Miért akarják elfelejteni?

Hát figyelj. A szülés nálam egyetlen nap volt az életemből. De azok a pillanatok, amikkel kislányom megajándékoz, akár sokkal többet is vállalnék vajúdó nőként :) mellesleg tinédzser koromban 5 kemon vettem részt. Az egy évi szenvedés volt, nem beszélve arról, hogy utána mennyi ideig tartott, hogy úgy nézzek ki, mint kemo előtt. Inkább szülök mindennap, minthogy újra bevállaljam! De persze ki hogy éli meg. Nekem szerencsére magas a fájdalomtűrő küszöböm, így talán annyival jobban bírtam a szülést.

Mert minden a szerencsén múlik... 12 óra teljes bizonytalanság hogy mi fog történni és hogy van a baba meddig fog tartani és mind ez sűrűsödő fájdalmak között.Fejcsóváló dokik , leeső szívhang ,konzultáció, rohanás, toló fájások Vákuummal húzták ,haspréssel nyomták én meg igyekeztem bele adni mindent ....egyszer csak jött a más tudat állapot ,én úgy éreztem feladtam lesz ami lesz , de nem mert ekkor bújt ki.Ezt korábban olvatam hogy van ilyen pszichés rész de nem hittem benne,illetve ott teljesen másképp érzékeltem. Homályos lett minden ,olyan messzi ,és nem fájt a dolog ,olyan minden mindegy nem rajtam múlik többé ... és hiába voltam agyban erős ,ez eluralkodott rajtam .De ez a szervezet védekző rendszere volt a más tudat állapot ! Én vágyom a következőre ,mert úgy érzem annyival könnyebb lesz hogy már tudom mi után mi jön és hogy lehetne jobb.