Császárnál is bent lehet az apuka? Nálatok bent volt? Hogy éltétek meg? MESÉLNÉTEK POZITÍV CSÁSZÁROS SZTORIKAT! Kicsit félek tőle.31hkm

Na eszembe jutott egy sztori: egyik cimbi mesélte, hogy ő is ott lehetett a paraván mögött, mikor a nejét császározták, és kicsit kihajolt, hogy lejjebb nézzen. Erre az orvos erélyesen rászólt: apuka ne kukucskáljon, mert még eltanul valami mesterfogást! :D

Nyolcadik voltam

A SOTE I-en császároztak mindkétszer, a férjem bent lehetett. (Kórházfüggő, hogy bent lehet-e.)

Nekem abszolút pozitív élmény, olyannyira, hogy amikor a második gyereket vártam, titokban azt reméltem, hogy megint császár lesz, mert annál legalább tudom, mire számítsak. :-) Az első előtt én is paráztam rendesen.

Az elsőnél az érzéstelenítő injekciót meg sem éreztem, a másodiknál az volt a legkellemetlenebb az egészben, de azért bőven elviselhető. A műtétből semmit sem éreztem, kivéve valami érdekes taszigáló érzést a hasamnál. A legdurvább az volt, hogy nem éreztem a lábamat, láttam, hogy ott van, de mint egy fadarab... :-)

A műtét után a császáros őrzőben szundikáltam, néha megnézték, megnyomkodták a seb környékét, ez kellemtlen volt, de csak pár alkalommal vizsgálták. Az első felkelés sem volt egyszerű, jókat mulattunk egymáson, mi, császáros anyukák :-)) Az ezt követő pár napban kicsit nehezebben mozogtam, és köhögni kellemetlen volt, de pl. a harmadik napon már törökülésben szoptattam a fiamat. :-)

Szia!Két minden tekintetben pozitív,programozott császárom volt!Nekem előzetes nagy méh műtét miatt volt rá szükség,tehát évekkel azelőtt tudtam,feldolgoztam és fizikailag és mentálisan "csak"császáros szülésre kellett felkészülnöm.

Apuka mindkétszer velem volt az előkészítésnél,infúziók lecsöpögésénél.A műtőbe viszont nem jöhetett be de az üvegajtó mögött állhatott(ha oldalra fordítottam a fejem szemezni tudtunk :) )a körém álló személyzettől semmi kellemetlent nem látott azt viszont igen mikor kiemelték a babákat.Ő rögtön kézbe kapta :) fotózták,majd mehetett a fürdetésre ellátásra is!(ja egy szia anya,én vagyok a fiacskád-puszira az én arcomhoz is odatették!)Mivel ez kb 10 percnél történik,a maradék 30-ban ezzel az élménnyel vagy elfoglalva!

A spinális érzéstelenítéstől rettegtem,de nem rosszabb egy sima szuritól,és nagyon érdekes élmény ahogy teljesen éberen,műtenek és a fájdalom érzet tényleg teljesen ki van iktatva!A műtét alatt előtt és után is nagyon nagyon kedves normális személyzet volt,poénkodtak,bátorítottak,segítettek sokat!

Az első 12 órában(ez az idő kórház függő)nem lehet felkelni fejet felemelni(ez fontos,az érzéstelenítés szövődménye lehet a több hétig tartó "brutál"-fejfájás)!Az anesztes orvostól kaptam azt a tippet(és valóban)hogy a műtét után meg kell inni egy jó erős kávét,vagy cólát(igen,a szénsav és a koffein miatt)hamarabb helyre billen a folyadék háztartás a szervezetben!;) Az első felkelés kegyetlen,ráébredsz hogy mi mindenre használod a hasizmod :D de nem szabad megijedni,mert tényleg minden egyes felkelés jobb és könnyebb!(a korábbi műtétnél ugyanígy de ott nincs ajándék :) hidd el a baba inspirálni fog arra hogy elfelejtsd a fájdalmat,vagyis inkább urald!Szenvedni nem hagynak,fájdalom csillapítást nyugodtan kérhetsz az elején!Bababarát kórházban voltam tehát rögtön velem voltak,de az első nap rengeteget segítettek a csecsemős nővérek,a felkelés után pedig már nekem is ment és én akartam mindent csinálni a babám körül!A második nap mindkétszer(ez viszonylag hamar császárnál)belövellt a tejem és egyiküket 20,másikukat 22 hónapig szoptattam.A hegem gyönyörű,a varratszedést nem is érzed,és az ötödik nap mehettünk is haza!

Nekem az egészben ha ki kellene emelnem hogy mi volt a legrosszabb,hát akkor azok az oxitocin szurik,amiket a méh összehúzására adnak a császárosoknak.A kis fájások nem vészesek ami az összehúzódástól jelentkezik,de azok a nyamvadt kis inyekciók....olyan voltam mint egy kisgyerek...olyan kis csípős...hát minden bajom volt tőle :D (azért hős voltam,tűrtem,de belül szaladtam a nővérke elől :D!)

Bocs hogy regényt írtam,természetes hogy félsz az ismeretlen érzésektől,de hidd el hogy neked is minden rendben megy,és életed egyik legmeghatározóbb pozitív élménye lesz!Drukk,drukk!

Az első gyermekem SOS császárral született, és ott volt velem a férjem, persze a fejemnél, látni nem látott semmit, csak hallott. :)

A másodiknál a vajúdás alatt velem volt, végül sajnos ismét császár lett belőle, ott nem engedték be a műtőbe! Két különböző kórház, szerintem kórháza válogatja!

Nem kell félned, az sem biztos, hogy császármetszéssel fogsz szülni, még simán befordulhat! Sok sikert! :)