Kivel tortent mar meg ilyen szornyuseg? Es mit tudtok, mi okozta?

Ja tudod mi jutott még eszembe. A vitaminokről meg az egészséges táplálkozásról. Az hogy a párom huga is ezt csinalta, vitamin erre vitamin arra.

Az én véleményem az hogy mostanában teledumálják a terhes nők fejét, hogy ezt erre szedd azt meg arra. Persze elhiszem hogy mindegyik hasznos vmennyire. De a kérdés az hogy mindenkinek az e, hiszen minden ember más. Lehet hogy egy kicsit sok dr houset nézek, de abba is a legkisebb dolgok vezetnek a legszörnyübb betegségekhez. Nemtom mennyi a valoságalabja a sorozatnak, meg azt se hogy nézed e. De én abba láttam hogy az egyik csaj pl azért halt meg, mert bevett vmilyen gyogyszert megfázásra. A részletekre már nem emlékszem...

Én semmiben nem változtam meg a terhesség alatt, bagóztam azt ettem amit akartam.

Annyi mindent mondanak, már el se lehet dönteni hogy melyik elvet kövesd.

Rettenetesen sajnálom, ami veletek történt!

Pont a terhességem vége felé jártam, amikor hallottam anyósom egyik munkatársáról, akinek a 8. hónapban meghalt a babája. Megmondom őszintén, ismeretlenül is megsirattam, ahogy most Titeket is!

Csak annyit tudok mondani: legyél nagyon erős, még ha nagyon nehéz is.

Nekem az orvos 1 év várakozási időt mondott a következő próbálkozásig.

Kívánom, hogy minél hamarabb elteljen 1-1,5 év és sikerüljön teherbe esned és problémamentesen megszülni egy gyönyörű, egészséges kisbabát!

Velünk is ez történt, alig 2 hete. 33. hetesen veszítettem el a kislányomat.. Pontosan ugyanúgy történt velem, mint Veled! Nekem ráadásul normál módon kellett megszülnöm Őt, nem kívánom ezt a fájdalmat senkinek! (az elveszítés miatti fájdalomra gondolok, nem a szülésire, mert egy anya szerintem mindent kibír) A boncolási eredmény sem mutatott ki semmit.. Teljesen össze vagyok omolva, és csak a miérteken jár az agyam egész nap..

Mi van Veled azóta, hogy alakul az életed??

Az Irországi kismamának /is/irok,hogy sajnos a fájdalmad nem fog elmulni,de enyhülni fog,ahogy mulik az idö!Ezt most te sem fogod megérteni,mint ahogy én sem értettem annak idején,mert csak sirtam,és sirtam,üvöltöztem,kinlodtam,napokig nem szolaltam meg,volt minden,amit nem is gondoltam,

5 honappal késöbb ujra babát vártam,de az érzés csak enyhült,tompult,de megmaradt

Ö hamarabb született 5 héttel,és Ö is egészséges volt,ahogy az elözö babám is,mert a boncolás szerint az volt,a méhlepényem vált le,de nem a szokványos modon,én belülre véreztem,majdnem ottmaradtam én is

Azota már másfél éves a kicsi lányunk!Kiváncsi lennék,h a kérdezövel mi történt azota,Neked,Kedves Irországi anyuka meg sok sok eröt kivánok,és ha esetleg tudok segiteni,mint sorstárs,nyugodtan irhatsz!