Kinek milyen szülése volt?

szia,

A szülésem 7 órán át tartott,az elejétől a végéig,nagyon nagyon fájt..főleg az elején a fájások....nem kaptam fáldalom csillapitót,viszont oxitocint igen.....ááááá.

De amikor jött a tótló fájás,az már nagy megkönnyebbülés volt...és onnan már felpörögtek az események....az még egy kritikus érzés mikot két toló fájás közt érzed a babó fejét.....szét fesziiiit....

De ez nem közhehy,hogy utána elfelejted ezt a fájdalmat..én ugy voltam ki ne mondják előttem hogy szülés,mert már akkor is rosszul voltam:-)

Már már szép emlék,és lesz kistesó..

Minden jót nektek,

5 hónapos Kevin anyuja

Az első szörnyen nehéz volt.20 óra vajúdással.

A második 20 perc alatt megszületetett,2 fájással.

A harmadik is könnyű szülés volt,de a gátvédelem miatt a kitolás tovább tartott.

Kívánok Neked olyan szülést,mint az én másodikam.Könnyű,gyors és hamar felépültem!

Nekem csodálatos élmény volt a szülés. Burokrepesztéssel indult, 1 óra múlva oxitocin infúzió, utána már elég durva és sűrű fájások jöttek, nagy, mély levegőket vettem, a kitolás meg elhúzódott, a végén már azt hittem szétszakadok, de az utolsó fájásnál nyisszantottak és már kinn is volt a fiam, rögtön a mellkasomra tették és éreztem a kis bordáit meg a gerincét, ahogy veszi a levegőt és teli torokból ordít, jaaaj, annyira-annyira nagyon jó volt! Azt sem tudtam, mit csináljak vele, csak magamhoz szorítottam a pici remegő testét és csodálkoztam, hogy ez a kis lény bennem lakott. Végig velem volt a férjem és a szülésznőm is nagyon rendes volt. 3,5 óra volt az egész, 2,5 óra múlva már mászkáltam, már aznap ülve szoptattam. Azóta sem tudok betelni a fiammal és még 2 babót szeretnék. Neked is hasonló szülést kívánok!

8 hónapos kismanó anyukája

Nagyon röviden: gyors és nehéz. :)

40+6 hetesen amnioszkópia után küldtek szülőszobára, mert kitágultam. Nem fájt semmim, csak nagyon gyakran keményedett a pocim. A párom végig velem volt. Kb. 11 körül kaptam oxitocint, amitől azonnal jöttek a fájások, nagyon jól reagált rá a szervezetem. 13 körül magzatburkot repesztettek. Az elején még poénkodtunk a párommal, aztán ahogy durvultak a fájások, egyre kevesebb kedvem volt nevetgélni. :) Gázt kértem fájdalomcsillapítónak. Mikor már azt mondtam nem bírom tovább, adjanak még valamit, a szülésznő közölte, hogy már nincs rá idő, nemsokára meglesz a baba. Nagyon nehezen akart jönni, a szülésznő könyökölt a hasamba (ami tiszta tigriscsíkos lett utána) és húzta magát az ágy végében, hogy segítsen. Nélküle nem lett volna meg. Kétszer-háromszor ordítottam, aztán nagyon elszégyelltem magam és befogtam a szám, a dokira koncentráltam inkább. 16:35-kor született meg a babám. Utólag minden megvilágosodott, hogy miért jött nehezen, miért mondta a doki, hogy "már csak fél bicepsznyi híja van" és összenéztek a műtőssel, aki ott állt végig két nővér kíséretében... a fiam keze a fején volt, szalutálva jött a világra! A dokibácsi azt mondta mikor varrt, hogy tudjak róla nagy a fájdalomküszöböm, mert ami lehet minden repedt, hüvelyfal, gát (hiába vágta), stb. Nincs összehasonlítási alapom, nekem csodálatos élmény volt így is, mikor kb. 2 óra múlva kérdezte anyukám, hogy akarok-e még gyereket, megdöbbenésére közöltem, hogy felőlem jöhet. :D Voltak utána komplikációk, de ez már a múlté, csak a szép emlékek maradtak! 1 éve szültem, de még ma is emlékszem milyen volt megpillantani a kisbabám. Mikor a maszatos, forró kis testét rámtették és végre belenézhettem a szemébe és köszönhettem a kisfiamnak! A legcsodálatosabb dolog a világon!

Gyors és könnyű szülést kívánok!

Rövid, gyors és nagyon fájdalmas.

Én mensi szerű görcsökre, meg jóslófájásokra készültem, hát nekem köze se volt hozzá.

Hajnaltájt ébredtem (2 hét túlhordással) borzalmas hasi fájdalomra, 2 órán keresztül folyamatosan hánytam és ment a hasam.

Mire hazaért a férjem a szolgálatból és beértünk a kórházba, addigra már 4 ujjnyi voltam. Fájdalomcsillapítás nincs is abban a kórházban, de ha lett volna, se látták értelmét, mert annyira előrehaladott volt a vajúdás.

Beöntésre már semmi szükség nem volt,teljesen kitisztultam még otthon.

A doki burkot repesztett, és összességében 5 óra alatt meg is született a fiam.

Nekem nagyon fájt, néha azt hittem, komolyan ott maradok a szülőágyon :)

Azóta is tisztán él bennem, de igyekszem nem gondolni rá, mert a kistesót várom most.

Én úgy vagyok vele, hogy ez a szenvedés és fájdalom elkerülhetetlen, más nem fogja megszülni helyettem, viszont ez az ára annak hogy utána gyönyörű, egészséges gyermekeim legyenek :)

JÓ!!!

első gyerek, első fájástól számítva 6 órán belül, teljes gátvédelem mellett. Csodálatos dolog volt, az egész akkora élmény minden kínnal együtt hogy csak na! Nem vagyok egy fejemet könnyen elvesztő típus, de volt hogy az ágyon fetrengtem a vajúdóban és csak annyit tudtam kinyögni: "Segítsenek, mert meghalok!" :))) "kissé" meglepő volt az a fájdalom.... de már nagyon várom a kövi szülésemet! :)