Mi történik a szülőszobán?

Ezt egy régebbi, hasonló kérdésre írtam válaszként, bemásolom ide is:

"Én csak a saját tapasztalataimról tudok beszámolni. Pécsen az Édeasanyák útján szültem, ott a szülőszobán négy szülőágy van, paravánnal elválasztva. Amikor engem bekísértek, nem volt bent senki, de mire megszültem, addigra egy másik kisbaba is született, sokkal hamarabb, mint az enyém. Elég ritka, hogy egyszerre négyen szülnek. Amikor már a kitolási szakaszban voltunk, akkor hoztak egy másik anyukát, aki a mellettem lévő ágyon volt, de nem láttuk egymást, bár hallani hallottuk, de egyikünket sem zavarta ez, annyira másra figyel az ember olyankor... A másik kismamával a férje volt bent, velem anyukám. Az ő babája akkor született, amikor engem már varrtak, de én sem láttam őket egyáltalán, csak a baba nevét hallottam, amikor bediktálták, és ebből jöttem rá, hogy pont egy kórteremben is lettünk elhelyezve, azóta is néha írunk egymásnak e-mailt, hogy mennyit fejltődtek a babák, valahogy ez bennem nyomot hagyott, hogy egyszerre szültünk, létrejött egyfajta kötődés. Pedig akkor, a szülőszobán nem is foglalkoztunk egymással. Szóval én azt mondom, ha éppen szülnek is majd melletted, nem fog zavarni. Bár lehet, hogy ha egy olyan kismama szült volna mellettem, aki nagyon ordítozik, szóval olyan szinten, amennyire szerintem már tényleg csak cirkusz, az lehet, hogy zavart volna, de nem biztos, kicsit más dimenzióba kerülsz akkor. Mondjuk én is kicsit kieresztettem a hangom szülés alatt, de utána kérdeztem a szobatársamtól, hogy zavaró volt-e, és azt mondta, hogy valahol a tudata legszélén érzékelte ugyan, de amíg nem kérdeztem, eszébe sem jutott, hogy ő hallotta egyáltalán.

A szülésem amúgy úgy zajlott, hogy megindultak a fájások, ezért bementem a kórházba, ott megvizsgáltak, elküldtek átöltözni (hálóing, papucs, köntös, bugyi nélkül), leborotváltak, beöntést már nem kaptam, mert azt mondták, nagyon nyitva vagyok. Szerintem még belefért volna az időbe, én legközelebb tuti kérni fogom, akkor is,ha azt mondják, már nincs rá idő. Utána kísértek át a szülőszobára (nálunk olyat nem láttam, hogy vajúdó, de van, ahol ilyen is van, meg nekem sétálni sem kellett), fel az ágyra, felvették az adataimat, magzatmonitor, meg vérnyomást mértek aztán vártunk. Közben anyukámmal beszélgettem. Kaptam valami infúziót is, azt hiszem oxitocin volt, de akkor még csak bekötötték. Amikor már erősebbek voltak a fájások, akkor a doki kérdezte, hogy kérek-e epis érzéstelenítést, végülis rábeszélt, úgyhogy kaptam, bár ezek után alig mertem megmozdulni, állandóan attól féltem, hogy fájni fog a hátamban az a vacak. Akkor egy darabig alig fájt valami, aztán a tolófájások már igen csak fájtak, akkor mondták, hogy nyomjak, meg forgattak oldalra, meg vissza, mert a kisfiam feje nem ékelődött be eléggé, meg beletekeredett a köldökzsinórba. Már majdnem császárra vittek, de lejött a főorvos, és azt mondta, hogy meglesz ez a gyerek anélkül is, akkor már lent volt három doki is, ketten a lábamnál, egy meg felugrott mellém és könyékkel nyomta a hasam (hát az azért durva volt egy kicsit), én már mondtam, hogy nem bírom tovább, de a doki azt mondta, ő már látta a baba haját, úgyhogy már csak pár perc és ideadja a kezembe. Csak hát ugye a köldökzsinór miatt tartott tovább ez a dolog, mert útban volt neki. A legfájdalmasabb talán az volt, amikor a feje búbja már kint volt, de meg kellett várni a következő fájást, az nagyon feszített, utána viszon egyet nyomtam és kint volt az egész gyerek. Na azt a megkönnyebbülést... Utána egy pillanatra azt sem tudtam, hol vagyok, hirtelen annyival könnyebb lett, csak kapkodtam levegő után :) Arra nem is emlékszem, hogy a köldökzsinórt elvágták, csak azt láttam, hogy a szoba másik végében, velem szemben mérik a babát, csak a lábát láttam kalimpálin, meg hogy anyukám mondja, hogy nézd, ott a kisbaba! Aztán a doki mondta, hogy gratulálok, kisfiú! Utána betekerték egy ilyen zöld anyagba és odaadták, még tiszta vér volt és nagyon kis csúcsos volt a feje, mint egy süveg, kis nyúzott arca volt, és csodaszép volt már akkor is. Tudom, hogy egy újszülött nem olyan, mint egy nagyobb baba, akkor még olyan kis nyúzott macskának látszanak, de nekem akkor is olyan gyönyörű volt, amilyen nincs a világon. Rátették a hasamra és a kisfiam csak nézett rám a nagy kék szemeivel, olyan színű szeme volt, mint az esőfelhő, és mosolygott, de komolyan. És egy az egybe olyan arca votl, mint az apjának. Utána elvitték lemosni, felöltöztették, és pólyában még visszakaptam, meg anyukám is kézbefogta. Utána meg elvitték megfigyelésre a csecsemőosztályra, valami melegítő takaróra fektették, közben engem még ott összevarrtak és engem is megfigyeltek egy órát. Hát ilyen kb. egy szülés. De mindenkinek más.

Könnyű szülést kívánok!"