy nem fognak addig várni, mert náluk az a szabály, hogy a 40. hét után indítanak. Minden esetben a baba érdeke az első, de csak a kórházi szabály miatt szülni... Ez majdnem olyan ,mintha azt mondaná az orvos a kismamának, hogy a jövő héten nyaralni megy, hát indítsák meg előtte a szülést, mert utána nem ér rá.

Ha van ok az indításra, akkor oké, biztos még mindig jobb, mint a császár. Van, akinek könnyebb volt mint nekem, 12 óra lassú tágulás, van akinek nehezebb, és bizony az indítás sem mindig sikerül elsőre, van akinek többször is próbálják. Bízni kell abban, hogy az orvos megfelelően mérlegeli a lehetőségeket, és jól dönt. De az én esetemben itt csak annyi volt, hogy abban a kórházban az a szabály, nem várnak és kész. Pedig az előzményeket tekintve a másik két gyerekem a 42. héten simán elindult, és nem is sokat kellett küszködnöm, 2-3 óra alatt megvoltak. Egy orvos egyszer azt mondta, genetikai adottság, az én méhemnek pl. lehet pont 42 hét kell a felkészülésre, másnak meg 38.

Tehát nem igaz, hogy ha betöltötte valaki a 40.-et, akkor nincs mire várni, mert valamiért nem indul meg. Azért nem indul meg, mert még nincs itt az ideje.