Nem felháborító?! Egyes anyák megszülik otthon gyereküket/direkt/ és azt hiszik jól cselekedtek.

Szerintem senki sem szeret kórházba menni (persze a hipochondereket kivéve), de ha egyszer ott adottak azok a feltételek, amik egy ESETLEGES komplikációnál életmentőek LEHETNEK, akkor nem kérdés, hogy bemegyek és akár összeszorított foggal is, de kibírom azt a pár napot.

Igazából nem értem az egészet.

A biztonsági öv használata sem azért kötelező az autóban, mert tuti, hogy beléd jönnek és azzal tuti, hogy túléled, hanem egy ESETLEGES balesetnél nem enged kirepülni az autóból. De mondhatnám a gyerekülést is, mert az is kb. ilyen vitatéma szokott lenni.

Én úgy gondolom, hogy ha egyszer már van lehetőség rá, akkor minél nagyobb esélyt szeretnék a túlélésre, de persze még viszonylag ésszerű határokon belül. Most itt a túlzásokra céloztam, pl. 1 millás szülés magánkórházban, vagy a 200ezres gyerekülés, hiszen ezektől már nyilvánvalóan nem lesz nagyobb a túlélés esélye, csak a külsőségek jobbak.

kérdeznék egyet ha lehet....mi volt az oka annak hogy leesett a baba szívhangja?miért kellett oxitocin?

halkan jegyzem meg hogy nagyon sok klinikai körülmények között felmerülő probléma otthonszülés esetén egyszerűen nem fordul elő....

nem,én nem szültem otthon, valószínűleg nem is fogok.mindhárom gyerekem egy klinikán született meg olyan orvosnál akivel maximálisan elégedett vagyok,tehát nem ""hazabeszélek"

egyszerűen csak fel vagyok háborodva nagyon sok szülő nő felfogásán tehát kérdésedre válaszolva,igen,felháboritó!nagyon felháboritó! a bejegyzésed minden szava az!!!

a blogra valószinüleg otthonszüléssel kapcsolatos oldalon találtál rá vagy olyan facebook megosztás kapcsán amit otthonszülők vagy velük szimpatizálók inditottak,nagyon kevés az esélye annak hogy épen most ép ennél a bejegyzésnél bukkantál ép arra a naplóra...

ha nem értesz egyszerüen ne olvasd!

egyetlen otthon szülő édesanyától sem hallottam még hogy mindenkinek otthon kellene szülni..."csupán" arról van szó hogy legyen szabad választási lehetősége minden gyermekét váró nőnek,és ne legyen szabadságától megfosztva az a nő aki ki mert állni mindezért....

Jajj ezt annyira nem szeretem, "én kórházban szültem, DE TE kérdező egy ta.pló vagy, mert ki mersz írni egy ilyen kérdést"

Ugyan azt el lehet mondani, ha kérdező egy kicsit lendülettel fogta meg a kérdést, de azért volt ebben a blogban pár dolog, ami nekem is szemet szúrt.

Amúgy meg olvassunk külföldi otthonszüléseket. Meg van szabva, h csakis problémamentes terhesség esetén, x napig lehet otthon vajúdni (ha nem indul be, kórház).

Magyarországon az az "átvétel" hogy "CSAKIS OTTHONSZÜLÉS, a többi "ördögtől való"". Külföldön ez le van szabályozva, ezért nem nagy a csecsemőhalandóság otthonszüléseknél sem.

Itt is csak probléma mentesen vállalnak el otthon szülésre. Azért, mert nem tudod, hogy működik, ne beszélj hülyeséget.

Igen, ott le van szabályozva, ott támogatja az állam, a tb, minden, itt meg úgy festik le azokat, akikben felmerül, hogy esetleg otthon szülnének, mintha önzőségből meg akarnák ölni a gyereket.

Külföldön sem tart műtőt, mentőt, orvost senki a fridzsiderben, a "szabályozás" ugyanaz, mint a bevett gyakorlat itt, csak itt mindenki döbbenten áll, hogy ki az a hülye aki....

Igaz, itt mindenen meg kell döbbenni, ha otthon szülsz azért, ha magánkórházban azért, itt csak az a normális, ha befekszel az államiba, és "összeszorított foggal" "kibírod" a szart is, mert akkor elmondhatod mekkora mártír vagy.

nem értem miért kell annyira felháborodni

általában az otthonszülő nők a többedik gyereküket szeretnék otthon a világra hozni úgy, hogy elvileg komplikációmentes szülésre számítanak (nem farfekvéses a baba, nincs téraránytalanság stb.)

a kórházban is vannak halálesetek, attól függetlenül hogy azt nem fújja fel a média ellentétben az otthon szülőkével.

hallottam olyan történetet hogy egy orvos felesége halt meg császár közben olyan banális ok folytán, hogy a saját hányását sajnos félrenyelte :/

ugyanúgy történnek kórházban is anya és csecsemőhalálok, ugyanúgy születik sérült gyermek aki a szülés következtében lett olyan. nincs 100%-os túlélési arány, az a különbség hogy gyorsabban érkezik a segítség de valahol ez sem elég.

