Mi a véleményetek arról, aki nem akar szülni, és lebeszéli az orvossal a császármetszést, holott semmilyen ellenjavallata nincs a természetes szülésnek?

Bocsi, csak a veszekedéseket igyekeztem átugorni, aztán lehet ezt sem olvastam el:)

Mindenesetre ez a rokonod nem százas, de gondolom nemcsak a szülés tekintetében, hanem egyéb dolgokban is lehetnek bogarai. Remélem nem szedik ki neki túl korán, mert ez igen veszélyes... Tehát a rokonoddal kapcsolatban teljesen ellene vagyok ennek a hülyeségnek...

szerintem meg a kérdezőnek ezt a konkrét esetet kellett volna felvázolnia, és a rokonával kapcsolatos érzelmeit kifejteni, nem pedig az miatt az idióta nő miatt mindenkiről, aki így szeretne szülni, véleményt alkotni, miszerint megveti, szánalmas stb.

Minden eset más és más, ha nem általánosítva írja meg, hogy MINDEN program császárral szülő nőről ez a véleménye, akkor valószínű a válaszadók nagy része egyetértene (mert amit a rokon csinál, az valóban túlzás), és nem alakult volna ki, a 'de ha ez miatt' 'de ha azért' válaszok többsége

Nem olvastam végig a hozzászólásokat de van egy két dologról véleményem amit igen.

Az, hogy egy császáros baba hátránnyal indul ezt én és szerintem más nő is aki ugyan így szült ki fogja kérni.

Utálom az olyan megnyílvánulásokat akár direkt akár véletlenül ami egy frissen szülni készülő első babás anyukát

Utolsó válaszoló vagyok véletlenül elküldtem a linket.

Szóval az, hogy ki miért akar császárt az az ő döntése amihez senkinek semmi köze.

Az én véleményem a császár egy szükséges rossz, ami ha kell akkor kell nincs mit tenni.

Sok esetben amikor már az első baba császáros volt akkor a nők igen is félnek a sima szüléstől. Én is most várom a második babámat és igen félek a spontán szüléstő. Viszont eüsként tudom, hogy abból talán gyorsabban regenerálódik az ember.

Betegesnek szerintem attól függ, hogy beteges lesz e, hogy mennyire engedi az anyuka a gyerekét ismerkedni a világgal. A lányom két éves és egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor volt beteg. Az, hogy a tej később indulna be? Az úgyszintén egyén dolga. Én kedden szültem és már szerda este láttam az előtejemet ahogy szopizott a lányom. Ergó már akkor elindult valami. Majdnem két éves volt amikor elhagyta magától minden féle lelki törés nélkül.

Nekem erről az a véleményem, ha valaki mellre teszi annyiszor és akkor a babát és addig ameddig ő szeretné akkor nem lesz ebből gond.

A fejlődés is inkább attól függ, hogy a család mennyit fejlődik, hogy mennyit tanul a szüleitől és milyen vérmérsékletű.

Az a baj a statisztikákkal, hogy csak azt fogja mutatni amit akarnak nem adnak reális képet.

Szerintem van mozgásában elkésve vagy a fejlődésben elkésve olyan gyerek is jócskán aki spontán született.

Lemaradva ez egy olyan érdekes dolog. Mindig mindenből nem lehet egyformán teljesíteni. Viszont az a gyerek aki mozgásában van elmaradva lehet, hogy a kis elméje fejlődik nagyon vagy épp fordítva.

Legyen azoknak igaza, akik azt mondják, senkinek semmi köze ahhoz, ki hogyan szül.

Engem már csak az érdekel, a kérdező által bemutatott kismama gyerekének a következőkben, netán egész életében még miről kell lemondania az anyja kényelme érdekében? Mert ha ez már itt a szüléssel kezdődik, mert nem akar nyáron terhes lenni... gondolt volna előbb arra, hogy ne nyárra legyen terhes, és már bocs, de dugaszolta volna be magát addig. Itt nem más áll a háttérben ,mint ostobaság és önzőség.

Én sem akartam terhes lenni nyáron, mégis úgy alakult, ráadásul házfelújítások miatt még ezerszer rosszabb is volt, sem szülni nem akartam, mégis kibírtam mindegyiket, még élek és jól vagyok. Ennyit mindenkinek ki lehet bírni, ha nem vállalja, ne akarjon anya lenni. Ennyi.

Én alapvetően azt nem értem, miért gondolják azt a nők, hogy a császármetszés az valami rózsaszínű álom, amiből felébrednek, és már túl is vannak az egészen.

A szobatársam császárral szült, számára nem volt más megoldás. Először is nem sikerült túl jól az érzéstelenítés, így végig érezte, hogy a hasában turkálnak. Azt mondta, olyan volt, mintha élve boncolták volna. Utána egy napig nem kelhetett fel, mindenhol csövek lógtak belőle. Amikor meg kivették a katétereket, elvárták, hogy egyedül kelljen fel a hatalmas műtéti sebbel. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire fájdalmas dolog, és hogy ilyenkor érződik, mennyire kell a hasizom minden mozdulathoz. Napokig alig bírt kimenni a vécére. Aztán meg hosszabb gyógyulási idő, varratszedés, hegek! Most komolyan valaki azt gondolja, hogy ez kényelmesebb, könnyebb???