Hogyan teltek a korházban töltött napok? Minden érdekel! A babóval hogyan boldogultatok?

Szia!

Én nem rooming in-be voltam, a babákat 3 óránként hozták szoptatni, azon kivül semmi. 5-8-11-14-17-20 órakkor.

Semmit nem mutattak meg, egy csecsemős volt, aki minden kérdésünkre válaszolt, viszont van a kórháznak egy védőnője aki ott van a nappali órákban, na ő tőle lehet kérdezni. A szobatársak rendesek voltak, volt aki többször szült ( 8.gyerek jött!!! ) :))) / nem vicc / és volt aki úgy volt első babás mint Én. Jól jött a tapasztalt anyukák tanácsa, segitsége.6 ágyas szobában 6-an voltunk.

Megmondom őszintén Én hátfő délben szültem és szerdán már nagyon-nagyon haza akartam jönni :)))

Rá fogsz érezni mindenre, ne félj!!!

5 hós anyuka

Én Székesfehérváron szültem császárral, ezért az első két éjszaka nem volt velem a pici, csak 3 óránként hozták ki szoptatni. Napközben viszont már a szülés másnapján velem volt, de "le lehetett adni" a csecsemősöknél, ha pihenni szerettél volna (más kérdés,h. nem igazán lelkesedtek érte).

A szoptatásban kértem egyedül segítséget, de mivel mindig olyan durván és érzéketlenül rángatták bele a mellbimbómat a pici szájába,h. azt hittem leszakad, inkább a szobatársaimat kértem meg,h. segítsenek. Az első pelenkázásnál megkértem a csecsemős nővért,h. segítsen, de mivel 10 perc múlva se sikerült odaérnie, abban is a szobatársam segített. Nem mondanám,h. nekem bármi is ösztönösen ment volna... :) Az első önálló pelenkázásom eltartott vagy 10 percig, a pici visított, mint egy kismalac, de utána hamar belejöttem!

Saját tapasztalat alapján azt javaslom, inkább majd a szobatársaidtól kérdezz, de persze próbálkozz a nővéreknél, orvosoknál is, hátha Neked több szerencséd lesz!

Én 1 éve és 2 napja szültem. :) Egyedül voltam a szobában a babámmal éjjel-nappal. A szoptatásnál kicsit bénáztam, de ha már nagyon türelmetlen volt a babám és még mindig nem sikerült a szájába adnom a cicim, akkor szóltam a csecsemős nővérkéknek és ahogy tudtak, jöttek segíteni. Néhány nap alatt amúgy egész jól belejöttem! Este ők fürdették, átöltöztették, kiosztották a pelenkát. 1 hetet töltöttünk kórházban, mert nagyon rosszul voltam, kisebb komplikációk merültek fel, de a baba tartotta bennem az erőt. Szoptattam amikor csak ébren volt a babám, mert sárgaság miatt olyan aluszékony volt, hogy nem lehetett felébreszteni. :) A pelenkázást 1 nap alatt megtanultam. Bár akkor nagyon haza akartam jönni, sokszor eszembe jut, hogy tulajdonképpen nagyon jó dolgom volt... Egész nap babáztam, szoptattam, enni-inni kaptam, a nővérkék fürdették, öltöztették, nekem a világon semmire nem volt gondom. Nem kellett főzni, mosni, mosogatni, takarítani, stb. A nővérkék nagyon segítőkészek és kedvesek, aranyosak voltak, egy rossz szavam nincs egyikre sem!!! :D Minden nap jött látogató, elhalmoztak finomságokkal, amit csak szemem-szám megkívánt!

Te is fogod tudni, ne aggódj!!!

Boldog babavárást!

