Más is van úgy, , hogy nem tudja, , hogy császármetszéssel kellett szülnie?

Kedves utolsó, vsz. azért pontoztak le, mert totál empátiátlan, nem hasznos választ adtál, nem?

Igenis van, akinek fontos, hogy hüvelyileg szüljön. Attól, hogy ennek okát nem érted, még nem kell a kérdezőt vagy mást leosztani, meg önsajnáltatással, stb. vádolni.

Nekem is ikres császárom volt, és veled ellentétben nagyon bántott, hogy így alakult. Most, a harmadikat várva igenis bízom abban, hogy összejön a normál szülés. BÚÉK! :)

Pszichológusként rengeteg nővel találkozom, akinek nehézséget okoz az ezzel való megküzdés. Nekem sem volt könnyű az én császáromat feldolgozni, akármennyire is boldog voltam, hogy ez a módszer megmentette a mi picink életét. Nehéz volt, igen, pedig én nem vagyok egy szülésélmény nélkül nem élet az élet típusú nő. A férjem orvos, ő pl. sokat segített abban, hogy elfogadjam, hogy így alakult az élet. De igen, bocsásd meg, nekem rossz érzés látni a babámról készült első képeket, az egyiken a férjem fogja (persze ez szuper), másikon viszont egy csecsemős nővér - és picit összeszorul a szívem, ha ezt látom.

A válaszodat azért pontozták le, mert lekezelő és ellenséges volt, a hangneme viszont nekem nem egyértelműen egyezik a tartalmával, ezen érdemes volna elgondolkoznod.

Boldog, nagyon szép új évet mindenkinek.

Én is így voltam, már csak a kitolás volt hátra..3 és fél napig vajúdtam előtte, egy világ omlott össze bennem, hogy ennyit küzdöttem a semmiért. Viszont így utólag azt mondom, hogy együtt küzdöttünk a babával, ő is kis harcos lett,most is nagyon kitartó gyerkőc.Nem mondom, hogy csak ezért:-)) Sok idő kellett mire feldolgoztam, hamarosan megszületik a második, már nincsenek illúzióim, szinte biztosra veszem, hogy császár lesz megint. Remélem ezt már könnyebben feldolgozom.

Érdekes, hogy neked már van második baba, és mégis az első szülés élménye ilyen erősen benned él? A második szülést könnyebben fel tudtad dolgozni? Remélem túl jutsz majd ezen, és a gyermekek kárpótolnak mindenért!!