Nagyon fájt császármetszés után?

Nekem is. Első nap felkeltem és egész nap vissza se mertem feküdni, mert úgy éreztem, sosem kelek fel többet. (-:

Itthon már sokkal könnyebb volt. Az édesanyám szavai tartották bennem a lelket, s tartsa benned is: "Gondolj arra (kislányom), hogy minden nap könnyebb lesz."

Igaz. És tényleg csakis a gyönyörű babáinkért érdemes.

Igen, nekem is piszkosul fájt.

Én is úgy voltam vele, hogy amikor sikerült felkelnem, akkor órákig le sem feküdtem, mert többet nem tudtam volna felkelni.

Nekem utána nem volt gáz de nagyon könnyen gyógyulok műtétek után sajnos ezt már tapasztaltam. Ritka eset vagyok, a szobatársam el sem akarta hinni, hogy császáros vagyok úgy jöttem-mentem pakoltam. Azért elszaladni nem tudtam volna de a járás, mozgás nem volt számomra nagyon fájdalmas inkább kellemetlen. Persze volt egy-két mozdulat amikor felszisszentem.

Ezzel ellentétben vajúdáskor azt hittem meghalok. Csoda, hogy tényleg túléltem, máig sem értem, hogyan sikerült. ;p

Az első pár nap maga volt a pokol! És az első pár hétben az éjszakák. Nappal "bejáródott", de az éjszakai etetéskor potyogott a könnyem!

Viszont napról-napra jobb lett. Már csak nyomásra érzékeny (10,5 hónap után).

Viszont a 6 óra utáni első felkelést, a méhösszehúzót és a ricinust bevezetném vallatónak! A bűnösök egyből beismernék még azt is, amit nem követtek el! ;))

Na és a fürdés egy hétig? Nagggyon kemény volt! Most már csak nevetek rajta, de akkor majd' meghaltam!

Köhögés, tüsszögés, nevetés? Szó szerint sírva könyörögtem a páromnak, hogy ne nevettessen, mert megölöm a kórház várójában!! :D

Üdv a klubban!