Hanyadik héten szültetek? Hány gramm volt a babátok, és hány cm? Hány órát vajjúdtatok? Mit éreztetek az első pillanatban mikor megláttátok a babát? És ha apa bent volt, mit láttatok apa arcán mikor először megpillantotta a kis manóját?

Sürgősségi császár

1 fájásom volt, nem vajúdtam, viszont fertőzést kaptam, ezért kellett SOS kivenni

39+5 hét

3640 gr, 55 cm, kisfiú

apa bent volt

csak egy pillanatra láttam, és nagyon kába is voltam, inkább apa babázott

nagyon friss az élmény

1 hete született a kisfiam

indítani kellett pont mint a lányommal éretlen méhszáj és túlhordás miatt a 41 héten.

bementem egyik nap reggel és másnap hajnalra lett meg a baba csak,várni kellett hogy táguljak és nem siettünk amúgyse sehova.. kaptam EDÁt ami megváltás volt mert nem bírtam volna ki nélküle így csak az utolsó 2óra volt nagyon fájdalmas,amikor megláttam nem is tudom mit éreztem,rám tették de tényleg nem is tudom..örültem hogy túl voltam a fájdalmon..és sajna apa nem volt ott a szülésnél,.de amikor meglátta fel is vette egyből és közölte hogy : -apja fia

:) könnyű szülést

bocsi, szóval 3620 gramm 61 centivel született.

(41 + 1 napon.) és pontosabban 14-én hajnali 4: 55 kor.

előző voltam.

sajnálom nem tudok írni úgy tünik.

51 centi, nem 61.. :D

Nem vajúdhattam, mert farfekvés miatt császároztak. Fájásom volt, a gép jelezte, de én nem éreztem.

40+6ra született a kislányunk 3590gr, és 47cm volt. Egy pillanatra odatették az arcomhoz, adhattam egy puszit neki. Azt éreztem, hogy végre itt van, akire ennyit vártunk, és szerencsére egészséges! Nem lehetett bent a férjem. :(

1. : kislány, 36+0 született, 2210 grammal és 48 centivel. Reggel 8-kor még totál zárt voltam 5 perces fájásokkal, 10.40-kor megvolt a gyerek, nem repedtem, nem vágtak, hüvelyi úton született. Számomra nagyon gyors volt és kevésbé fájdalmas mint amire számítottam. Apa nem volt bent, mikor kint megmutatták neki állítólag úgy potyogtak a könnyei, mint a záporeső, sajna én ezt nem láttam, a szétszakadt lepényt kotorták ki éppen belőlem... (ez sokkal rosszabb volt mint maga a szülés). Hogy én mit éreztem...?!?! Huhh, rengeteg minden futott át rajtam abban a pillanatban: hogy végre itt van akit annyira vártam és akiért annyit aggódtam, hogy itt az én kis csodababám (életmentő műtétem volt 14 hetesen, ezért csoda hogy megmaradt és csoda hogy ki tudtam hordani, csoda volt hogy a progi császár helyett ilyen könnyen és problémamentesen megszületett), egymás szemébe néztünk és én TUDTAM, hogy minden rendben van vele, hogy a magzati trauma a rengeteg stressz és gyógyszer nem ártott neki, TUDTAM, hogy tökéletesen egészséges és 100000%-osan OK vele minden. Határtalanul megkönynebbültem, rettentő boldog voltam és mindenféle marhaságot motyogtam neki, hogy mennyire vártam és mennyire örülök hogy végre itt van, hogy szeretem....

2 babánál: 39+1 született, 3500 gr és 56 cm. Vele megszenvedtünk, mert rá volt tekeredve a zsinór és akárhogy nyomtam mindig visszarántotta, végül leszakítottuk a lepényt és így kiszabadult szegénykém (összesen 1,5 óra volt a szülés még így is a ki-be liftezéssel együtt). Szegény kicsikém össze-vissza volt nyomorodva, lilulva, a szeme bevérzett, a füle bele volt gyűrődve a hallójáratba... megszenvedett mire kijutott. Határtalanul büszke voltam rá, hogy sikerült neki, és hálás, hogy megúszta minden baj nélkül a kalandot. És ahogy a csúf kis manóarcából rámbámult azokkal a hihetetlenül gyönyörű kék szemivel, hát azonnal elrabolta a szívemet az én kicsi hercegem :) Apa bent volt, de kevésbé rá figyeltem, inkább az irtózatos fájdalom kötött le, aztán a fiam. Fotózott meg szenvedett hogy ne ájuljon el, de nem volt különösebben hűde meghatódva szerintem, az ő szívében akkor még csak a kis tündérhercegnőjének volt hely... (azóta albérletet kapott a kis tökmarci is). :)

Én 37 hetesen 170/110-es vérnyomással kórházba kerültem. Semmit nem csináltak velem, kaptam 3*1 dopegyt-et és mérték napi 3x a vérnyomásom. Hajnalban (4 és 5 között) pedig felkeltettek NST-re.

Épp csak betöltöttük a 38. hetet, mikor éjszaka 11 körül fájások voltak, de nem tudtam mik ezek, nem volt se jóslóm, se lent a pocakom, se a nyákdugóm nem távozott. Csak fájtam, fájtam a zuhany alatt, fájtam az ágyban, fájtam a folyosón a lócán. Majd megkerestem az ügyeletes nővért, ő rám sem nézett, visszaparancsolt a szobámba. Visszamentem, de 5 perc nem telt bele kint voltam, mert fájtam, kiültem megint a folyosóra. Mire jött a másik nővérke a fiatalabbik, ő kérdezte, mi a baj, elmondtam neki. Elhívott magával a vizsgálóba és lehívta a szülészetről az ügyeletes dokit, ő megvizsgált és közölte szülünk, 1 cm-re vagyok tág. Nővérkével elmentünk a cuccomért és fellifteztünk a 4-re a szülészetre. Mire felértünk 4 cm-re tág voltam.

Időközben én felhívtam a férjem, ő bejött. Majd fájás gyengeségeim voltak, erre kaptam oxitocint, edát nem, mert a doki azt mondta arra nincs már idő. 3 órára lett meg a lányunk, mindennel együtt. Spontán gyors szülés volt. 3300 gramm és 54 centivel született, teljesen egészségesen. Az apja nagyon meg volt hatódva.

Könnyű szülést neked.