én otthon szültem. nem akarattal, nem volt már idő beérni a kórházba. gondoltam 1. gyerek, annak sok idő kell, mindenhol 8, 12, extrém esetben 24 órás vajúdásokról számoltak be, így én még legyintettem a váltakozó fájásokra, amik ilyenek voltak kb.: 6perc-2-7-4-5-7-6

aztán kimentem wc-re és már nem tudtam felegyenesedni.

A mentők már nem találtak egyben :)

Egyáltalán nem akartam reagálni, de az egyik komment miatt megteszem. Azért, hogy a hülyeségeket - amiket az illető, aki állítólag olvassa a blogomat - eloszlassam.

Négyéves a legnagyobb gyerekem, ez igaz. Az is igaz, hogy az orvos, akihez születése előtt jártam, habzó szájjal elítélte az otthonszülést (én hülye meg elmondtam, mit szeretnék) és onnantól mindent KITALÁLT, hogy elriasszon. Annyira durván csinálta, hogy már nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek és igen, az ő javaslata ellenére sem voltam hajlandó befeküdni a kórházba szülésindításra. Akárhányszor mentem be hozzá uh-ra az utólsó két hónapban, azzal jött, hogy a baba nem nő semmit, méhen belül el fog sorvadni. Én viszont elmentem egy másik orvoshoz (ő semmit nem tudott rólam) és kértem egy uh-t. Megnézte a babát, elmondta, hogy szépen fejlődik, egészséges, beírta a méreteket a kiskönyvembe - én meg tudok olvasni és össze tudtam hasonlítani az adatokat az előző doki által beírtakkal. :-) A másik érdekesség, amikor flowmetrián voltam (egy nappal a lányom születése előtt) és a doki azt mondta: nagyon gyanús, túl tökéletes az eredmény, ennyire nem lehetne jó, biztosan valami baj van. Azért szerintem nincs az az idiótája a világegyetemnek, aki bepánikolna attól, hogy tökéletes a lepény állapota, a baba maximálisan megkap mindent, amire szüksége van!! Ezek után milyen indokom lett volna arra, hogy befeküdjek a kórházba szülésindításra???

Ja és az időpont: nekem nagyon össze-vissza és hosszú ciklusaim vannak. Minimálisan két hónap telik el két mensi között, de simán előfordult az is, hogy fél év. Ezért is mondtam a dokinak, hogy teljességgel kizárt, hogy a kiírt napon szüljek, nálam nem szabad mensiből számolni. Ő ragaszkodott hozzá, figyelembe sem véve, hogy egyébként én voltam ott, amikor a baba fogant, szóval kicsit jobban tudom, mikortól nem védekeztünk..... Mindegy, nem lényeges. A lányom másnap délben minden probléma nélkül, gátmetszés és sérülés nélkül, makkegészségesen jött világra. Ja és 3800g-al, amire nem mondanám, hogy hű de sorvadt szegény gyerek odabenn...

A fiam két évre rá született, vele már egy másik dokihoz jártam, aki azt erősítette bennem, hogy amíg a baba jól van és én is, addig semmi szükségünk kórházra, szüljek csak nyugodtan otthon. Ez a doki arra is hajlandó volt, hogy figyelembe vegye, amit a ciklusaimról mondtam és láss csodát, a kiírt után egy nappal meg is született a fiam - nagyon gyorsan, problémamentesen, a bába a kitolásra ért oda, gyönyörű, négy kilós fiúcska lett a drágám.

Nem egészen két évvel (22 hónappal) később ismét kislányom született, ismét ugyanahhoz a dokihoz jártam, akihez a fiammal is, ismét csak bíztatást kaptam, azt mondta, gyakorlott anya, kijárt út, semmi baj nem lesz, amúgy is a harmadik szülések általában a legkomplikációmentesebbek a kórházakban is.

