Mi a véleményetek arról, aki nem akar szülni, és lebeszéli az orvossal a császármetszést, holott semmilyen ellenjavallata nincs a természetes szülésnek?

kedves 30as válaszoló!

nagyon jól megválaszoltad ezt a kérdést.

én röviden és csúnyán válaszoltam,mert felbosszantott a kérdező hozzáállása.

de amit írtál,én teljesen egyet értek!!

én szültem már simán és császárral is(toxémia miatt). senki ne merjen senki kritizálni azért h h szül és h miért éppen úgy!

egyébként engem az első szülésem rettenetesen megviselt..a császár utána már kevésbé..

29-es válaszoló vagyok, látom a tolerancia bajnokai beindultak, már 34%-os vagyok, éljen a lepontozás. Nem értem, hogy miért nem lehet az embernek véleménye....

Egyébként a 30-as válaszoló korrekt választ adott, legalább megmagyarázta, hogy ő miért gondolja úgy, ahogy. Értem én is egy pszichés dolgot, de azt gondolom, hogy aki valamilyen okból nem kiegyensúlyozott, vagy pszichés okok miatt nem akar szülni, stb, az mielőtt gyereket vállal, szedje össze magát, vagy kezeltesse ki, mert aki a szüléstől így retteg, meg ódzkodik (ilyen-olyan indokkal), az majd szülés után, amikor a picurt el kell látni és leköti az embert a nap 24 órájában, mit fog csinálni? Mert az sem egy kényelmi állapot (megkockáztatom, sokszor kényelmetlenebb éjjel felkelni egy hasfájós babához, mint nyáron melegben pocakot hordani - ez saját tapasztalat) és akkor majd jön a depresszió? Vagy körbeugráltatja magát a rokonsággal, vagy sajnáltatja majd magát? Én ezért mondom, hogy a gyerekvállaláshoz fel kell nőni...

Hát jól esik, ha hasznos volt a válaszom.

Abban természetesen igazad van, hogy egy ilyen problémát érdemes szülés előtt elrendezni és tisztába tenni, de ha már így van, akkor már talán most kell lépni a kezelés irányába, hiszen ha még korai a terhesség, akár egészen szép eredményt is el lehet érni végéig. Egyébként valóban tény, hogy ha nagyon nem akarja, akkor akkor is császármetszés lesz, ha nem vállalja az orvos, de egy beindult szülésnél az ilyen pszichés ellenállás már sokkal-sokkal több veszélyt rejt magában.

Korábbi válaszadó vagyok, 30-as kapcsán pár gondolatot hozzá fűznék. (Idézek tőle, így egyszerűbb)

2. Mi is áll általában a látszólag ok nélküli császármetszések mögött? Valamilyen olyan fóbia, olyan félelem, amely egy nő számára adott esetben nem teszi lehetővé azt, hogy természetes úton szüljön.

Igen, vannak ilyen esetek, bár Kérdező pont nem ilyen esetre célzott. Amikor valaki kifejezetten kényelmi okokra hivatkozva kéri a császárt, ott nem hinném, hogy ilyen erős lenne a pszichikai nyomás, főként ha még emlegeti is, hogy ez csak pénz kérdése (egyébként sajnos tényleg csak az).

3. Mi a következménye annak, ha ennek ellenére mégis így kell szülnie? Életre szóló nyomot hagyhat a gyermekével való kapcsolatában, komolyan prediszponálja a szülés utáni depresszió kialakulását, neuroendokrin okokból pedig laktációs gondokhoz, és azok minden szövődményéhez vezethet.

Sajnos ez az állapot bárkinél bekövetkezhet, és nem hiszem, hogy ettől függne. Elég hozzá annyi, hogy pl. nem elégedett a testével az anya, és ezt a "gyereknek tulajdonítja". És teljesen mindegy, hogy milyen úton szült.

Sőt, el tudom képzelni azt is, hogy egy anya, aki pszichés okokból császárt szeretne, de az orvos nem engedi, és sikerül hüvelyi úton megszülnie, utána jobban "megépül", mert "mégis képes volt" arra, amiről nem gondolta volna.

4. Van-e értelme olyan esetben nemet mondani a császármetszésre, amikor az orvos azt látja, hogy a kismama pszichés státusza alapján a műtét indokolt? Nincs.

Ezzel maximálisan egyet értek, csak azt nem tudom, mennyire könnyű azt meghatározni, hogy ki pszichés eset, és ki nem, mert a határvonal meghúzása nehézkes.

Nekem anyukám belehalt mikor engem szült, természetes úton, megrepedt a méhe és belső vérzése volt - nem tudták sajnos megmenteni.

Aztán a nővérem szült, második baba volt, közel 3 napig hagyták vajúdni majd egy orvosi műhibának köszönhetően majdnem meghalt ő is és a baba is, 2 percen múlt az életük.

A barátnőm kisbabája megakadt a szülőcsatornában és oxigénhiány miatt károsodott az agya majd 2 hetes korában meghalt.

Engem ezek olyan szinten megráztak hogy még a teherbeesés előtt közöltem a nőgyógyászommal hogy ezekből kifolyólag nálam csak is a császár jöhet szóba - tudom, hogy annak is van kockázata, de biztosan kikészültem volna lelkileg ha végig azon rettegek a terhesség és a szülés ideje alatt is hogy Istenem, mi fog most velem történni?

Sajnálom ha felfordul a gyomrod, valószínűleg azért, mert még nem volt semmilyen negatív tapasztalatod e téren, de kívánom hogy ne is legyen és remélem egyszer majd megkomolyodsz annyira hogy nem a programozott császármetszéssel szülő nőktől fog felfordulni a gyomrod!