Jobb egy apás szülés? Milyen véleménye volt a párotoknak a szülésről?

Én nem szerettem volna túlzottan, hogy bejöjjön, de ő ragaszkodott hozzá. És ezért örökre hálás leszek neki, vele sokkal könnyebb volt, mintha nem lett volna ott. Biztonságot adott, megnyugtató volt, és fizikailag is sokat segített (tartani, itatni).

Semmi rossz érzése nem maradt attól, amit látott, azt mondja, még jobban tisztel és szeret azért, amiért érte és a gyerekéért ennyit szenvedtem és ennyit adtam.

Első válaszoló vagyok, és itt a pasim véleménye:

"Amikor megszületett, nagyon közel voltam a síráshoz. De nem sírtam aztán, mert helyt kellett állni."

Azt mondta már korábban is, hogy sokszor elfogta az érzés, hogy ő nem bírja tovább, sírni fog (nagyon nehéz és hosszú szülésem volt), de tartani akarta bennem a lelket és ezért nem hagyta el magát. Amikor kibukkant a babánk, akkor még közel sem volt vége sajnos a herce-hurcának és ezért akkor sem engedte el még magát.

De az azt követő napokban azért volt néha könnyezés részéről is :)

12:59 vagyok

Az én párom elég morcos ember, mikor megszületett a fiunk akkor nem emlékszem, hogy sírt volna. Szombaton lesz 1 éves a nagylegény, a párom átlagban kétnaponta sír valamin... hol azon, hogy milyen szépen alszik, hol azon, hogy milyen szépen nevet, hol azon, hogy de jó hogy van nekünk... szóval mindenen. :) Ilyenkor mindig elmondja, hogy mennyire szeret és sosem fogja tudni meghálálni, hogy megajándékoztam egy gyermekkel! Mesélte már, hogy a munkahelyén, buszon, bárhol van, eszébe jut a kicsink mosolya, valami kis mozdulata, vagy hogy hogy tud a nyakába csimpaszkodni és már érzi, hogy könny szökik a szemébe. Bizony-bizony, a szülés nagyon nagy dolog, ha két ember éli át, mindkettőnek nagy élmény, akkor csak összekovácsolni tud! Persze van akinél ez másképp alakul, de a párom szerint nincs az a dolog, pénz a világon, amiért elhagyna minket, vagy elfordulna a gyermekétől...

Persze az is édes, mikor a "kemény" apukák a szülőszoba előtt tipegnek-topognak falfehéren, hogy vajon az asszonyka hogy van, milyen lesz a baba és mikor a remegő kezükkel olyan esetlenül megfogják végre a gyermeküket... Csodálatos pillanatok, bárhogy is alakuljon az élet!

Nagyon szép szülést kívánok nektek is!

Van olyan pasi, aki nem elég érett hozzá. De ha ő szeretné, akkor ő biztos az. Hallottam pár esetet, amikor válás lett a vége, de szerintem nem emiatt, hanem ott más is lehetett a baj.

Én először nem akartam, mondván, nehogy megundorodjon tőlem. De aztán úgy féltem, hogy inkább behívtam. Nekem nagyon jó volt, hogy ott volt. Tartotta a hátam, adott nekem inni, törölgette a homlokom, fogta a kezem. Azóta is emlegeti, hogy milyen jól viseltem, nagyon tisztel érte. Igaz, azt is mondogatja, hogy látott dolgokat, amikre nem lett volna kíváncsi, de ez ezzel jár. Ő nem undorodott meg.

Most várom a másodikat, és már előre parázok, hogy mi van, ha nem tud velem bejönni? (Gond, hogy addig hova tesszük a nagyobbat.)