Mint minden gyerekemmel, a pici lányommal is korán kezdtük a jóslófájásokat, nagyon sokszor gondolkodtam el azon, hogy vajon ez már az igazi lesz-e, vagy sem? Volt nekem több órán át rendszeres fájásom, ami végül elmúlt, így annak ellenére, hogy már harmadik szülésre készültem, nem voltam biztos benne, hogy mikor lesz tényleg "igazi". Amikor rájöttem, hogy már nem jóslózok, ezek bizony rendes fájások, azonnal hívtam a bábát, de nem éreztem annyira fájdalmasnak sem, mint az előző két babánál, így azt gondoltam, van még időnk. Nos, nem volt. Később döbbentem rá, hogy nincs mese, ez a baba jön kifelé és akkor már azt is tudtam, hogy nem fog ideérni senki. De nem pánikoltam, már két gyerekem bújt ki gyönyörűen, miért ez a kis harmadik csinálna galibát? Nem is csinált, megérkezett szépen az apukája kezébe. :-)

Nem tisztem senkit meggyőzni semmiről - nem is akarok ilyet tenni. Vallom, hogy mindenki ott szül jól, ahol biztonságban érzi magát. Az otthonszülés az én választásom volt és a férjemé (aki egyébként első diplomáját az USA-ban szerezte, a New York egyetem egészségügyi karán, higgyétek el, hogy volt némi belelátása a témába) és tudjuk, hogy jól választottunk. Ettől függetlenül még soha, egyetlen embert sem próbáltunk meggyőzni arról, hogy otthon kéne szülnie. Még mit nem! Az ember önmagáért vállalhat felelősséget, másért nem. Az egyetlen, amire igyekszem felhívni kórházban szülő ismerőseim figyelmét, hogy sokkal több joguk van, mint amivel élnek és éljenek vele, maguk és babáik érdekében. Ennyi. Itt sem meggyőzésről, csupán ismeretátadásról van szó, aztán mindenki azt tesz, amit jónak lát.

Az otthonszülés ellen lehet tajtékzani, de érdekes, hogy tőlünk nyugatra senkinek se szúrja a szemét. És a sokat pocskondiázott Geréb Ágnest mint a világ egyik legjobb szakemberét tartják számon Németországtól Amerikáig!! Otthonszülési statisztikánk annyira jó, hogy megelőzzük a nyugati országokat! A per, amit Ági nyakába akasztottak, egy koncepciós per, ha elfogadjátok, ha nem. Itt már rég nem az otthonszülésről van szó... :-( Ha arról szólna, akkor megengedték volna, hogy a világ vezető szakemberei, akik mind ideutaztak volna azért, hogy Ági mellett tanúskodjanak, szót kaphattak volna. De nem, meg sem hallgatták őket. Olyan "szakvéleményekre" alapozva hozták meg a döntésüket, amelyek alkotói még soha nem láttak otthonszülést. No comment.

Nem gondolom, hogy mindenkinek otthon kellene szülnie. Én is és az otthonszülők döntő többsége, beleértve ide Geréb Ágit is, csupán azt szeretnék elérni, hogy a szabad döntés joga a miénk lehessen.

Tragédiák voltak, vannak, lesznek. Nem kívánom az ellenségemnek sem, de ettől még előfordul, hogy megsérül vagy meghal a baba, az anya. A szülés ha tetszik, ha nem, mindig élet és halál határán mozog, senki sem kap előre írásos garanciát! Csupán annyit kellene elfogadni, hogy a kórházban is éppúgy történnek tragikus események, csak arról nem nem számolnak be a médiában.

Utolsó! Ezek szerint te írtad a szóban forgó blogot? Mert akkor el fogom olvasni!

É eddig is nagyon sokat gondolkodtam az otthonszülésről, nekem nagyon nagyon szimpatikus, és mindenképp ezt is szeretném, mert ki tudja, mi lesz a kórházban! Nagyon sok bátorítást kaptam az írásodból, és - a Te szavaiddal élve - nem Te beszéltél rá, de az ismeretátadásod, a tudásod lenyűgöző, és bizalomgerjesztő!

Én köszönöm Neked, hogy ezt leírtad Nekünk!

Eddig még nem adtam választ a feltett kérdésre, de a Te válaszod miatt azt éreztem, muszáj írnom! Ugyan még nem várok babát, de mindenképp szeretnék majd.

Persze én sem azt mondom, hogy mindenáron, első az, hogy a baba és én is jól legyek, és ha az orvos úgy látja, természetesen be fogok menni a kórházba, de ha nem, akkor nem szeretnék.

Kérdező! Most komolyan, neked nem mindegy? Nem a Te gyerekedről és nem a te életedről van szó!

Aki az otthonszülést pártolja (a kórházhoz ragaszkodókkal szemben), nem azt állítja, hogy csak és kizárólag az a jó! Aki kórházos, azok 99%-a elítéli az otthonszülést, pedig semmit sem tudnak róla!

sok blogot olvastam már végig, mindegyik szülést Ági vezette le, nemzetközileg elismert szakember, csak épp a begyöpösödött magyar mentalitás ezt nem tudja elfogadni.