Kismamák! Titeket nem idegesít, hogy aki már szült körülöttetek (akár 30 éve is) mindenki azt gondolja, hogy minden csak úgy lehet, ahogy velük történt?

De nagyon idegesítettek a beszólások,hogy az én időmben(ez lehet 15-de lehet akár csak 2éve is)így meg úgy volt....én mindenkit meghallgatok,azon ne múljon,de szelektálok,hogy mit is fogadok meg.Pl kaptam olyan tanácsot,hogy sokat csuklik a babám,húzzam meg a nyelvét...a babátlanok meg kiakasztottak:biztosan jól fogod,nem fáj neki? vagy amikor még csak pocakos voltam,jöttek a rokonok,nem akarsz egy kicsit gyakorolni,kicserélheted a pelust-na hagyjanak,elég időm lesz a sajátomon gyakorolni.volt,hogy vizes/zsíros a tejem,vagy igyak sok tejet,de ne igyak mert allergiás lesz a kicsi....sokat babusgassam,de ne is,mert el lesz kapatva(1hónaposan)....

azóta is gyakran kérdek több embertől is ugyanazt és megpróbálom kitalálni nekünk mi is lenne a legjobb.

most az aktuális,hogy közel 10hónapos fiam már egyen igyon mindent-tejet is,a másik véglet,meg tömjem tápszerrel mert már nem szopik.

Egyszerűen úgy érzem hogy ez az anyaság velejárója.Bár szerintem minden területen vannak ilyen "beszólások" csak azokra nem figyelünk ennyire.

Hú, hát én a császáros szülésem másnapján, -ha bárki ezzel a szöveggel jött volna-, hogy nem is nő/anya aki így szül, én úgy vertem volna szájba, hogy az összes foga kihullik. A simán szülők másnap ott futkároztak, cseverésztek az ebédlőben, én meg örültem, hogy nem csinálok magam alá a fájdalomtól és napokig derékszögben tudtam csak mászkálni, pedig nagyon igyekeztem és nem vagyok egy panaszkodós fajta sem.

Engem azzal idegesített egy okos rokon,hogy dörzsölgetni kell jóelőre a mellbimbódat, mert edzeni kell. Aztán meg, hogy krémezni, jó vastagon.(persze, hogy jól felázzon...)

A fiam keresztanyja meg azt mondta, hogy ne emeljem fel a kezem, mert a gyerek nyakára rátekeredik a köldökzsinór.(nem tudom, ő hogy mosott akkor hajat egyébként)

rengeteg a hülyeség...:-)

Nekem egy (mostmár volt) kolléganőm ilyen. Megkérdi hogy vagyok, majd amikor közlöm vele, hogy köszönöm jól, teljesen rendben van minden, mintha kitörne a gát, és onnantól kapom a tanácsokat. Oké, jót akar, de én már megőrülök, hogy nem tud úgy kommunikálni velem, hogy ne osztana valami kis "egypercest".

Nem kértem tanácsot, mégis: így csináld, ezt edd, így feküdj, menj rendszeresen pisilni (mintha amúgy nem mennék) stb stb

Hát mélyen együttérzek. Sajnos nem tudom szoptatni az 1 hónapos babámat, és mindenkitől azt hallom, hogy " jaj de kár, pedig annyira jó lenne neki az anyatej " ( mintha én tehetnék róla, hogy nincs. Vigyázzak,hogy hogyan fogom a gyereket, tegyem pólyába... Kikészítenek!!!

És amikor megkérdik, milyen volt a szülés,és elmesélem, hogy milyen szörnyű és fájdalmas vot, mi a válasz? Az övék biztos jobban fájt...

Szerintem tanuld meg elengedni a füled mellett, én is ezt teszem...