Szia! nekem volt időm mindent megtudakolni a kórházban mert 40. hetesen feküdtem be és 41+2 naposan szültem. Császárral lett, úgyhogy 1 napig nem kelhettem fel, de miután felkelhettem nagyon jól voltam és már aznap este én fürdettem a babát :) Le sem lehetett lőni, állandóan a csecsemős nővéreken lógtam és folyton kérdezősködtem, már biztos unták, de nem igazán érdekelt, a lényeg az volt, hogy mindent megtanuljak mire hazamegyünk. A szoptatásban nagyon sokat segítettek, megmutatták azt is hogyan kell fejni, én nagyon meg voltam velük elégedve. A szülész nők is rendesek voltak, mindig biztattak és kedvesen szóltak hozzám. Én a szobatársakkal is jól kijöttem, jókat beszélgettünk, tanácsokkal láttuk el egymást. Nekem kellemes emlék maradt a szülés utáni kórházi idő :)

Minden jót, szép szülést és egészséges babócát neked:) 6 hetes kisfiú anyukája

Szia!

6 hete szültem Szegeden az első babámat. 3 ágyasak itt a szobák, először két olyan szobatársam volt, akikkel egy órában szültünk, mindkettőnek a 2. babája volt. Tőlük kérdezgettem sokat.

Nekem a szoptatással volt gondom, kicsit elment az önbizalmam, mikor a szobatársam babája 60ml-t, az enyém 5ml-t szopizott, de mint kiderült az előző babájának tejtestvére volt, amúgy is rutinosabb volt, hamarr beindult a teje. Szerintem nézz videót, olvass utána, hogy hogyan kell helyesen szoptatni és minél többet próbálkozz vele, mert nem biztos hogy lesz idejük a nővéreknek megmutatni neked.

Az első pelusozás előtt megnéztem, a szobatársam hogyan csinálja, aztán és is megküzdöttem egy magzatszurkos pelussal 10 perc alatt:), közben folyt rólam a víz.

Akkor volt rossz, mikor új szobatársaim lettek, de nem a személyük miatt:) hanem mert eredetileg én is akkor mehettem volna haza mint a többiek, csak besárgult a babám így Xtra 2 napot töltöttünk be és csak 3 óránként hozták ki 1 fél órára... állandóan fejni jártam, hogy ne tápszert kapjon, mert néha nem bírtam felkelteni mikor kihozták, olyan aluszékony volt a sárgaság miatt. A férjem tartotta bennem a lelket, mert annyira jöttem volna már haza.

A kórház tiszta volt, a nővérek rendesek, csak baromi elfoglaltak, ami rossz, hogy nem lehet pihenni, mert állandóan jön megy vki, vizit, lázmérés, takarítás, ebédoztás, gyerekosztás, gyerek elvitel...

Hát hirtelen ennyi.

És hallgass nyugodtan az ösztöneidre, hordozd a babádat sokat és szeretgesd. Olyan jó látni, ahogy napról napra ügyesebbek, okosabbak!:D

Sok boldogságot!!!

Én is Székesfehérváron szültem. Első nap jött a kórházi védőnő és elhadart egy szöveget a szoptatásról, mintha könyvből olvasná. Ismerős is volt, mert a szülésfelkészítő tanfolyamon is ugyanazt mondta el. Hát, sokat nem segített. De azért szerencsére a szoptatással nem volt gondom, a babám már első nap is nagyon ügyes volt.

A pelenkázást is megmutatták első nap, habár az a mai eldobható pelusokkal nem nagy kunszt. A köldökfertőtlenítést is megmutatták. Az esti fürdetésen mondjuk kiakadtam. Annyi volt, hogy a legszebb álmából felébresztették a babámat, és betartották a fejét a csap alá. Popsi, hónalj, semmi, ahol esetleg érdemes lett volna megmosni.

A szobatársaimnak egyébként 2. babája volt mindegyiknek. Osztották az észt rendesen, hogy mit csináljak, mert az én babám nagyon sokat sírt, és hiába dajkáltam, vagy szoptattam, semmi sem segített. De aztán amikor az övék rákezdte, ők sem tudtak mint csinálni.